Török Ferenc 1935. augusztus 3-án született Csillaghegyen. Középiskolai tanulmányai után a TF-en és a jogi egyetemen diplomázott.

A Budapesti Honvédban kezdett öttusázni 1952-ben, majd 1961-től sorra jöttek a sikerei. Az 1964-es tokiói olimpiai játékokon egyéniben aranyérmet, Nagy Imrével és Török Ottóval csapatban bronzérmet nyert. 1968-ban, Mexikóvárosban csapatban ismételt, akkor Móna Istvánnal és Balczó Andrással állt a dobogó tetejére.

Világbajnokságon egyéniben egyszer (1963) ezüst-, háromszor bronzérmes (1962, 1965 és 1966), csapatban négyszer aranyérmes (1963, 1965, 1966 és 1967), míg kétszer (1961 és 1962) ezüstérmes. Öttusában többszörös magyar bajnok, vívásban kétszer nyert magyar bajnokságot a párbalytőrcsapat tagjaként.

Szövetségi kapitányként 1988-ban ért a csúcsra: a szöuli olimpián Martinek János egyéniben nyert aranyérmet, aki Fábián Lászlóval és Mizsér Attilával kiegészülve csapatban is az ötkarikás játékok legjobbja lett.

Dr. Török Ferenc 1989 és 1996 között a Magyar Öttusa Szövetség elnöke, ezzel párhuzamosan 1993-tól a nemzetközi szövetség alelnöke, ma utóbbinak tiszteletbeli alelnöke. Hosszú évekig tagja a MOB közgyűlésének, 1989 és 1997 között a MOB elnökségének.

Sportvezetőként a Gerevich Alapítvány alelnöki, a Wesselényi Közalapítvány kuratóriumának elnöki feladatait is ellátta.

Török Ferenc ma is aktív, az MTI-nek nyilatkozva elmondta, decemberi gerincműtétjét valamint azt megelőző lábműtétjét követően fokozatosan, óvatosan tér vissza a sportpályákra: úszik, kerékpározik, teniszezik; ügyvédi praxisát még működteti, igaz kifutó ügyekkel...

Elismerései között 1984-ben Mesteredzői címet kapott, 1995-ben NOB Olimpiai érdemrenddel jutalmazták. 2010-től Budapest díszpolgára.

(MOB-Pentathlon.hu, fotó: MTI/Illyés Tibor)