Türelemjáték volt a londoni győztes Berki Krisztián életének legutóbbi tíz hónapja. Harmadik világbajnoki aranyérmének megszerzése után a kápás ló specialistája először azt remélte, hogy a 2015-ös évadot műtét nélkül is át tudja vészelni, és két injekció ideig-óráig enyhített is a gondjain. Februárban szembesült a megváltoztathatatlannal: erősen elhasználódott, és ezért a sportolás ellen egyre inkább tiltakozó vállízületét halaszthatatlanul meg kell operálni, máskülönben még a riói olimpiáról is le kell mondania.
Viszonylag olcsón megúszta, hiszen idén csak az Európa-bajnokság maradt ki az életéből, a jóval nagyobb kihívás, az októberi olimpiai kvalifikációs világbajnokság – immár gyógyultan és a lemaradását ledolgozva - ott áll előtte.
„Közel negyedszázados tornászpályafutásom messze leghosszabb, és sajnos versenyek nélküli kényszerszünete után most bátran jelenthetem ki, hogy a sebészektől kaptam egy „új vállat”, így a szeptember 11-én kezdődő országos bajnokságon ugyanolyan nehézségi fokú – 7 pontból induló - gyakorlattal állhatok ki, mint amelyikkel tavaly októberben Nanningban világbajnok lettem - nyilatkozta a 30 esztendős Berki Krisztián a Telekom Sporthír Szolgálat munkatársának. – Jó kezekbe kerültem a Sportkórházban, ahányszor csak tehetem, köszönetemet is fejezem ki Halasi, Hidas és Pavlik doktor uraknak, de a rehabilitációmról gondoskodó szakembereknek és a gyógytornászoknak is hálával tartozom. Már csak az utolsó simítások vannak hátra a bajnokságig, amely egyben válogató is a vb-re, aztán emelkedik a tét, és a szombathelyi valamint a romániai világkupaversenyen már a külföldi vetélytársaim tudásához is hasonlíthatom a mostani tudományomat.”
Nem panaszkodva, de azt is megemlíti, hogy tavaly május óta még néhány napig sem élvezhette a teljes kikapcsolódás állapotát. Versenyzett, aztán a megfelelő gyógymódot keresgélve kilincselt az ajánlott szakemberek ajtaján, két nappal a márciusi korrekciós vállműtétje után pedig már gyógytornász vette kezelésbe. Aztán óvatosan elkezdte kóstolgatni a tornát is…
„Lépésről lépésre haladtam előre, óvatosan, hogy semmit se siessek el. Régebben volt két bokaműtétem, akkor könnyebb volt a dolgom, mert a karjaimat és a vállaimat nem kellett féltenem. Egy ideig lázasan „könyveltem”, hogy még hány napom van is van hátra az október 24-én kezdődő glasgow-i világbajnokságig, így jöttem rá, hogy a döntő éppen Kokó bácsi (Kovács István, Berki sikerkovácsa – a szerk.) 61. születésnapjára esik. Milyen szép is volna, ha a közös munkánk és a mostani türelemjátékunk eredményeként az alkalomhoz illő ajándékom a negyedik világbajnoki győzelmem lenne. Huszonhárom éve dolgozunk együtt, szerintem ilyen hosszú közös utat az edzőjével egyetlen élsportoló társam se járt be.”
A glasgow-i világbajnokság minden érmese automatikusan kvalifikálja magát a 2016-os ötkarikás versenyekre. A feladat megoldhatónak látszik, de a kockázat foka semmivel kisebb, mint az eddigi világversenyeken. A mérce nem került alacsonyabbra…
„Nem az elfogultság mondatja velem, de szerintem a lólengés az egyik legnehezebb és legtechnikásabb szer a hat közül. Itt nem úgy mennek a dolgok, mint például a gyűrűn, ahol „harapni” lehet a szert, erőből és lendülettel szinte mindent meg lehet oldani. A lovon mindent fel kell építeni, minden egyes elem és kombináció egy másikhoz kapcsolódik, itt nem lehet két centit sem mellényúlni, hát még egyensúlyt veszíteni, de a lendület lassulása is végzetes hibához vezethet. És én éppen ezt szeretem benne, mert minél nagyobb a kihívás, annál nagyobb a siker értéke, és a tornász öröme is” – hangsúlyozta a visszatérésre készülő Berki Krisztián, aki még 55 napig építheti-szépítheti a remélhetőleg újra vb-aranyat érő „kűrjét”.
(Telekom Sporthír Szolgálat/Szalay Péter, fotó: MTI)