A lehetetlen nem létezik

A lehetetlen nem létezik

2014. 12. 24.
Megosztás

Sorozatunkban a Magyar Olimpiai Bizottság november végén megjelent kiadványában, a Sport 2014-ben olvasható érdekesebb anyagokat közöljük – az öttusában történt eseményeket Kálnoki Kis Attila, a Sport24 vezető szerkesztője foglalta össze.

Gyakorlatilag nincs épkézláb magyarázat arra, miként képes egy nagyjából országos szinten tokkal-vonóval 530 igazolt versenyzőt felmutatni képes sportág évről évre érmeket hozni a világversenyekről. Mégis tud. Rióból is képes lesz, és ez a lényeg.

A Pierre de Coubertin báró által még a 19. század végén ókori mintára kitalált modern pentatlon napjainkban messze nincs azon polcon, ahova ötletgazdája bő száz éve emelte. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság megalapítója, későbbi elnöke olyan sportágról álmodott, amely a tökéletes atlétát testesíteti meg. A sokoldalú hírvivőt, aki lovaglás, lövészet, párbajtőrvívás, úszás és futás közben legyőz minden akadályt.

Az öttusázók az első hivatalos nemzetközi versenyen, az 1912- es stockholmi olimpián és száz évvel később, manapság is megfeleltek, megfelelnek ennek az álomképnek. Tiszta fejű, páratlan tudással megáldott, tökéletes testű „katonák”, ezzel nincs is semmi gond. Csak valljuk meg őszintén, ebben a számítógépes játékokkal fertőzött világban kevés olyan ifjú él e földön, aki a nem virtuálisan, hanem fizikai valójában szeretne tudásra szert tenni a pentatlon mind az öt sportágában, mi több napi rendszerességgel és magas szinten űzi is valamennyit. Ezért nincs mit csodálkozni azon, hogy az öttusa a televízió, az internet térhódítása után a szponzori, hirdetői pénzek, a népszerűségért, nézettségért folytatott versenyben háttérbe szorult és egyúttal a 22-es csapdájába került. Relatív közvetíthetetlensége, a tömegbázis hiánya miatt ott vergődik immár vagy húsz éve. Elvétve kerül képernyőre, nem képes reklámozni magát, ami fájdalom, de ahhoz vezetett, hogy a múlt század utolsó évtizede után született magyar ifjúság többsége képtelen felsorolni a pentatlon öt alapsportágát, ha egyáltalán tudja, mit jelent a szó maga. E szomorú helyzetértékelés ellenére a szakértelem, a munka, a szülői, versenyzői lelkesedés, odaadás eredményeképp Magyarországnak rendre akadt egy-egy korszakos zsenije. Benedek Gáborja, Kovácsi Aladárja, Szondy Pistája, Nagy Imréje, Németh Ferije, Balczó Andrása, Török Ferije, Móna Pistája, Mizsér Attilája, Martinek Janija, Fábián Lacija vagy éppen a közelmúltból Vörös Zsuzsája.

-----
FÖLDHÁZI ZSÓFI
Tüneményes kislány – pardon, már ifjú hölgy –, aki ifjúsági korában még két sportág (úszás és öttusa) elitjébe tartozott egyszerre. Innen billent a mérleg az öttusa felé. 2013-ban, 20 évesen már felnőtt Európa-bajnoki címet szerzett. Majd jött a fránya nyavalya, a mononukleózis, ami visszavetetette, de a 2014-es világbajnokságra újfent kiváló erőben utazott. A döntő vívása alatt azonban keresztszalag-szakadás képében jött az újabb sorscsapás… „Olyan elsöprő erőben voltam pedig, hogy azt éreztem, aznap senki sem állít meg. Szeptember elején műtét lett a vége. Béres professzor operált és szerencsére olyan jól sikerült a beavatkozás, olyan jól reagált a szervezetem, hogy szinte azonnal elkezdhettem a rehabilitációt. Szeretem mindenben meglátni a jót, így azt mondom, talán jól is jött az olimpiai ciklus felénél az ’extra pihenő’. Visszanyúlhatok az alapokhoz. A jövő év tavasza nyilván az erőgyűjtés jegyében telik majd, de a kvalifikációs világbajnokságra már tökéletes állapotban lehetek. Onnan meg már csak egy ugrás a nagy álom, Rio.”
-----

Eleinte a katonatisztek sportja volt, a II. világháború után a szocialista blokk országaiban kapott szárnyra. A 60’-as években már hat-nyolc férfi öttusázó versenyzett az olimpiai csapattagságért, a sportág reneszánszát jelentő ’70-es, ’80- as években pedig a felnőtt válogatott keret egymaga állt 12 főből, de a magyar bajnokságon is simán rajthoz állt nem egyszer 64 öttusázó. Innen zuhantunk vissza odáig, hogy a fent felsorolt 12 olimpiai bajnok után napjainkban kilenc (!!)aktív, felnőtt korú – nők, férfiak együtt - versenyzőből próbál valaki tizenharmadikká válni.

London után két évvel és épp ennyivel Rio előtt a férfiaknál Marosi Ádám, Kasza Róbert és Demeter Bence szerezhet kvótát, míg a nőknél Kovács Sarolta vagy Földházi Zsófi (idén még junior) álmodhat olimpiai bajnoki éremről. Ők a kiválasztottak. Mögöttük a 2013-as adat szerint 530 igazolt versenyző biztosítja a hátteret, a folytonosságot. Hatévestől felfelé, „tokkal-vonóval”. Csoda hát, hogy a kormány által 2013-tól biztosított forrástöbblet úgy hiányzott az öttusának, mint sivatagi vándornak a túlélést jelentő oázis?

A sportágfejlesztő program beindulásának köszönhetően a 2014-es év végére már 15 százalékos bővülés látszik az öttusázók létszáma terén. Ha ezen felül beleszámoljuk a szakszövetség létszámnyilvántartó-adatbázisában idén új kategóriaként létrehozott „utánpótlás előkészítő tanfolyami rendszerben sportoló” – értsd: még nem igazolt – nagyjából ezer gyermeket, akkor már korántsem olyan borzasztó a helyzet. Ami szintén örvendetes és mindenképpen az új támogatási rendszer bevezetéséhez köthető siker, hogy 2014-ben már országosan 21 egyesület indított versenyzőt a Magyar Kupa (két és háromtusa) versenysorozatban!

A riói olimpiáig még két év van hátra. Marosi 32 éves lesz akkor, Kasza 30, nekik már nem valószínű, hogy lesz még egy olimpiai ciklusuk. Viszont Demeter Bence 26, öccse, Demeter Gergely és Harangozó Bence 24, Kovács Saci 25, Földházi Zsófi még csak 23 éves lesz 2016-ben.

Minden bizonnyal Tokióban már ők viszik tovább a magyar öttusa csodás hegemóniáját és melléjük nőhetnek fel azok az ifjak, akik élvezhetik a 2020-ig tartó sportágfejlesztő program jótékony hatását.

-----
MAROSI ÁDÁM
Marosi Ádámról egészen biztosan kijelenthető: teljesen mindegy, hogy a magyar öttusa melyik aranykorszakába születik, ő mindig kivívta volna a csapattagságot. Voltak és lesznek nála komplexebb, tehetségesebb öttusázók, de őt épp azok a tulajdonságai emelik a kor legjobbjai fölé, amelyekkel régebben is megállta volna a helyét: kitartó szorgalma és alázata a sportága, illetve a munka iránt. „Amilyen jól sikerült a 2013-as év, olyan gyatrán végződött a 2014-es. Hittem benne, hogy egy izomszakadást követően elég lesz öt hét a világbajnoki szereplésre, de bebizonyosodott, a szervezetet nem lehet átverni. De előre tekintek, csak előre. 2016-ban 32 éves leszek, ki tudja, milyen lehetőségeim lesznek utána. Még tudatosabban, még keményebben fogok készülni a következő évben, de nem tekintek tovább 2015-nél, hiszen az elsődleges cél a kvótaszerzés, arra pedig a jövő évi világbajnokságon lesz esély először. Aztán majd meglátjuk.” Aki eddig kételkedett benne, tán az is látja: Marosi méltó utódja és továbbörökítője a többek közt Németh Ferenc, Dr. Török Ferenc, Balczó András, Martinek János által megteremtett hagyományoknak.

(Szerző: Kálnoki Kis Attila, fotó: MTI, Róth Tamás)


A Sport 2014 a Líra könyvesboltjaiban kapható 7940 forintért.