Harmadik, sikertelen olimpiáját követően előbb visszavonulásról beszélt a nehézsúlyú paksi judós, Bor Barna, azután viszont meggondolta magát. S nem egyszerűen folytatta, hanem eddig kitűnő részeredményei vannak.
A jochapress.hu a folytatás miértjéről kérdezte Bor Barnát.
- Rio után tényleg be akartam fejezni, azután mégis visszamaradtam – emlékezett Barna. – Az igazság az, ha nem Budapesten van az idei vb, biztosan abbahagyom. Így viszont úgy éreztem, ezt a lehetőséget nem hagyhatom veszni, s magamnak is tartozom egy tisztes befejezéssel.
- A döntést követően nem egyszerűen csak folytatta, hanem kitűnő Grand Prix-eredményeket hozott. Ezt minek köszönheti?
- Döntő, hogy alapvetően megváltozott a hozzáállásom. Megszűnt az örökös elvárások korszaka, ami engem nagyon nyomasztott. Most viszont felszabadult vagyok, ismét élvezem a judót. Ezt az utolsó évet mindenféle követelmény nélkül, a magam örömére szeretném végigcsinálni. Hangsúlyozom, hogy nagyon keményen készülök, tehát nem levezetésnek tartom a 2017-es évadot.
- Nyert már világbajnoki ezüstérmet, mellette három Eb-ezüstje és egy Eb-bronza is van. Melyik esztendőt említené, amikor legjobban ment a versenyzés?
- Természetesen 2011-et, hiszen akkor lettem második a vb-n, de nagyon jól ment a dolog 2010-ben is. Egyelőre az idei évvel is elégedett lehetek, hiszen az eddigi két GP-szereplésem jól sikerült: Düsseldorfban a harmadik, Bakuban pedig a második helyet szereztem meg.
- Technikájában tudott újításokat hozni, vagy inkább a régi, jól bevált akcióit igyekszik „eladni” az ellenfeleknek?
- Alapvető újításra már nem vállalkozom. A comb- és a válldobás maradt a repertoáromban, a hátsó gáncsot és a támasztott gáncsot pedig igyekszem tovább finomítani.
- A korábbi években visszatérő gondot jelentett, hogy nem volt elég edzőpartnere. Ez a fontos kérdés jelenleg hogyan áll?
- Jobb az alaphelyzet, mint évekkel előbb volt. A Paksi Atom rohamléptekben fejlődő, 100 kilós versenyzője, Cirjenics Miklós jó partner. Ami nagy előrelépés, az a Dunavarsányban működő nemzetközi edzőtábor, ahol a legkülönfélébb nációk képviselőivel tudok edzeni. Régi segítő partnerem, az 1992-es olimpia bajnoka, Kovács Antal is majd minden reggel lejön a hajnali edzésre, ahol vele elsősorban technikai gyakorlatokat sulykolok.
- A magyar válogatottak közül kitől vár ugrásszerű előrelépést?
- A nők dolgait nem ismerem, a férfiak közül pedig egyértelműen klubtársamat, Cirjenics Miklóst említeném. Ő az olimpiára is az utolsó hetekben biztosította a kijutását, gyorsütemű fejlődése pedig azóta is töretlen.
(jochapress/Jocha Károly)