Ha férfi 200 méteres mellúszásról van szó, akkor Szabó Joe és Gyurta Dani neve mellett van egy harmadik magyar is, aki kihagyhatatlan, hiszen érdemei elvitathatatlanok. Rózsa Norbert üstökösként robbant be, és kevés sportoló van, aki olyan mélységeket és magasságokat élt meg pályafutása alatt, mint ő.
A Dombóváron született Rózsa Norbertet édesanyja egyedül nevelte fel. Kisgyerekként a helyi sporttagozatos általános iskolában kezdte meg tanulmányait, és a foci-atlétika-úszás hármasból utóbbinál kötött ki. Hogy nem döntött rosszul, mi sem bizonyította jobban, minthogy egy ifiversenyen kiszúrta őt, a vidéki kisfiút, a korszak úszópápája, a híres Széchy Tamás, így tinédzser éveit már Budapesten, a mester kezei között kezdte meg.
Sokan álmodnak olyan entrée-ről, mint Rózsa Norbert, hiszen 1991-ben, mindössze 19 évesen világcsúccsal lett aranyérmes a perth-i világbajnokságon. Ekkor mondta róla a TV-ben közvetítő id. Knézy Jenő, hogy olyan erős, mint aki radiátorral harmonikázik. És nem túlzott, hiszen egy évvel később mind 100, mind 200 mellen egy ezüstéremmel tért haza. Egyéves ausztrál kitérő után visszatért Széchyhez, és ismételten világbajnok lett, ráadásul mindkét számban, ami addig csak egyetlen embernek sikerült rajta kívül, a brit David Wilkie-nek.
Az atlantai olimpia előtti évben kisebb hullámvölgybe került, hiszen „csak” negyedik lett az Eb-n, ám így is az esélyesek egyikeként érkezett a ’96-os játékokra. Ahol aztán rögtön jött is egy pofon, hiszen 100 méteren nem jutott be a döntőbe, a 14. helyet szerezte meg. Ez olyan gyomros volt – az itthonról érkező hírekkel együtt –, ami után nem kevés lelkierőre és persze mestere segítségére volt szüksége, hogy 200-on már úgy tudjon felállni a rajtkőre, hogy önmagába vetett hite megingathatatlan. A döntőben a hatos pályán úszott, és olyat hajrázott az utolsó 25 méteren, hogy öröm volt nézni. Így felkerült arra a bizonyos pályafutásra a korona.
Huszonnégy éves korára felért a csúcsra, hiszen úszott világcsúcsot, és mind vb-n, Eb-n és olimpián is begyűjtötte a legfényesebb érmet. Talán, ha Atlanta után megkapja azt a pihenőt, amire mentálisan és fizikálisan szüksége lett volna, a millenniumi olimpia és az azt követő évek is másként alakulnak számára… De lehetett valami Knézy Jenő több, mint harminc évvel ezelőtti mondatában, hogy milyen erővel is rendelkezik Ricsi – ahogy sportberkekben hívják –, hiszen a önmagának és a gondviselésnek hála, sikerült olyan mélyről felállnia, amilyen mélyről csak igazán kevesek képesek.
Kívánjuk Rózsa Norbertnek, hogy a következő ötven éve kevesebb bukkanóval, de legalább ilyen szép sikerekben teljen!
(Képek: MTI)