Csutorás Ferenc, egri borász igazán nagyot alkotott, amikor Puskásék tiszteletére az Aranycsapat összes tagjának elkészítette a saját palackját.
Az FFT munkatársa Egerben, természetesen egy hűvös pince faasztalánál beszélgetett Csutorással, borokról, fociról, a városi csapat jelenlegi helyzetéről. Az egri borász hosszan, láthatóan nagy szakértelemmel válaszolt a feltett kérdésekre, és rögtön az elején feltárt egy alig ismert sztorit: még az egriek sem nagyon tudják, hogy Csutorás nagyapja jó barátságot ápolt Puskással, nagyjából innen eredt az ötlet az Aranycsapat borkollekcióhoz.

„Nagyapámnak és Puskásnak az Eötvös utcában közös borozójuk volt, nagyapám hozta hozzá a borokat. Ez a vállalkozás 1953 és 1956 között működött. Szöllősi György (a FourFourTwo magazin magyar kiadásának a főszerkesztője, Puskás Ferenc önéletrajzi könyvének írója – a szerk.) azonnal információkat gyűjtött, és ki lett volna az egész történetnek a leghitelesebb tanúja, mint Erzsike néni, Puskás Ferencnek az özvegye. Tényleg elmondta, hogy nem sokat beszéltek erről a dologról, és Gyuri is meglepődve hallotta, hogy Öcsi bácsinak volt egy ilyen vállalkozása” – vázolta fel a régi történetet.

Később halkan hozzátette, a sztorit régen titokban kellett tartani, mivel az akkori rendszerben nem mindenki tudta kiegészíteni a fizetését: „Gyuri megkeresett, és elmondta, Almási Tamás hozzám is jön forgatni a Puskás Hungary filmjéhez, annak az apropójából, hogy ez tényleg egy eltitkolt dolog volt, és a Rákosi-szférában nem lehetett nagydobra verni az ilyen vállalkozást. Viszont az Aranycsapat tagjainak adtak egy-egy plusz pénzszerzési lehetőséget, kiadtak üzletengedélyeket, és ehhez kellett egy vállalkozó, mint a nagyapám, aki tulajdonképpen boros gazdaként szállította Egerből Budapestre a borokat.”

Puskás halála után Csutorás hozzálátott az Aranycsapat borcsalád elkészítéséhez, mostanra minden játékosnak megvan a maga saját palackja. A borok nem csak finomak, de külsőre is látványosak, a címkézés ötletes, ügyes.
A borozni betévedő vendég persze válogatós, sokszor nehéz eset, az egyes palackok között azonban a francia kritikus is nehezen fedezne fel különbséget – minőségre: „Azért volt nemes feladat ez számomra, mert 2006-ban amúgy kimagaslóan jó szüreti évet zártunk, és nagy dilemma volt, hogy vajon mind a tizenegy játékosnak ki tudunk-e állítani egy-egy menüt. Azt nem akartuk, hogy az egyiknek gyengébb, a másiknak kevésbé, úgy gondoltuk, a csapat összes tagja ugyanolyan erős volt, egymás nélkül nem mentek volna semmire” – emelte ki Csutorás.

A borász aztán arról beszélt, szerinte jelenleg jó irányba halad a magyar labdarúgás, támogatja az akadémiai képzést, és azt mondja, ez lehet az első nagy lépcső a felemelkedéshez. Túl azon, hogy mindig szükség van született tehetségekre, Csutorás szerint a munka nem kevésbé fontos, továbbá jó szándékú támogatók nélkül lehetetlen lesz újra csatlakozni az elithez.
Azt azért reméli, hogy egy nap még magyar pályán is láthatunk Puskáshoz hasonló tehetséget, de a komoly aggályok között feltett kérdésre, miszerint mi megéljük-e mindezt, Csutorás sem nagyon tudott mást mondani: Reméljük. Ez a jelszó.

(Forrás és fotó: csutoras.hu)