A sírnál Győr Béla, a MOB Emlék és Hagyományőrző Bizottság és a MOA Tanácsának tagja, a Hagyományőrző Munkacsoport vezetője köszöntötte a megjelenteket, majd megemlékezett a bajnokról. Az olimpiai mozgalom nevében a megemlékezés koszorúját Győr Béla, Lehmann László a MOA főtitkára, dr. Jakabházyné Mező Mária a MOA tiszteletbeli főtitkára és a Hagyományőrző Munkacsoport jelenlévő tagjai helyezték el a bajnok sírján.

Palotás Péter

Poteleczky Péter néven született, Budapest III. kerületében, 1929. június 27-én. Karrierje első éveiben még ezen a néven futballozott a III. Kerületi TVE csapatában 1945–48 között. Fedezetként indult, majd egy sorral előrébb, a középcsatár posztján kötött ki, hogy aztán kissé hátrébb húzódjon jó szemű felfedezőjének, Bukovi Mártonnak köszönhetően. Az edzőfejedelem, korszakalkotó szakmai újítás gyanánt, vele próbáltatta ki először a visszavont center szerepkörét az MTK-ban. Sebes Gusztáv is ebbéli minőségében számított rá a válogatottban.

Az olimpiai bajnok labdarúgót az Aranycsapat 12. tagjának nevezték nagyon sokan. Kiemelkedő csatár, nagy munkabírású, ügyesen osztogató, jól fejelő és veszélyesen lövő labdarúgó volt. Ő töltötte be eleinte az Aranycsapat hátravont középcsatárának szerepkörét. 1952 őszén Hidegkuti Nándor vette át tőle ezt a feladatot, de továbbra is teljes értékű tagja maradt a válogatott gárdának. Ezután többnyire cserejátékosként jutott szóhoz. 1952-es helsinki olimpián aranyérmet nyert csapat tagja, 1954-ben világbajnoki ezüstérmes volt Svájcban. Összesen 24 alkalommal szerepelt a válogatottban és 18 gólt szerzett 1950 és 1956 között. Legsikeresebb mérkőzései a válogatottban: 1952-ben az olimpián Olaszország ellen két gólt ért el a 3:0-ra megnyert, illetve 1955-ben Finnország ellen három gólt szerzett a 9:1-re megnyert mérkőzéseken.

Az MTK, valamint jogutód egyesületei: a Textiles, a Budapesti Bástya, a Budapesti Vörös Lobogó révén háromszoros magyar bajnok volt.

Hoppe Pál és Szabó Ferenc a Labdarúgó bajnokságaink 1945-1986 című könyvükben, mint az 1951-es év játékosáról írták Palotás Péterről a következőket. „Az egységes, összeforrott Bástyában mindig akadtak kiemelkedő egyéniségek. Ebben az évben például szinte szenzációsan játszott hétről hétre Börzsei, a pálya közepén Kovács Imre, körülöttük Gellér, Lantos, Zakariás, elöl pedig Hidegkuti és Sándor - ám mindannyiuknál több örömet szerzett a szurkolóknak ebben az esztendőben a roppant szorgalmas, a legtöbbet mozgó, a legnagyobb területen játszó Palotás Péter. Kitűnően játszotta a hátravont középcsatár szerepét, ha négycsatáros rendszert alakított ki a csapat, és még ugyanazon a meccsen az előretolt góllövő csatárét, mint a csapat tankja. Már ha vékonyabb testalkata és 176 centiméteres magassága következtében nem is éppen tankként. Az óbudai, népes és tehetséges Palotás család elsőként feltűnt és a futballban legnagyobb tehetségnek bizonyult tagja fedezetként került az MTK-ba. Egy kis „fedezetszerűség" mindig megmaradt játékában, akkor is, amikor csatárerényeit: mozgékonyságát, gólra törését, lendületét, vállalkozó szellemét dicsérték. A jó szellemű harcos, mégis mindig kifogástalan játékmodorú ifjút, mint igazi szívjátékost kedvelték tízezrek. És akárcsak a ferencvárosiak szívemberét, Kispéter Mihályt, Palotás Pétert is a szíve vitte oly korán, 1967-ben a sírba.”

1958-ban Palotás Péter nagyon eredményes volt. A neve mellett nyolc mérkőzésen szerzett tíz gól díszelgett összesen a BEK-ben. Hetek múltán azonban, az 1958-as esztendő végén a csatár szívproblémái miatt bejelentette visszavonulását. Alig múlt 29 éves.

Amíg szervezete bírta a nagy fizikai igénybevételt, világklasszisként tündökölt. Ahogy a lexikon írja, „nagy munkabírású, ügyesen osztogató, jól fejelő és veszélyesen lövő labdarúgó volt”. Aztán a 25. válogatottságára készülődvén, 27 évesen, ahogy idézték a korabeli Labdarúgásban, „az orvosok közölték vele: válogatott edzés helyett a Sportkórházba kell mennie”, mert valami nincs rendben a szívével.

Visszavonulása után a textiliparban dolgozott. Ahogy állapota rosszabbodott, az orvosok eltiltották még a mérkőzések látogatásától is.

A sikerei, díjai:
Magyar bajnok: 1951, 1953, 1957-1958.
Olimpiai bajnok: 1952, Helsinki.
Világbajnoki ezüstérmes: 1954, Svájc.
A Magyar Népköztársaság kiváló sportolója: 1951.
A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója: 1954.
Egyszeres kupagyőztes, Közép-európai Kupa győztes, Gerő-kupa győztes.

Budapest XII. kerületében, 1967. május 17-én hunyt el.Sírja az Óbudai temetőben található (20-I-193).

Palotás Péter is a kevésbé sztárolt olimpiai bajnok labdarúgóink közé tartozott és tartozik. Feladatunk, hogy az ő emléke őrzésének is nagyobb teret szenteljünk a jövőben.

Érdekesség, hogy Palotás Péter dédunokája, Babinszky Bence aláírta a szerződését az MTK-val, és 2014 nyarától a Sándor Károly Akadémián folytatta pályafutását. Rajta keresztül a családjával is keressük a kapcsolatot.

(MOB-MOA/Győr Béla)