Húsz esztendősen bronzérmet nyert a junior öttusázók lengyelországi világbajnokságán, két évvel később Széles Sándor mégis úgy döntött, hogy az öt „tusa” közül az úszásnál köt ki, pontosabban annak a sportágnak a kötelékébe tér vissza, amelynek szépségét és nehézségét – Széchy Tamás növendékeként – először második osztályos kisdiákként ismerte meg. Az olimpiai bajnok Gyurta Dániel mestere 1956-ban januárjában jött a világra.

„Bármilyen hihetetlenül is hangzik, még kilenchónapos sem voltam, amikor néhány perc leforgása alatt a puszta létemmel kétszer is én mentettem meg az édesapám életét – idézi fel az 57 éve történteket Széles Sándor. - Tudatosságról nyílván szó sem lehetett, csupán az történt, hogy az apukám éppen abban a pillanatban sietett át a dolgozószobájából utánanézni az éktelen sírásom okának, amikor az orosz géppuskások keményen megszórták a Budai Vár alatt húzódó Logodi utcai házunkat. A lövedékekből annak a helyiségnek is jócskán kijutott, ahol addig az öregem tartózkodott. Nem sokkal később berúgták a lakásunk ajtaját, arra az emberre vadásztak, aki őket a házunkból vagy a környék valamelyik épületéből célba vette. Amikor megláttak bennünket, a megrémült felnőttet, karjában a síró csecsemővel, azonnal továbbálltak, mert rájöttek, hogy rossz helyen „kopogtatnak”. Hát így lettem akaratlanul is életmentő, ahogy arról évekkel később az édesapám beszámolt nekem.”

Édesanyja kérésére, a vele együtt szintén a honvédségnél szolgáló Budai II László („Púpos”), az aranycsapat egykori jobbszélsője kísérte el először a Császár uszodába, és szerette volna Gyarmati Dezső figyelmébe ajánlani az örökmozgó tíz éves lurkót. Budai nem találta a régi jó barátját, ott volt viszont az uszodában Széchy Tamás, és a tanítványok között a bemutatásra aligha szoruló Hargitay András és Verrasztó Zoltán is.

„Mit mondjak, kőkemény iskolát jártunk ki Tamás bácsi versenyzőiként. Tiszteltük őt, de annál is jobban tartottunk is tőle: a spártai módszereitől, a büntetéseitől. Fenekes járt a figyelmetlenségért, a lustaságért, de még az iskolában kapott rossz jegyekért is. A jobbakkal talán egy kicsit elnézőbb volt, de a közepeseknek gyakran jaj volt, a nagyobb fenéken billentést mindig ők kapták. A Mester gyorsan „kinevezett” 1500-as gyorsúszónak, és máris következtek a 20 kilométeres edzésadagok. Később, ahogy más úszók is tették, átváltottam a még nehezebb sportágnak számító öttusára, valamit ott is letettem az asztalra. Amikor belátva, hogy a sportolás és a tanulás követelményeinek sajnos egyszerre nem tudok igazán jól megfelelni, az öttusázással felhagyva egykori mesterem, Tamás bácsi egyik tanulni és bizonyítani vágyó adjutánsa lettem. Ő mindig is edzőt akart faragni belőlem, talán azért is, mert az érdekes beszámolóit mindig tágra nyílt szemekkel és nagy érdeklődéssel hallgattam végig, meg aztán az ő sajátságos „feleltetéseinél” sem buktam meg. Így kerültem át a „másik oldalra”, és azonnal kezdtem rájönni, vagy inkább rádöbbenni arra, hogy mit és miért tett, valójában milyen ember is Széchy Tamás, akinek a tanítása ma is gyakran vonalvezető a számomra.”

Versenyzői éveit nem számítva is immár 36 éve szolgálja a magyar úszósportot. A „hozadék” több mint tekintélyes. Gyurta Dániel olimpiai bajnoki diadalát és három világbajnoki győzelmét pedig önmagában is bátran lehet Széles Sándor munkásságának életműveként említeni.

„Hálát adok a sorsnak, hogy 1999-ben összehozott Gyurta Dániellel, akivel a legnehezebb időkben is élmény volt együtt dolgozni, mert hogy ez a 14 hosszú év nem mindig volt fenékig tejfel a számunkra. A 2004-es olimpiai ezüstérmes csoda után - ami nekem, mint az edzőjének távolról sem volt akkora meglepetés, mint amilyennek az alig 15 éves srác bravúrja a külvilágnak tűnhetett – nagyon nehéz idők következtek. Kudarcokkal, zsákutcákkal, az én megtaposásommal, és még az eltemetésem határozott szándékával is. Kész csoda, hogy ebből ki tudtunk kecmeregni. Soha nem mutogattunk egymásra, nem a másikban kerestük a sokszor elkeserítő visszaesés okát. Rá kellett jönnöm, hogy a biológiai fejlődés korszakát és változásait nem csak a lányversenyzők élig meg nehezen, hanem a férfivá váló fiúk is. A helyben járást még csak megértettem volna, de Dani eredményeinek a hanyatlását már sokkal kevésbé tudtam. Nem úgy sikerült számunkra a pekingi olimpia, ahogy szerettük volna, még ha az előfutamban Európa-csúcsot is sikerült javítani, de azt megelőzően nagy pofont kaptunk a budapesti Európa-bajnokságon is. Ez lett a görcsös akarásból, a türelmetlen sietségből, de hát bizonyítani akartunk. Bizonyítani, hogy az athéni olimpiai ezüstérmes nem felejtett el úszni.”

A második nagy áttörést a 2009-es világbajnoki győzelem hozta meg a versenyző és a mestere számára. Azóta fut a szekér, Gyurta Dániel világcsúccsal lett olimpiai bajnok Londonban, idén Barcelonában pedig sorozatban már a harmadik világbajnoki győzelmét aratta a 200 méteres mellúszásban. Időközben Széles Sándor újra, illetve többször is a támadások kereszttűzébe került, okkal és ok nélkül.

„Mondhatnak nekem bármit is, ha éppen nekem rontanak, az én fülemben mindig Dani erőt adó mondatai csengenek. Az egyik kudarc után így próbált megnyugtatni: „Mester, ne bánkódjon, menjen haza nyugodtan, igyon meg egy sört, nem magában van a hiba.” Ezzel takarózni persze a végtelenségig nem lehet, de ahogy a versenyzőnek, úgy az edzőnek is lehetnek rossz napjai. Három és fél évtized után még mindig nagy céljaim vannak, hiszek a munkában, s bár az élet más területein is tudnék kezdeni valamit magammal, kitartok ott, ahol vagyok. Az úszásra tettem fel az életemet, változtatni én már soha nem fogok.” – mondta befejezésül a napokban kisebb műtéten átesett Széles Sándor.

Ahogy az eredményes edző munkássága, úgy a magyar úszósportot, annak kiemelkedő alakjait (egykor Risztov Évát, évek óta folyamatosan Cseh Lászlót, újabban pedig már Kapás Boglárkát is) illetve eseményeit immár húsz esztendeje támogató Telekom szerepvállalása is a folyamatosságot, a kitartást és az értékek becsületét tükrözi. Mint ismeretes, a cég, a legnagyobb hazai távközlési szolgáltatóként igen kiterjedt sportszponzorációs tevékenységet folytat. Ennek részeként több mint másfél évtizede főtámogatóként segíti a Magyar Úszó Szövetség minél eredményesebb működését. A Telekom az elmúlt években több nemzetközi és hazai rendezésű „vizes” sportesemény – így 2006-ban és 2010-ben a budapesti és a balatonfüredi, 2012 májusában pedig a debreceni úszó Európa-bajnokság – sikeres megrendezését támogatta szolgáltatásokkal és telekommunikációs infrastruktúrával, többek között negyedik generációs mobilinternet-technológiával (4G/LTE) és optikai hálózattal.

(Telekom Sporthír Szolgálat – Szalay Péter)