- Gondolta volna, hogy a magyar csapat riói szereplése (8 arany, 3 ezüst és 4 bronz) után magyarázkodnia kell?
- Nem. Fogalmam sem volt arról, hogy vannak olyan emberek, akik úgy vélik, hogy a magyar olimpiai csapat sikertelenül szerepelt az ötkarikás játékokon. Az meg a legvadabb álmaimban sem jött elő, hogy a MOB munkáját veszik tűz alá. Ebben nem az a szomorú, hogy napokon át zajlott a támadássorozat, hanem az, hogy ezalatt befejeztük az olimpia magyar hőseinek ünneplését. A személyemet ért támadások nagyon nem esnek jól, de belehalni senki kedvéért nem fogok ebbe. 2012 óta megszokhattam, hogy ha valami baj van a magyar sportban, akkor a kritikusok a MOB-ra lövöldözik a nyilaikat. Siker esetén viszont még véletlenül sem emelik ki, hogy az egész magyar sportért dolgozó olimpiai bizottságnak is lehet némi része ebben. Itt szeretném leszögezni, hogy az általam vezetett testület éves működési költsége 372 millió forint. Mi ennyiből gazdálkodunk. Hazugságot terjeszt, aki azt mondja, hogy a MOB a különféle sportágaknak juttatott állami támogatásból egy fillért is eltesz.

- Volt olyan érzése, hogy karaktergyilkosság zajlik ön ellen?
- Ez az volt. Karaktergyilkosság. Mi más lett volna? Minden napra egy mese, minden technika bevetve. Ugyanakkor az ellenem megfogalmazott vádak olyan nevetségesek, hogy ezek miatt egészen biztosan nem kell lemondanom. Nem is tervezek ilyet. Az összes kollégám becsülettel tette a dolgát. Ha tükörbe nézek, nem látok olyan képet, amely ferde vagy sötét lenne. A támadók nem gyengítettek. Lelkileg megerősödve éltem túl az olimpia befejezése óta eltelt három hetet. Az sem elhanyagolható szempont, hogy az akció mögött egyetlen, meglehetősen alacsony példányszámban megjelenő politikai napilap állt. De összességében nem is engem támadtak, sokkal inkább a Magyar Olimpiai Bizottságot.

- A legfőbb vád az volt, hogy keveset tud a testület ügyeivel foglalkozni. Nem tölt sok időt Budapesten, hiszen Győr polgármestereként rengeteg teendője van a városban. Igaz ez?
- Nem. És álljunk meg egy szóra! Társadalmi munkában vagyok a MOB elnöke. Szándékosan sarkítok: azt az időt, amit a MOB-ra szánok, saját szabadidőmből veszem el. Én minden egyes tevékenységemmel csak adok a magyar sport számára, nem elveszek onnan.

- A MOB egykori sportigazgatója, Kovács Tamás vetette fel, hogy főállású elnököt kellene a bizottság élére állítani.
- Nincs szükség a MOB-nak főállású elnökre.

- Most sem, amikor alig egy év múlva arról döntenek, hogy Róma, Párizs, Los Angeles és Budapest közül melyik város rendezheti meg a 2024-es olimpiát?
- Most sem. A MOB operatív működéséért megvan a felelős, ez a főtitkár úr, Szabó Bence. Egy elnök attól semmivel sem lesz jobb vezető, hogy egész nap az íróasztala mellett ül, és havonta felveszi a fizetését. Közben erősen szorongatja a szék karfáját, nehogy valaki kihúzza alóla, miközben azon morfondírozik, hogy éppen ki akar a helyére lépni. A MOB elnöke az irodán kívül is tud dolgozni, a kollégákkal egyeztetni, a szövetségi elnökökkel tárgyalni. Addig, amíg a MOB-közgyűlés úgy látja, hogy a tevékenységem a magyar sport javára szolgál, addig pozitívan fogják a munkámat értékelni. Ha nem így látják, az egy másik helyzet lesz, de egyelőre itt még nem tartunk. Az elnökválasztás 2017 nyarán lesz esedékes. Közvetlenül azelőtt, hogy Győrben elkezdődne az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál (EYOF), illetve két hónappal azelőtt, hogy Peruban döntés születik arról, melyik város rendezheti meg a 2024-es nyári olimpiai játékokat.

- Az összes munkatársáért tűzbe tenné a kezét? Ön választotta ki a főtitkárt, a nemzetközi igazgatót, a sportigazgatót és a kommunikációs igazgatót is. A támadássorozatban Borkai Zsolt mellett Szabó Bencét, Nagy Zsigmondot, Fábián Lászlót és Siklós Eriket is érte kritika.
- Elsősorban nekik kell a tűzbe tenni a kezüket – értem. Szabad gondolkodási és döntési lehetőséget adtam nekik. A végső döntés persze az enyém, de ezeket mindig egyeztetés előzi meg. Munkatársaim – ebben egészen biztos vagyok – a magyar sportért dolgoztak és dolgoznak. Természetesen botorság lenne azt mondanom, hogy a MOB hibátlanul működő szervezet. Mindent lehet jobban csinálni. Szabó Bencével már nagyon sokat beszélgettem erről. Ő is egyetértett abban, hogy szükség lehet majd változtatásokra. De ez a négy ember egyáltalán nem érdemelte meg azt a támadássorozatot, amit szeptember elején kapott.

- Biztos, hogy sikeres a riói olimpiai szereplés? Az aranyak száma ugyan megegyezik a négy évvel korábbival, de az éremtermést négy sportág – az úszás, a vívás, az atlétika és a kajak-kenu – hozta össze. A megszerzett érmek száma is jelentősen csökkent a londonihoz képest. A helyezésekről nem is beszélve.
- Szerintem a magyar csapat szereplését összességében kell vizsgálni. Nincs szükség a különféle szétválasztásokra. Azaz nem érdekes, hány férfi éremszerzőnk volt, vagy hány női. A nyolc aranyéremre rendkívül büszkének kell lennünk, csakúgy, mint a teljes magyar küldöttség produkciójára. Nézzék meg a most zajló paralimpiát. Ott remekül szerepelnek a mieink, tele vannak érmekkel, helyezésekkel, de aranyunk egyelőre nincs. (A beszélgetés pénteken délelőtt készült Győrben – a szerk.)Képzelje el ugyanezt az épek olimpiáján. A magyar határig nem jutottam volna el, ha arany nélkül, csupán érmekkel és helyezésekkel jövünk haza. Felkoncolnak Brazília és Magyarország között. Mert a mienk egy ilyen ország.

- Ezt az aranycentrikusságot amúgy nagyon nem tartom helyesnek. Akkor is ezt gondoltam, amikor még élsportoló voltam.
- Nem az aranyérmek számával van a probléma. A baj az, hogy számos, államilag kiemelten támogatott sportág jelentősen elmaradt az általa ígért, remélt szerepléstől. Ilyen volt a cselgáncs, a birkózás, a sportlövészet, az öttusa, a torna, az ökölvívás, az evezés. Ez a lista fájdalmasan hosszú. Igen, de ennek semmi köze az állami támogatás nagyságához. A magyar állam rengeteg pénzt áldoz az élsportra, de óriási tévedés azt hinni, hogy egy három éve zajló folyamat egyetlen olimpiai ciklus alatt látványos változást hoz. 2020-ban, de különösen 2024-ben lehet ennek a kiemelt állami dotációnak eredménye. Senki nem beszél arról, hogy a "lendületből" káprázatos eredményeket, 11-11 aranyérmet hozó szöuli (1988) és barcelonai (1992) olimpia után egy egész generáció maradt ki az akkor alulfinanszírozott magyar élsportból. Aki 1996-ban született, az ma 20 éves. Ha gyerekként nem vált élsportolóvá, később egészen biztosan nem tér vissza a versenysport világába. Mindezt figyelembe véve csoda, hogy Londonban és Rióban ilyen teljesítményt nyújtottunk. Amúgy a siker és a sikertelenség között nagyon vékony a választóvonal. Nézzük a kajak-kenut! A sportág három aranyérmet nyert Rióban, de a férfi kajakosok és kenusok alaposan elmaradtak a várakozástól. Akkor most mondjuk azt, hogy a kajak-kenu sikertelenül szerepelt? De igaza van, számos egyéni sportág jelentősen elmaradt az általa megfogalmazott tervektől. Ám ezeket a célkitűzéseket nem a MOB, hanem a szakszövetségek fogalmazták meg.

- Amikor egy-egy szövetség az olimpia előtt papírra veti a várakozásait, a MOB-nak van arra lehetősége, hogy visszafogottságra intse? Egyáltalán érvényesíteni tudják a szakmai kontrolljukat a szövetségek felett?
- Igen, az egyeztetés folyamatos volt. Mi minden szövetséget óvatosságra intettünk. Mást ebben az ügyben nem tehettünk. Ha a szövetségek túltolják a biciklit, arról nem a MOB tehet. Amúgy nem irigylem az ott dolgozó kollégákat. Ha túlságosan optimista az előzetes várakozásuk, és nem jönnek az eredmények, az a baj. Ha óvatosak, akkor még az olimpia kezdete előtt megkapják, hogy egyáltalán miért üldögélnek a szövetségekben. Ebben az esetben szép lehetsz, de okos nem. A MOB-nak amúgy semmilyen jogi eszköze nincs arra, hogy a sportági szakszövetségek életébe beleszóljon.

- Minden olimpia után felvetődik a kérdés, hogy ki kell-e minden olyan sportolót vinni az olimpiára, aki megszerezte a kvótát. Ön szerint?
- Ki kell vinni. Ma olimpiai kvótához jutni olykor sokkal nehezebb, mint a játékokon jól szerepelni. Meg aztán milyen alapon mondanánk meg, hogy édes fiam, a kvótád ugyan megvan, de most itthon maradsz. Olyan alapon, hogy vannak sportágak, ahol eleve lehet tudni, hogy a kijutó versenyzőtől nem várható kiemelkedő produktum. És ennek a döntésnek a felelősségét ki fogja felvállalni? Szerintem büszkének kell lennünk arra, hogy 160 magyar sportoló elérte élete álmát, eljutott az ötkarikás játékokra. Úgy voltunk 160-an, hogy egyik kézilabdacsapatunk sem kvalifikált. Hadd mondjak egy nem túl népszerű példát. A magyar labdarúgó-válogatott idén eljutott az Európa-bajnokságra. Megfordult-e valakinek a fejében, hogy mégsem kellene elindulnia, mert eleve esélytelen? Ugye, hogy nem. Aztán a csapat csoportelső lett, és a legjobb tizenhat közé jutott. Ilyen a sport. Ha a birkózásban lett volna egy érem, netán aranyérem, most senki sem beszélne arról, hogy minek ment ki ennyi versenyző. Ugyanezt gondolom a sportlövőkről, a cselgáncsozókról, az öttusázókról.

- Ha már labdarúgás: az Eb-szereplés mennyire vitte el a show-t idén nyáron az olimpiai csapat elől?
- Nagyon, de ez nem baj. A labdarúgás mindig is külön kasztot alkotott a magyar sportban. A focisták az Európa-bajnokság alatt a mennybe mentek, pár hónappal később, Feröeren a pokol közelében jártak. Minden sportszerető magyar ember örült annak, amit a labdarúgók Franciaországban elértek.De merjünk már örülni a magyar olimpikonok sikerének is egy kicsit! Miért kellett elapasztani ezt az örömforrást? Miért nem hagytuk kifutni ezt a dolgot, miért kellett nemtelen támadásokkal elterelni a figyelmet az örömteli eseményekről? Ezt képtelen vagyok megérteni.

- Egy ilyen kis országnak, mint Magyarország, szabad-e ennyi sportágtól elvárnia a kiemelkedő szereplést?
- Várjuk el! Ha ezek az elvárások magasak, akkor tudunk a magyar sport hagyományaihoz méltóan szerepelni. Még akkor is tegyük meg, ha mindez újabb támadási felületet ad ellenem, ellenünk.

- Szerencsés 35 millió forintot adni egyetlen olimpiai aranyéremért? Egyes egyéni olimpiai sportágak versenyzőit mintha agyonnyomta volna a tudat, hogy ennyi pénzhez, plusz 35 éves koruk után járó olimpiai életjáradékhoz juthatnak. Olyan sportolókra gondolok, akik az olimpiai ciklusban a versenyzésükkel nem tudnak pénzt keresni. Tehát nem úszók, teniszezők, atléták.
- Sem a MOB-nak, sem a magyar államnak nincs szégyellnivalója a finanszírozást illetően. Nemcsak az olimpiai érmek után járó jutalmakra gondolok, hanem a különféle ösztöndíjakra is. Ma Magyarországon az olimpiai sportágak élversenyzői komoly támogatásban részesülnek.

- A 35 millió forint ennek ellenére nem túl nagy hátizsák?
- Akiket ez agyonnyom, azok sosem lesznek olimpiai bajnokok. Aki képes a rá nehezedő összes nyomást elviselni, az nyerhet. Aki erre nem képes, az nem a 35 millió forint miatt képtelen minderre. Ez különbözteti meg a győztest a vesztestől. Remélem, hogy mindazok, akik most kishitűek voltak, Tokióban lelkileg és mentálisan is megerősödve tudnak harcolni az olimpián. Az a komoly szakembergárda, amely a versenyzők mellett dolgozik, minden segítséget meg tud adni ebben.

- A MOB a magyar sport legfőbb irányító szerve lett. Rengeteg a feladatuk. A kevesebb ebben az esetben nem lenne több?
- Törvény rendelkezik erről. Ha a kormánynak vagy a törvényhozásnak más lesz a szándéka, akkor erről törvénymódosítást kell kezdeményeznie. Abban igazat adok önnek, hogy a MOB-nak nagyon sok a feladata. Ennek ellenére a testület el tudta végezni a munkáját. Még akkor is, ha sokan azon morfondíroznak, hogy meg tudunk-e birkózni ezzel a sok feladattal. Amíg nem lesz törvénymódosítás, addig a jelenlegi jogszabályi keretek között végezzük a dolgunkat. Miközben pedig mindenki a MOB-ot tekinti a magyar sport csúcsszervezetének, egy csomó dolog nem is tartozik hozzánk. Például a TAO- sportágak, azaz a labdajátékok. Ezzel együtt mind az államtitkárságnak, mind a szövetségeknek partnerei szeretnénk lenni, miközben senkinek az önállóságára nem pályázunk.

- Ha a MOB következő tisztújításán a közgyűlés újraválasztja, sok dolgot fog másképpen csinálni, mint amit London és Rio között tett?
- Nem gondolom, hogy nagyon sok mindent másképpen kellene tennem. A MOB működését természetesen át kell tekintenünk. Több szakmai kompetenciát szeretnénk, hogy a szövetségeknek megfelelő segítséget adjunk. Nem utolsósorban továbbra is a magyar sport sikeréért kell dolgoznunk.

- Milyen a viszonyuk a Budapest 2024 olimpiai pályázati előkészítő testülettel? Kívülállóként néha úgy fest, mintha egyfajta párhuzamos sportirányítás kezdene kialakulni.
- Ebben van némi igazság, bár a Budapest 2024 vezetőjével, Fürjes Balázzsal állandóan egyeztetünk. Mindkettőnknek az a célja, hogy Budapest sikerre vigye ezt a pályázatot és 2024-ben a magyar főváros rendezhesse az olimpiát. Ennek a munkának az operatív irányítása és a felelőssége nem a MOB, hanem a pályázati testület oldalán van. Arról azonban hiba lenne elfeledkezni, hogy a 120 éves MOB az olimpiai eszme magyarországi letéteményese. De a döntési kompetenciák 99 százaléka az övék, azaz a Budapest 2024 csapatáé. Az más kérdés, hogy bizonyos döntésekről milyen módon és mennyire hatékonyan tájékoztatnak bennünket.

- Mennyire?
- Némi feszültséget érzek ebben a kérdésben. Nem is köztem és Fürjes Balázs között, hanem az alsóbb szinteken, a napi munkavégzés területén.Mintha egy nagyon felesleges rivalizálás kezdene kialakulni.Ezt kell Fürjes Balázsnak és nekem is megfelelően kezelnem. De hiba lenne azt állítanom, hogy csak feszültség lenne köztünk. A Rióban felállított Magyar Ház például abszolút sikertörténetnek bizonyult. Ez a Budapest 2024 projektje volt, amihez csak gratulálni lehet.

- Mire gondol, amikor azt olvassa, hogy Róma új polgármestere szeretne kifarolni a 2024-es olimpiai pályázatból?
- Arra, hogy fogynak az ellenfeleink, de Párizst és Los Angelest nagyon komolyan kell vennünk. És Róma még nem szállt ki. Óriási hiba lenne, ha most belealudnánk ebbe a helyzetbe.

- Amikor 2017 szeptemberében a Nemzetközi Olimpiai Bizottság meghozza a döntést, számítani fog a magyarok riói szereplése? Egyáltalán, fognak erre akkor emlékezni?
- Hogy nem felejtenek el bennünket, az biztos. Az sem merülhet feledésbe, hogy a riói olimpia tíz legsikeresebben szereplő versenyzője között két magyar, Hosszú Katinka és Kozák Danuta is ott volt. Hogy mindez számít-e valamit? Nem tudom, de nagyon bízom benne.

- Budapest képes lenne a 2024-es olimpia megrendezésére?
- Igen. Száz százalékig biztos vagyok ebben. Ha megkapjuk a lehetőséget, az összeránthatja az egész nemzetet.Olyan összefogás alakulhat ki, amelyre korábban ebben az országban nem volt példa. Most nem ezt az időszakot éljük, de ha jövőre Thomas Bach Budapest nevét olvassa fel Peruban, minden újra megváltozhat. Akkor az ügy mögül most kifarolók újra a nagy cél érdekében dolgozhatnának. Azt természetesen elismerem, hogy komoly politikai és társadalmi támogatottság is szükséges a sikeres rendezéshez.

- Ennek erősítését nem segítené egy országos népszavazás?
- Nem, mert a népszavazás nem lenne más, mint egy politikai kampány, egy több hónapig tartó újabb adok-kapok. Ahelyett, hogy mindenki a pályázat sikerére koncentrálna.

- A miniszterelnökkel jó a kapcsolata?
- Szerintem nagyon jó.

- Tehát nem igazak a pletykák, melyek szerint Rióban nem sikerült találkoznia Orbán Viktorral?
- Nem tudom, ki és miért talál ki ilyeneket. Több alkalommal találkoztunk, egyszer másfél óránál is többet tudtunk egyeztetni. A legfontosabb az, hogy a miniszterelnök úr elkötelezett a magyar sport támogatása iránt, szereti a sportot és a sportolókat. Ennek tudatában dolgozom. Ehhez csak annyit, hogy nem volt még olyan kérésünk, amely – ha Orbán úr elé terjesztettük – ne talált volna meghallgatásra.

(Origo/Lantos Gábor, fotó: MOB, MTI)