Szigorú kontrollal követi a hosszú távú sportágfejlesztési programokhoz nyújtott állami pénzek útját a Magyar Olimpiai Bizottság – mondja a szervezet elnöke. Borkai Zsolt az Utánpótlássport.hu-nak adott interjújában azt is nyomatékosítja: a 2020-ig folyósított milliárdokkal korábban soha nem látott lehetőséghez jut a hazai utánpótlássport, s a hat év múlva rendezendő tokiói olimpiára érhet be mindaz, ami most elkezdődött.
– Szűk három éve áll a MOB élén. Az akkor megfogalmazott terveihez képest hol tart ma az utánpótlás-nevelés ügye?
– Nagyjából ott, ahol – ideális helyzetet feltételezve – elképzeltem. Ugyanakkor igazságtalannak tartom azokat a véleményeket, amelyek szerint korábban csak a szöveg ment, és senki nem tett semmit a fiatalok sportjáért. Részint jó néhány program már azelőtt is működött, részint pedig az önkormányzatok mindig is komoly segítséget nyújtottak az utánpótlás-neveléssel foglalkozó kluboknak, szakosztályoknak. Nem beszélve a legfontosabb tényezők egyikéről: arról, hogy az edzők többsége mennyire elhivatottan dolgozik évtizedek óta. Ezzel együtt most valóban új korszak kezdetén járunk, hiszen még soha nem volt ennyi pénz a magyar sportban, azon belül az utánpótlás-nevelésben.
– A társasági adókedvezmény nyomán öt úgynevezett látványsport, a sportágfejlesztési koncepciókhoz nyújtott támogatással pedig további tizenhat sportág került kivételezett helyzetbe. Mi a garancia arra, hogy a milliárdokat arra fordítják, amire kell?
– Valamennyi érintett szövetséggel szerződést kötöttünk, és ezek a megállapodások rögzítik a be- és elszámolási kötelezettségeket. Olyan monitoringrendszert dolgoztunk ki, amely alapján folyamatosan ellenőrizni tudjuk az anyagi források felhasználálását a vállalt szakmai programokat is. Egyébként pedig az egyes sportágak elemi érdeke, hogy a leghatékonyabban működjenek, így nincs kétségem afelől: lelkiismeretesen használják majd fel a pénzügyi injekciókat.
– Az utóbbi hetekben, hónapokban az tapasztalható: az új helyzetben szinte valamennyi szakszövetség elsődleges feladatának tekinti az utánpótlásbázis szélesítését. Nem félő, hogy a sok bába közt elvész a gyerek, ha a sportágak külön-külön megrohamozzák az iskolákat, nevelőintézeteket, folyamatosan felhívásokkal bombázzák a fiatalokat?
– Nem hiszem, hogy tartanunk kellene ilyesmitől. Már csak azért sem, mert egy-egy településen meghatározóak a hagyományok, s a működő, eredményes műhelyeknek akkora a respektjük, hogy már-már kínálja magát a sportágválasztás. Hasonló vonzerőt jelent, ha az adott sportág komoly nemzetközi sikereket, példaképeket képes felmutatni. Egyébként pedig: azt sem tartom ördögtől valónak, ha egy-egy kissrác több sportágat is kipróbál, mielőtt – tehetségének megfelelően – megállapodik valahol. A rohamnak jóval több hozadéka lehet, mint hátránya, hiszen az biztos: valamennyi sportág bázisa bővül. Persze, nem egyenlő mértékben. A labdajátékok a világon mindenütt népszerűbbek, előnyösebb pozícióban vannak, ezzel mi sem tudunk mit kezdeni. A gyerekek többsége futballozni, kézi-, kosár- meg vízilabdázni akar, de a magyar sport ebben a tekintetben sem áll rosszul: Európában ritka az olyan sokszínű nemzet, amely a csapatsportok mellett az egyéni sportágakban is rendre kiemelkedő eredményeket mutat föl.
– A magyar sport régi kínja, hogy a korosztályukban nemzetközileg is meghatározó fiatalok felnőtt korba lépve talajt vesztenek, elkallódnak, a kevésbé eredményesek pedig abba is hagyják a versenyzést. Egyesek szerint ez valódi gond, mások meg úgy vélik: csak álprobléma. Ön szerint?
– Álproblémának semmiképpen nem nevezném, de különösebben súlyos gondnak sem. Az utánpótlás létszámbővülésével a felnőtt sportolók száma is nőni fog, az egészségesebb sportági szerkezet kialakításával a versenyrendszerek, bajnokságok nívósabbá válnak, s az egyesületek anyagi megizmosodása nyomán mind kevesebben gondolkodnak majd azon, hogy másod-, harmadrangú külföldi klubokhoz szerződjenek. Az úgynevezett életútprogramok támogatásával a MOB is hozzájárul ahhoz, hogy az ifjúsági, junior korból kilépve is biztonsággal folytatható legyen a sportkarrier. Ezért is kötöttünk együttműködési megállapodást szinte az összes hazai felsőoktatási intézménnyel. A szerződéseknek köszönhetően különféle kedvezményekben részesülnek a sportoló hallgatók.
– Az utóbbi években világversenyek sorát tartották Magyarországon, s ha ránézünk az elkövetkező évek versenynaptáraira azt látjuk: újabb Eb-k, vb-k házigazdái leszünk. Ösztönzi-e a MOB, hogy ne csak a felnőttek, hanem az utánpótlás-korosztály nemzetközi eseményeire is mind több sportági szövetség pályázzon?
– A sport népszerűsítésének legkézenfekvőbb módja, ha testközelbe hozzuk a világ legjobbjait. Így aztán a kérdésre a válasz: természetesen igen. Ráadásul a fiatalok eseményei nem igényelnek olyan mértékű anyagi forrásokat, mint a felnőttek világversenyei. A MOB minden reális rendezési szándékot támogat, s hogy mennyire fontosnak tartjuk a folyamatos jelenlétünket az utánpótlás nemzetközi színterén, azt mi sem jelzi jobban: 2017-ben Győr ad otthont az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválnak.
– A sportkedvelőket alighanem az a kérdés izgatja a leginkább: mikor érzékelhetők majd a korszakváltás első, látványos eredményei?
– Hitegethetném magunkat azzal, hogy már a 2016-os riói olimpián, de úgy gondolom, a programoknak ennél hosszabb kifutási időre van szükségük. Úgyhogy a korrekt válasz úgy hangzik: 2020-ban Tokióban már mindenképpen.