Idősebb Cseh László, az 1967-es ifjúsági Európa-bajnokság 100 méteres pillangó versenyének győztese mindig is a szókimondásáról volt híres, még ha a medencében nála "kilométerekkel" messzebb, vagy inkább magasabbra jutó fiának, ifjabb Cseh Lászlónak a teljesítményéről kellett nyilatkoznia. Régi jó szokásán szombaton este sem változtatott, néhány perccel azután, hogy a "Gyerek" ezüstérmes lett a 100 pillangó döntőjében, tehát éppen abban a számban, ahol az "Öreg" 47 évvel ezelőtt pályafutása egyik legnagyobb sikerét érte el.

"Mielőtt valaki elhamarkodottan "hajrákirálynak" nevezné el Lacikát, szeretném leszögezni, hogy ez csak féligazság, mert három nap leforgása alatt a második döntőjében is a tiszta feje, a rutinja, a jó helyzetfelismerése, és persze az elszántsága segítette a hajrában, egészen pontosan a fal ideális megközelítésében. Kevesen tudják igazán jól felmérni, hogy miként kell az utolsó tempókat a lehető legjobban ütemezni, hiszen ez az utolsó lehetőség az ellenfelek megelőzésére, vagy az előny megőrzésére. Megmondom őszintén, 75 méternél nagyon rosszul éreztem magam a bőrömben, de ami azután történt, azt szülői elfogultság nélkül professzori teljesítménynek nevezhetem" - hangsúlyozta érthető lelkesedéssel az újdonsült arany- és ezüstérmes Cseh László édesapja a Telekom Sporthír Szolgálatnak nyilatkozva.

A 28 esztendős világklasszis 62 éves édesapja nem tagadja, hogy a péntek esti "szétúszás" előtt alig bírt magával, a szíve majd kiugrott a helyéről.

"Féltettem Lacit ettől a párbajtól, mert még soha nem volt ilyen küzdelemben része, de a félsz csak az első méterek megtételéig tartott. Nem szeretném, ha nagyképűnek neveznének, de azt a ráadás 100 métert mintaszerűen rendezte le. Egészen másképpen úszott, mint a korábbi rajtoknál, más volt a pillangózásának üteme, tudta, hogy élnie kell ezzel a lehetőséggel, a szokatlan feladat nem nyomasztotta, hanem láthatóan feldobta."

Őszinteségének újabb jeleként az ünneplés perceiben is volt bátorsága kimondani azt, hogy a jövőben min kellene még változtatnia a fiának.

"Én úgy látom, hogy 1 vagy 2 kilót még mindig "ledobhatna" magáról, ugyanis nem mindegy, hogy egy ezredmásodpercekre kimenő csatában valaki kettővel több vagy kettővel kevesebb kilót cipel a vízben. A berlini EB előtt már sokat tett az ideális versenysúlyának eléréséért, mostantól pedig meg kell maradnia az új étrendjénél és nem hagyni, hogy ismét félve kelljen a mérlegre lépnie. Mivel tudom, hogy ma is hallhat rám és ad a véleményemre, én azt is tanácsolnám, hogy egy kicsit többet kellene foglalkoznia hátúszással, mert ha ebben az úszásban újra fel tudja hozni magát, a vegyesen még jobban bízhat majd magában."

Befejezésül arról is szót ejtett, hogy ezen az Európa-bajnokságon először nem Turi György, a Kőbánya SC vezetőedzője, egyben tanítómestere állt mellette, hanem a kétszeres olimpiai ezüstérmes Güttler Károly, akivel válogatott pályafutása legelején még együtt versenyzett.

"Jól emlékszem azokra az időkre, amikor a tizenéves Laci fiam szobatársa a hosszú edzőtáborokban nem egyszer Karcsi volt, akit mindig is nagyon tisztelt, és akinek a személyisége hatással is volt rá. Az akkor kialakult és az óta is ápolt jó kapcsolatból bizonyára most is sokat profitált. Új helyzet alakult ki Berlinben, amit egy bölcs vezetőedzői lépés alakított ki, és aminek nyilvánvalóan megvan a maga tanulsága is." - mondta befejezésül Idősebb Cseh László.

(Telekom Sporthír Szolgálat - Szalay Péter)