Kovács Antal Pakson látta meg a napvilágot, innen is ered későbbi beceneve az ismert rajzfilmfigura után, hogy Atom Anti. Szülővárosában az épülő atomerőmű miatt a sportélet is egyre inkább fellendült. Bátyját követte a tatamira 1980-ban. Akkoriban senki nem gondolta még, hogy a nyurga, kissé koordinálatlan mozgású, ellenben rendkívül kitartó gyerkőcből egyszer a sportág legendája lesz.

A szöuli olimpiát még otthon hallgatta a rádión, zöldmunkát végezve a család szőlőjében, négy évvel később pedig már maga is ott volt az utazók között olyan, addigra már ikonná vált sportolókkal, mint Egerszegi Krisztina, vagy Darnyi Tamás. Sokan nem fogadtak volna az ő győzelmére a játékok kezdetén, hiszen húsz évesen nála jóval tapasztaltabb ellenfelekkel kellett megküzdenie. Ám a csillagok odafent úgy gondolták, azon az 1992-es júliusi napon, hogy neki állnak és megszerezte a magyar judo sport első, és mindmáig egyetlen olimpiai aranyérmét. Aztán grátiszként, még a sportág első magyar világbajnoka is ő lett 1993-ban, Hamiltonban. Ezután egy kisebb hullámvölgybe került, amiből bár sikerült felállnia, de sem az atlantai, sem a sydney-i olimpia nem úgy jött össze neki, ahogy szerette volna. Az athéni olimpiával búcsúzott az ötkarikás játékoktól, ahol az a megtiszteltetés érte, hogy a nyitóünnepségen ő vihette a magyar csapat zászlaját. Bár tudásban ekkor volt a topon, az első mérkőzése előtt judogit cseréltettek vele, mely egy számmal nagyobb volt rá a kelleténél, amit így az ellenfele könnyen meg tudott fogni és sajnos már az első körben búcsúznia kellett.

Kovács Anti szinte minden általa adott interjúban megemlíti, mennyit köszönhet a szüleinek, többek között a tanulás fontosságát is. Ezért egészen kiskorától kezdve természetes volt számára, hogy nemcsak a tatamin, hanem az iskolapadban is a legjobbra kell törekednie. Hogy mennyire, mi sem mutatja jobban, mint a neve előtti „Dr.” rövidítés, melyet közgazdaság-tudományban szerzett meg, valamint évek óta a Paksi Atomerőmű kommunikációs igazgatója, melyet szintén nem a sportban elért érdemeinek köszönhet, hanem annak az áldozatos és kitartó munkának, amellyel a civil életben is megtalálta a helyét.

Hitvallását egy korábban, a Nemzeti Sportnak adott interjúban így fogalmazta meg: „Keressük meg a végét! Laci bácsi mindig ezt mondta az edzéseken, ami azt jelentette: ne hagyjuk elveszni, semmivé lenni azt, ami bennünk van, hozzuk ki magunkból a lehető legtöbbet. Az én családom, azt hiszem, a küzdésben volt jó, az elismeréseinket mi az erőfeszítéseinkért kaptuk. Hogy miért lettem olimpiai bajnok? Miért adatott meg nekem az, ami sok géniusznak sohasem? A szerencse és a százfaktornyi apróság mellett az, hogy bírtam a melót, és tudtam küzdeni. Ez az én adottságom, ez az én egy százalékom.”

Anti szeretett sportágától sem távolodott el, a Magyar Judo Szövetség szakmai alelnökeként fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy a tehetségek ne morzsolódjanak le, valamint a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségi tagjaként is aktívan részt vesz az olimpizmus és a magyar sport jövőjének építésében.

Atom Anti harminc éve állhatott fel az olimpiai dobogó legfelső fokára, mi pedig ki sem merjük mondani, hogy most már ötvenedik születésnapján köszöntjük. Kívánjuk, hogy a következő ötven év is ilyen szép pillanatokban teljen!

Az Isten éltesse még sokáig Kovács „Atom” Antit!