A tokiói olimpián remekül szereplő súlyemelő, a 7. helyet megszerző Nagy Péter sohasem extrém hajviseleteiről volt híres. Így nem csoda, hogy a sportoló igencsak meglepődött, amikor a tokiói olimpiai falu fodrászszalonjába betérvén a szokásos 5 perces kopaszra nyírás helyett háromnegyedórás szeánsz vette kezdetét. A szó innentől Petié, aki a magyarock.hu kérésére felelevenítette egészen páratlan kalandját.

“Tokióból a verseny utáni este indultunk csak haza, így szerencsére aznap délelőtt és délután még volt lehetőségem felfedezni a falut. Edzőmmel, Haragos Attilával elnéztünk a Village Plazá-ba is (az olimpiai falu azon része, amely boltokkal, szolgáltatóegységekkel várja a sportolókat – a szerk.), ahol elhatároztam, poénból kipróbálom a fodrászatot, ami az előző olimpiákon sosem fért bele az időmbe, és hogy őszinte legyek, a hajviseletem miatt soha nem is nagyon volt rá szükség…

Beültem a székbe, kérdezték, hogy milyen frizurát szeretnék. Mutattak különböző sablonokat, de mondtam, hogy azokra szerintem nem lesz szükség, ahhoz kicsit több haj kellene, így egy sima kopaszra vágást és egy borotválást kértem. Normál esetben magamnak tolom le a hajamat, vagy a párom a fodrászom, és most is azt hittem, hogy ez kb. 5 perces művelet lesz, mint otthon: géppel gyorsan megnyírnak, lesöprik, aztán megborotválnak. Hát, nem így lett! Egy több mint 40 perces szeánsz vette kezdetét.

Meleg, nedves törölközőt tettek az arcomra és a fejemre is, amellyel meggőzölték a hajamat és az arcomat. Majd nem hittem a szememnek, 4 féle méretű géppel dolgozott rajtam a borbély, sorra cserélgette a fejeket; kopaszra nyírást ilyen alaposan ember még nem végzett. A hajvágást követően megkérdezte, hogy leborotválja-e még a fejbőrömet, de jeleztem, hogy arra már tényleg semmi szükség.

Ezután következett a hajmosás, ahol úgy masszírozta az akkor már teljesen kopasz fejemet, mintha hosszú rocker frizurám lenne, majd meg is akarta szárítani. Végigsimítottam a csontszáraz fejbőrömet, utalva arra, hogy ez tényleg felesleges kör lenne. Ezt egy másfél perces vita követte, hogy van-e a szárításra szükségem, de végül a borbély meghajolt az akaratom előtt. A kommunikáció sem volt egyszerű, angolul mutogattunk egymásnak, de pár szót megértett az úriember, így végül sikerrel zárult a küldetés.

A művelet során az összes ottdolgozó remekül szórakozott, a végén közös képet kértek, sőt, egy zászlót is dedikáltattak velem. Az alapból unalmas küldetés, hogy egy kopasz embert kopaszra nyírjanak így óriási élménnyel zárult, azóta is jót mosolygok rajta.”

Peti egyébként az olimpiai falu éttermét is bemutatta nekünk, az erről készült videót itt nézhetitek meg.

(Magyarock, Fotók: Nagy Péter)