Dr. Kotsis Attiláné volt a világon a női röplabda-edzősködés úttörője. Az első női edző, aki több olimpiára vezette ki, majd ott irányította válogatottját, és az egyetlen női edző, aki ezt háromszor (1972 München, 1976 Montreal, 1980 Moszkva) is megtette.

Már gyerekkorában is nagyon szerette a sportot, és nagyon sokoldalú volt! A Wekerle-telepen focizott a fiúkkal, kapus volt. Később az édesapja magasugrásra, súlylökésre, úszásra tanította, édesanyja pedig teniszezni küldte. A negyvenes évek elején leigazolta a Magyar Atlétikai Club (MAC). Nyáron atletizált, télen pedig kosárlabdázott. Következett a háború, majd azt követően a lassú és nehézkes újrakezdés, de folytatta a sportot. Édesapja egykori rendőrtiszt társai segítségével az 1947 végén szerveződő rendőrtanfolyamra tanítgatta a lányokat, amikor betoppant Prohászka László, kiváló röplabdázó, későbbi szövetségi kapitány, aki a Partizánszövetség női csapatába keresett játékosokat.

Közölte, hogy a százötven hallgatóból is meghívna néhányat, de Kincsesy Gabriellához ragaszkodik. Hiába tiltakozott, és hivatkozott arra, hogy ő atletizál és kosárlabdázik, napiparancsba adták, hogy röplabdáznia kell a Partizán csapatában. Hamarosan Bieliczki István a válogatottba is behívta, 1949-ben már tagja volt a budapesti főiskolai világbajnokságra készülő magyar együttesnek. Ettől kezdve egyre inkább a röplabdához kapcsolódott az élete. Atlétikusan képzett, fizikailag kitűnően felkészült, rendkívül jó akarati tényezőkkel rendelkező, szívós, a végsőkig küzdő sportember, akinek a támadójáték és a horognyitás volt a fő erőssége. Ő volt az első magyar női röplabdázó, akinek a játéka az ötvenes években megütötte a magasabb nemzetközi mércét. 1949 és 1957 között 26 alkalommal játszott a válogatottban.

Edzősködni a Ganz Villanyban kezdett, az utánpótlással foglalkozott. Már a kezdet kezdetén is olyan fiatal játékosok kerültek ki a kezei közül, mint Radó Lúcia, vagy Makláry Ilona, akik később az általa vezetett felnőtt-válogatottnak is erősségei lettek. Közben nem csak a Testnevelési Főiskolát végezte el, hanem pedagógiából és pszichológiából is diplomát szerzett, szakedző lett, németből és angolból is középfokú nyelvvizsgát tett, s hazánkban ő írta és védte meg először doktori disszertációját röplabdázásból. A felnőtt női válogatott szövetségi kapitányaként páratlan sikereket ért el a magyar röplabdasportban. Három olimpiára juttatta ki nemzeti együttesünket, két világ- és öt Európa-bajnokságon dirigálta legjobbjainkat.

Jelenleg nyugdíjasként is az utánpótlással foglalkozik. Szabadidejében nagyon szeret teniszezni, minden évben elindul a veterán világbajnokságon!
Számos állami kitűntetést kapott: Mesteredző, Kiváló Sportoló, Kiváló Edző Ezüst- és Arany Fokozat, valamint a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje.

* * *

Dr. Kotsis Attiláné Kincsesy Gabriella
Született: Budapest, 1928. május 31.

Csapatai játékosként: Partizán, BRE, Ganz Villany, Vasas Turbó

Csapatai edzőként: Ganz Villany, Lendület, Vasas Turbó, Bp. Spartacus, KSI, Budaörs, BVSC, BSE, BRDSE, TFSE, leány ifjúsági-válogatott, női felnőtt válogatott

Sikerei játékosként: 3x bajnok (1953, 1959, 1962), 2x Magyar Népköztársaság Kupa-győztes, 26x válogatott (1949–1957), világbajnoki 6. (1952, Moszkva), Európa-bajnoki 6. (1950, Szófia és 1955, Bukarest)

Sikerei edzőként: olimpiai 4. (1976, Montreal és 1980, Moszkva), olimpiai 5. (1972, München), világbajnoki 4. (1970, Bulgária), világbajnoki 6. (1974, Mexikó), világbajnoki 10. (1982, Peru), Európa-bajnoki 2. (1975, Jugoszlávia), Európa-bajnoki 3. (1981, Bulgária és 1983, NDK), Európa-bajnoki 5. (1971, Olaszország), Európa-bajnoki 9. (1985, Hollandia)

(Forrás: Magyar Röplabda Szövetség, / szabadban.hu)