Aranylányok. Az UTE-s fiatalok hasonlítanak egymásra, mégis egészen mások. De Homoki Tamás edzőnek már nem okoz fejtörést, hogyan hasson rájuk, hiszen az elmúlt évek során sikerült rálelnie arra az útra, amely mindhármójukhoz elvezet.

„Élvezem a velük való munkát. Hogy miért? Mert Szabina, Eszter és Ági is nagyon erős személyiség, mégis homlokegyenest mások. Ritka, hogy egy csoporton belül ezt kelljen csinálni, de az ő esetükben a dolgokat mindhármójuknak külön-külön és egészen másként mondom el, mégis ugyanazt a célt érem el vele. Fantasztikus látni, hogy különbözően reagálnak dolgokra, hogy máshogy élnek meg sikereket, és valami mégis szorosan összefűzi őket. Hogy mi? Talán az átlagon felüli humoruk, hogy nincs bennük rosszindulat, és hogy figyelemmel és őszinteséggel tudnak egymás felé fordulni. Ez nagyon fontos a mindennapokban” - jellemezte lányait Homoki Tamás.

És akkor nézzük meg, ők hogyan vélekednek. Magukról, egymásról, a sikereikről, a jövőjükről…

A „legkisebb”, Piller Szabina (16) 2012 márciusában az MTK-ból került át Homoki Tamáshoz. A kezdeti megilletődöttség után Szabina megnyílt, gyorsan felvette a fonalat, és megmutatta: fiatal kora ellenére mély alázattal és elhivatottsággal képes a sportág felé fordulni.

„Mert a kajakozás a mindenem – mondja Szabina. - Tényleg, a tanulás és a kajakozás mellett nem sok minden más létezik az életemben, és mivel nagyon szeretem ezt a sportot, nem érzem áldozatnak a mindennapi edzéseket. Az ifjúsági világbajnoki aranyérem pedig egy újabb lökést jelent számomra ezen a pályán. Most már tudom, hogy milyen érzés nyerni. Ez rengeteget jelent, és minden nap újabb és újabb erőt ad a munkához.”

És kell is ez az erő, hiszen az idén az ifjúsági olimpiai indulást és a szegedi világbajnoki szereplést is célként fogalmazta meg Szabina.

„Az ifi olimpia és a világbajnokság a legfontosabb cél. Ráadásul az idén Eszterrel ismét nekifutunk a párosnak. Tavaly csak minimális különbséggel kaptunk ki Takács Tamarától és Czéllai-Vörös Zsófitól, aki az idén már U23-ban indul. Hátha az idén lesz esélyünk nyerni. Mindent megteszünk érte, és azt hiszem, az az összhang, ami a csapaton belül van, nagyon sokat jelent majd abban, hogy elérjük céljainkat.”

A középső lány, Malcsiner Eszter (18), aki kilenc éves kora óta erősíti az UTE-t, és az egyik leggyorsabb kajakosnak számít a csoportban. Eszter igazi Jolly Joker, erős, gyors, kiváló az állóképessége éppen ezért minden távon bevethető. Igaz, ő az a versenyző, akit a leginkább kell ösztönözni, aki makacsságával, konokságával folyamatos feladatokat ad Homoki Tamásnak.

„Mert az embernek vannak mélypontjai – nevet Eszter. - De mondjuk egy olyan év, mint a tavalyi hihetetlen motivációt tud adni. Ha rossz pillanataim vannak, elég, ha csak a világbajnokságra gondolok, és máris átzökkenek. Ilyenkor tudom, hogy miért is érdemes ezt csinálni, még akkor is, ha olykor nyavalygok az edzésen. Ez az évünk nem lesz könnyű, Szabival párosban szeretnénk kijutni a világbajnokságra, és persze ott a négyes is, amelyben jó lenne megvédeni világbajnoki címünket. Mivel Szabó Ági egy korcsoporttal feljebb lép, így a helyére úgy tűnik, a győri Takács Tamara kerül majd be a hajóba. A tavalyi világbajnokság után jó páran csatlakoztak a csoportunkhoz, ami úgy érzem, jó hatással volt mindenkire, a nagyobb létszám ugyanis nagyobb húzóerőt jelent.”

És akkor jöjjön a rangidős, Szabó Ágnes (19). Aki mindig kiegyensúlyozott, mindig mosolyog és mindig nyugodt. Ahogyan edzője mondja: „fékezett habzású”. Ám ennek a habitusnak is megvan a pozitívuma: Ági nagyon precíz és rendkívül koncentrált az edzéseken. Az idén darálós év vár rá, hiszen első éves lesz az U23-as mezőnyben.

„Azt mondják, ez lesz az az év, amit túl kell élni, nagy lépést kell megtenni, de én bízom benne, hogy sikerrel veszem az akadályokat. A tavalyi év sikere, a világbajnoki cím fontos állomás volt az életemben, nagy lendületet adott, és bár eddig is komolyan vettem a sportot, most mintha még céltudatosabb lennék. Nehéz az átállás, főleg azért, mert első éves vagyok az egyetemen is, ami ugyanolyan fontos az életemben, mint a sport. De próbálom ügyesen beosztani az időmet, például a vizsgáimat is úgy alakítottam, hogy összhangban legyen az edzésekkel. Nagyon jól érzem magam a csoportunkban, és nem csak azért, mert sikeresek vagyunk, hanem őszinte barátokra találtam itt. Talán ez az őszinteség is a sikerünk kulcsa, hiszen ha nem megy valami, nem kilökni akarjuk a másikat a hajóból, hanem sértődés nélkül megtalálni a megoldást a problémára. Mi egymásért is edzünk, hajtunk és ez mindannyiunk számára nagyon fontos.”

A szolnoki Katrinecz Rita jól beilleszkedett a lilák triójába, már-már baráti kapcsolatot ápol a lányokkal.

„Fantasztikus volt a közös világbajnoki győzelem – mondta a versenyző. - Nagy büszkeség és óriási előrelépés ez számomra. Szolnokon nagyon elismerik a teljesítményemet, és ez a kitüntetett figyelem ösztönzően hat, rengeteget változtam az elmúlt hónapok során. Úgy terveztük a lányokkal, hogy az idén is együtt futunk neki a válogatóknak, és mivel nagyon jól sikerült a téli felkészülésem bizakodva várom az idényt.”

(Forrás: kajakkenusport.hu)