[vc_row][vc_column][vc_column_text]A háromszoros ifjúsági olimpiai bajnok Késely Ajna korábban rendszeresen számolt be gondolatairól, érzéseiről saját oldalán, a Sportolj szenvedéllyel blogon. Ajnát most arra kértük, írja meg az olimpiai csapat szurkolóinak a magyarock.hu-ra, hogyan élte meg a mögöttünk hagyott időszakot, a 2020-as tokiói olimpia elhasztásától a lassan újrainduló sportéletig. Késely Ajna bejegyzése.

Ez egy dal, amely nem talál fülekre, ez egy ének, amely nem talál hangokra…

Ez egy sport, ami otthont vesztett, összetartozást, egy egész bolygó elemi ünnepét.

Éves munkánk gyümölcse szépen érett, ami majd pottyant és csúnyán széterjedt. Ekkor az asztalnál ülve, egy zsebkendővel és egy kis üveg pálinkával a kezemben ezeknek a gondolatoknak a zuhataga folyt le a szemeim előtt, a könnycseppjeimmel együtt. Nem hallottam a családom nyugtató szavait, csak azt a hirtelen feltört kínt és fájdalmat, amit abban az adott pillanatban átéreztem. Mindig is rabja voltam az érzelmeimnek, szerettem boldog lenni, makacs, akaratos, és ezeket az emóciókat mélyen átéltem. E percek és hetek behálóztak, és élő halottként vészeltem át ezeket a kilátástalan napokat. B-tervként elő kellett húzzam azt a számomra ismeretlen embert, aki úszás nélkül éli valahol élete másik részét, akivel soha nem volt alkalmam szembenézni. Hosszú ideig távolságot tartottunk, majd tervezgetni kezdtünk, és egy friss út indulására lettünk készek. Újból iskolapad mögé kerültem, majd hirtelen célratörő emberré váltam. Az út végén elindult egy lejtő, és elég mélyre süllyedt, mint az ember a levegőért, úgy fuldokoltam a versenyek hiánya miatt, és teljesen kielégíthetetlenné váltak az edzésen felállított felmérések. Az adrenalin hiánya új tettekre kényszerített, és megváltam szeretett hajamtól, ami lendületet, egy feltámadást és megújulást kínált, amivel éltem is. Mindig más emberként figyeltem fel magamra a karantén alatt, hiszen új lehetőségeket adott. Minden nap lehettem gyermek a családban, minden nap igazi nővérévé válhattam a kistestvéremnek, nem csak a szeretett álmait hajkurászó úszónő voltam.

Nyugodtság árasztott el, hogy bár nehezen, de meg tudok egyszer majd válni életem egy szakaszától, s majd képes leszek új fejezetet nyitni.

A Magyarock felcsendültek, a hangok elértek hozzánk és mi dalra fakadtunk.

A sport visszatért, otthonra leltünk, s összetartva tovább küzdünk.

Sok szeretettel,
Késely Ajna

(Fotó: MOB/Nagy Weiner Attila)[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]