Hogy ennek volt-e betudható, hogy már a 10. (!) másodpercben megszerezhette volna a vezetést a Trapattoni-legénység, azt nem lehet megmondani. Azt viszont igen, hogy Kevin Doyle hibája nem szegte a fehér dresszben feszítő szigetországiak kedvét, akik fantasztikus alázattal és koncetrációval fojtották meg az olaszok ritmustalan játékát, sőt, még veszélyes kontrákra is futotta az erejükből, melyekből viszont hiányoztak az előbb említett attribútumok – hol az óvodás helyzekedési hibát elkövető Robbie Keane (nem nyitotta meg a folyosót McGeady előtt, illetve nem került mögé), hol pedig a pontatlan utolsó passzok akadályozták meg őket a gólszerzésben.
Cesare Prandelli hiába változtatott négy helyen is, és állt át az eleddig nem sok szerencsét 3–5–2-es szisztémáról a 4–1–3–2-es formációra, valami miatt akadozott a Squadra Azzurra gépezete.
Az első félidő utolsó negyedórában viszont az istenek megolajozhatták a csikorgó fogaskereket, mert sokkal gördülékenyebbek voltak az olasz támadások – vagy csak az írek fáradtak el a nagy futásban? Valószínűleg az igazság az utóbbi tényezőben is keresendő, hiszen mi mással lehetne jellemezni Given óriási hibáját (majdnem bevédett egy Cassano-löketet), amely végül a talján tizenegy első találatához vezetett?
A kapusbaki után érkező sarokrúgásra az előbb említett Milan-csatár érkezett a legjobb ütemben, és a hosszúra szálló fejesét a „százados” Damien Duff már csak a gólvonalon túlról tudta a felső lécre bombázva (!) kirúgni.
A félidő hátralevő perceiben a szigerországiak már inkább a faultjaikkal „tűntek ki”, de a labdát legfeljebb csak a kijelzőn láthatták, így nem is volt meglepő, hogy a szünetig már nem változott az eredmény.

A második játékrészben nagyjából ott folytatódott minden, ahol abbamaradt, vagyis a Prandelli-legénység kontrollálta a játékot. Di Natale és Cassano előtt is adódott egy-egy lehetőség, amellyel nem tudott élni egyik támadó sem, így nem volt meglepő, hogy a jobbára bekkelő íreknek még mindig megmaradt a sanszuk az egyenlítésre.
A második félidő utolsó húsz perce viszont kétségkívül a szimpatikusan küzdő Trapattoni-legénységé volt, amely kihasználta, hogy az olaszok az eredmény tudatában – akárcsak a horvátok ellen – visszavettek a tempóból (vagy csak elfáradtak?), és sorra vezették a veszélyesebbnél veszélyesebb támadásokat. Ám a kapu előtti határozatlanság – vagy nevezzük inkább balszerencsének – most is jellemző volt Keane-ékre, így a Diamanti és Balotelli beállításával ismét megélénkülő Squadra Azzurra tulajdonképpen megérdemelten lőtt újabb gólt. Az előbb említett duó a 90. percben prezentálta, miként kell hatásosan elvégezni egy szögletet: Diamanti kanyarított be, Balotelli pedig O’Shea szorításában is képes volt a labdát félfordulatból Given kapujába juttatni..
Az eredmény? 2–0 és továbbjutás az olaszoknak, mivel a párhuzamosan futó horvát–spanyol találkozó Jesús Navas 88. percben szerzett góljának köszönhetően 1–0-s hispán sikert hozott.


Negyvenháromezer néző a Gdansk Arenában, fele-fele arányban horvátok és spanyolok, fantasztikus hangulat – és odalenn a katlanban az Európa-bajnokság egyik leggyengébb első negyvenöt perce.
Szörnyű leírni ilyesmit egy olyan mérkőzésről, amelyiknek a világ- és Európa-bajnok Spanyolország az egyik résztvevője – de ez a színtiszta igazság.
A spanyolokat senki és semmi nem sürgette – bármilyen döntetlennek továbbjutnak, bár olasz győzelem esetén elúszik a csoportelsőségük -, ennek megfelelően 68:32 arányban maguknál tartották a labdát. Csakhogy, ha létezik meddő, terméketlen mezőnyfölény, akkor ez az volt: nem akadt egyetlen helyzet sem, Iker Casillasnak és Pletikosának nem kiellett érdemben közbeavatkoznia, talán csak a horvát kapusnak akadt dolga Fernando Torres nehéz szögből leadott lövésénél.
Már mindenki a félidő végét várta, és – a tévénézőket is figyelembe véve – többszáz-millióan reménykedtünk abban, hogy a második negyvenöt perc jobb lesz az elsőnél.
Jobb lett, de nem sokkal, és tíz percig úgy tűnt, továbbra sem csipkedik magukat a csapatok.

A fordulópontot Rakitic óriási helyzete jelentette, Modric hajszálpontos beadását közelről ráfejelte, de Iker Casillas óriásit védett – tényleg rászolgált a San Iker becenévre.
Ettől kezdve mindkét kapitány sorozatos cserékbe fogott, hatalmas volt a spanyol mezőnyfölény, Xaviék a csoportelsőségért küzdöttek.
A horvátok ereje fogytán volt, bármennyire is szerették volna, nem tudták beszorítani a spanyolokat.
És akkor jött Jesús Navas, a csereember, aki Iniesta gólpasszával átsétált a gólvonalon a 88. percben. (Majdnem les volt, plusz Iniesta egy picit mintha kezezett volna, de mindegy...)
A végén hiába ment fel még Pletikosa kapus is a szabadrúgásnál, ez már késői feltámadás volt, maradt az 1-0, amivel Spanyolország csoportgyőztes lett, és így a németekkel legfeljebb a döntőben találkozhat – már ha eljut odáig…

Európa-bajnokság, C-csoport
Olaszország–Írország 2–0 (1–0), Poznan, Municipal Stadium, 39 000 néző. V.: Cüneyt Cakir (török)
Olaszország: Buffon – Abate, Barzagli, Chiellini (Bonucci, 57.), Balzaretti – Pirlo – Marchisio, T. Motta, De Rossi – Di Natale (Balotelli, 75.), Cassano (Diamanti, 63.)
Írország: Given – O'Shea, Dunne, St. Ledger, Ward – McGeady (Long, 65.), Whelan, Andrews, Duff – Keane (Cox, 86.), Doyle (Walters, 76.)
g.: Cassano (35.), Balotelli (90.)
k.: Andrews (89. – második sárgával)

Horvátország-Spanyolország 0-1 (0-0), Gdansk, Gdansk Arena. V.: Wolfgang Stark (Jan-Hendrik Salver, Mike Pickel – németek)
Horvátország: Pletikosa – Vida (Jelavic 68.), Corluka, Schildenfeld, Strinic – Vukojevic (Eduardo 82.), Rakitic – Srna, Modric, Pranjic (Perisic 68.) – Mandzukic
Spanyolország: Iker Casillas – Arbeloa, Sergio Ramos, Piqué, Jordi Alba – Busquets, Xabi Alonso – David Silva (Fábregas 73.), Xavi, Iniesta – Fernando Torres (Jesús Navas 61.)
Gólszerző: Jesús Navas (88.)

A C-csoport végeredménye: 1.Spanyolország 7, 2.Olaszország 5, 3.Horvátország 4, 4.Írország 0

A keddi mérkőzések:

Svédország - Franciaország 20:45
Anglia - Ukrajna 20:45

A csoport állása: 1.Franciaország 3-1 4, 2.Anglia 4-3 4, 3.Ukrajna 2-3 3, 4.Svédország 3-5 0

(Forrás: nb1.hu)