A kávézó helyén állt az 1903-ban Szemere Miklós álltal támogatott polgári lövőhely. Itt készült fel az 1912-es olimpiára a későbbi bajnok dr. Prokopp Sándor.

A könyv az idén 120. évét ünneplő BEAC kiadásában jelent meg. A klub eddig 6 olimpiai bajnokot adott a magyar sportnak, Prokopp volt ezek között is az első. Utána következett Csik Ferenc (1936), Rajczy Imre (1936), Kovácsi Aladár (1952), Hámori Jenő (1956) és Németh Angéla (1968). A klub büszke első olimpiai bajnokára.

Mint Simon Gábor, a BEAC igazgatója elmondta, a kiadvány 1000 példányban jelenik meg, bolti forgalomba nem kerül, de az ünnepi könyvhéten, illetve a BEAC honlapján át hozzá lehet majd jutni.

A kötetet szerzői hármasa Dávid Sándor, Dobor Dezső, valamint a bajnok fia, a társszerzőként közreműködő Prokopp László.

Prokopp László elmondta, a könyv elkészültét segítette mintegy 5 ládányi dokumentum, fényképek (ezek közül negyven szerepel a könyvben), levelek. Az olimpiai érem is a családi hagyaték része. A kötet írásakor azt a célt is szem előtt tartották, hogy ne csupán édesapja munkásságát, hanem az adott sportágat és a kort is bemutassák.



Dobor Dezső arról beszélt, a bőséges háttéranyag feldolgozása mellett kutatómunkát is végeztek, így sikerült összeállítani a 250 oldalas könyvet. A munka során derült ki, hogy az olimpikonnal csak egyetlen interjú készült, egy fiataloknak szóló lapba, közvetlenül a győzelme után. Ekkor mesélte el, hogy miként kapott az édesapjától puskát és hogyan lett belőle sportoló. Ez az interjú a könyvben is helyet kapott.

A bemutatón jelen volt Hammerl László, a Nemzet Sportolója, olimpiai bajnok sportlövő, aki az 1964. évi olimpiai győzelme után találkozott először Prokoppal és a korábbi két olimpiai bajnok sportlövővel: Halasy Gyulával és Takács Károllyal. A három korábbi bajnok nagy ösztönzést adott számára, hogy a tokiói olimpián ő is felérjen a csúcsra.



Ifj. Prokopp Sándor, „szigorló jogászként", 25 évesen egy véletlen lemondás miatt, saját költségén utazott ki az 1912-es olimpiára, ahol a hadipuska 300 méteres versenyszámában diadalmaskodott. Sportolói pályafutása után sem szakadt el szeretett sportágától, fiatalokat edzett. 1928-ban a szakszövetség szabályzatát szerkesztette, illetve sportlövészettel kapcsolatos kiadványokba írt. Polgári foglalkozásaként 1914-től a főváros árvaszékénél, a közjogi, az anyakönyvi, és 15 éven át a közjótékonysági és szociálpolitikai ügyosztályon dolgozott. 1930-tól kerületi munkát látott el. 1939-ben helyezték vissza a Fővároshoz, ahol 1949-ig irányította a jogi ügyeket az Út- és csatornaépítési ügyosztályon.

A sajtótájékoztató után a résztvevők megkoszorúzták Prokopp Sándor emléktábláját, amely az egykori Szemere lőtér helyén lévő kávéház homlokzatán áll.


A könyv itt megvásárolható.

(MOB, fotók: MOB/Szalmás Péter)