Miként lett az olimpiai bajnok kenusból a jégteknő megszállottja?

Mindig figyelemmel kísértem és csodáltam a televízión keresztül a CCCP, DDR, USA feliratos bobversenyzőket, akik ügyesen jöttek le hatalmas sebeséggel a jégteknőben. Már akkor elhatároztam, ha úgy alakul, egyszer én is kipróbálom majd. Még kenus versenyzőként is imádtam az autózást, a motorozást, a sebességet. Emiatt az egyesületem vezetőivel is meggyűlt néha a bajom, hiszen egy sérülés végzetes lehetett volna a sportolói pályafutásomnak. Amikor már a kenuzás vége felé jártam, akkor felvettem a kapcsolatot a német bob és szánkó vezetőkkel. Ők a szánkó felé irányítottak, mivel a három sportág (bob, szkeleton és szánkó) közül az a legolcsóbb.

Barcelona, 1992. augusztus 7.
Pulai Imre (8-as rajtszámmal) kenus versenyez a férfi kenu egyes 500 méteres versenyszám döntőjében a XXV. nyári olimpiai játékokon. A sportoló az ötödik helyen végzett.
MTI Fotó: Németh Ferenc

Ahogy szépen haladtam a tanulásban, nagyon nehéz volt beleszoknom a 140km/órás sebességű csúszásba. Edzőm, a román Ioan Apostol, aki négy olimpián szerepelt, és kettes szánkón 1992-ben 4. helyig vitte, mosolyogva mondta nekem: „jó-jó, hogy olimpiát nyertél, és ez a sportág könnyűnek látszik, de nagyon veszélyes és nehéz”. A szava szent volt a szánkósportban, hiszen ő bírálta el, hogy ki kaphat versenyzői engedélyt, nála kellett vizsgáznom is.

Belevetettem magam a tanulásba, ami kb. 3 évig tartott. Volt, hogy 3 és fél hónapig voltam folyamatosan edzőtáborban. Jártuk a világot, minden héten máshol gyakoroltunk, Németország, Kanada, Egyesült Államok, majd vissza Európába.

Úgy éreztem, készen állok a 2014-es téli olimpiára, mégis lemaradtam róla. Az olimpia előtt négy alkalommal is jártam Szocsiban, vagy 500 csúszás volt mögöttem, csupán két alkalommal buktam. A ranglistán a világkupa-versenyek alapján heten voltunk 7 pontos sportolók. Sajnos én voltam az egyetlen magyar közöttük. Az olimpiai kvótát a 3 pontos koreai hölgy kapta meg, ő indulhatott Szocsiban, mondván így Dél-Koreának is volt vegyespáros egysége a mezőnyben, és a következő olimpiát különben is Dél-Korea rendezi, kell a sportolóiknak a tanulás. Ahogy az olimpia eredményeit néztem, a férfi egyesek mezőnyében a 30. helyen végezhettem volna.

Fotó: blikk.hu

Mint említetted, a szánkó egy veszélyes sport, voltak sérüléseid?

Szinte nincs olyan testrészem, amit nem ért még sérülés. Volt kulcscsont-törésem, megrepedt a lábélem, bordám tört, kettő megrepedt, és több váll sérülésem is volt. De ez ennek a sportágnak a velejárója. Az én legnagyobb sebességem például 147 km/h volt. Itt ha hibázol, annak mindig van valami kisebb-nagyobb következménye.

Miben különbözik a kenus, illetve a szánkós felkészülés?

A kenunál az állóképességet, az erőt kellett fejleszteni, ha elfáradsz, megállsz, ha belefordulsz a vízbe, akkor megfürödsz, ami nyáron a melegben még jó is lehet.
A szánkóhoz is kell az izomzat, de egy percig nagyon kell koncentrálni, nem lehet megállni, ha nem vagy észnél, akár életveszélybe is kerülhetsz.

Edzésen csak 3-4 csúszás van, a pályán több helyen edzők állnak, és CB-rádión jelentik, hogy hol, melyik kanyarban mi volt a hibád, ezt pedig a célban kiértékeljük közösen. A csúszás mellett ki van alakítva a rajt gyakorlásához egy 30m-es rövid időmérő pályaszakasz, ahol az indulást lehet tökéletesíteni. Ezen kívül kondiedzés, súlyzózás és futás is hozzátartozik a felkészüléshez.

Fotó: Good News 4u Media

Végleg letettél arról, hogy olimpián indulhass a bob, szkeleton vagy szánkó sportágakban?

Elvileg bármelyiket választhatnám, hiszen mindháromban rendelkezem versenyzői vizsgával. A szánkózás után a szkeletonnal próbálkoztam. Az edzőm mégis rábeszélt, hogy próbáljam meg a bobot is. A csúszás elég jól ment, de nem volt saját bobom, és a 18-20 éves, mások által már leamortizált sportszerrel nem tudtam felvenni a versenyt a többiekkel. Így Phjongcshangról is lemaradtam.

53 évesen inkább már másoknak szeretnék segíteni, hogy eljuthassanak az olimpiára. Többen is érdeklődnek nálam, ha tudok, bárkinek szívesen segítek. Jelenleg két sportoló is van, aki kacérkodik, hogy olyan szintre jusson el, hogy olimpián indulhasson. A női monobob versenyszámot a közelmúltban vették fel az olimpia műsorára. Ollé Rebeka 25 éves rallyversenyző, már 3 éve gyakorol a segítségemmel, hogy felkészüljön a vizsgára, és eljusson az olimpiára. Dr. Kocsis Domonkos 2 éve próbálkozik a szkeletonnal, most vásároltunk neki egy sportszert. Bár a járványhelyzet nehezíti a menedzselésüket, de szépen haladnak.

Közben szeretett régi sportágakban is tevékenykedsz.

Az olimpia előtt felkérést kaptam az észt kajak-kenu szövetségtől, és 5 sportoló felkészülését segítettem. Egyikük eljutott 1000m-en az Eb-fináléba. Még most is kapcsolatban állok a szövetséggel, viszont már nem nagyon akarok utazgatni. Elköltöztem Dunaharasztiba, itt tervezek egy kajak-kenu sportegyesületet létrehozni. 2000 gyerek jár itt iskolába. Két társammal, a kajakos világbajnok Gyertyános Gergellyel, és a kenus Selmeczi Gáborral szeretnénk itt tehetségeket kinevelni a sportág számára. Már tárgyaltam a polgármesterrel, és zöld utat kaptunk, így a nyáron – ha minden körülmény megengedi – elkezdjük az új klubban a munkát. Természetesen a téli sportok szerelmeseinek is szívesen segítek, hogy álmaik megvalósuljanak.

(Nyitókép: MTI/Földi Imre)