Huszonnégy év talán kétszeresen is elegendő idő volt ahhoz, hogy az egykori tudományommal valamire is juthassak ezen az olimpián, pedig az hajdanán előbb világbajnoki, majd olimpiai aranyérem megszerzéséhez segített. Alaposan megváltozott a pontozás szisztémája, miközben szép lassan teret nyertek azok a specialisták, akik egy-egy szeren tökéletesre fejlesztették a tudásukat. Egyikük hála Istennek a mi fiúnk Berki Krisztián, akit a legkisebb túlzás nélkül minden idők egyik legelegánsabb, a kápás lóra „szakosodott” tornászának nevezhetek” – így emlékezett a csaknem negyedszázaddal ezelőtt történtekre a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke a T-Mobile Sporthír Szolgálat munkatársának adott nyilatkozatában.

Hat nappal a XXX. nyári olimpiai játékok befejeződése előtt Borkai Zsolt a következőképpen értékelte a magyar sportolók eddig bemutatott teljesítményét.

„Szerintem elégedettek lehetünk, és csak kevés csalódás keserűsége vegyülhet a nagy örömünkbe. Az igazán nagy esélyeseink közül hárman – Gyurta Dániel, Berki Krisztián és Pars Krisztián - megérdemelt győzelemmel bizonyították, hogy valóban ők voltak itt Londonban az igazi favoritok, negyedik aranyérmesünk Szilágyi Áron pedig a kellemes meglepetést tálalta nekünk, akinek nagyon a helyén volt a lelke és a szíve. És ahogy a jó magyar mondás is szól, evés közben jön meg csak az igazán étvágy. Semmit se akarok elkiabálni, de hiszek abban, hogy a kajakozók és a kenuzók képesek lehetnek hozni az ötödik és a hatodik aranyérmünket, aztán vannak még esélyeink a küzdősportokban és az öttusában is. A szerbek ellen győztes férfikézilabdázók és az oroszokat felülmúló női vízilabdázók sikerei az olimpiai falu magyar körzetében nagyságrenddel vitték feljebb a már eddig sem rossz közhangulat hőfokát, szóval kerekedik a mi londoni történetünk, ennek az olimpiai krónikának még sokkal szebb is lehet a csattanója.”

A T-Mobile Sporthír Szolgálat munkatársa megkérdezte Borkai Zsoltot, hogy volt-e már Londonban legalább egy nagy felfedezése…

„Egészen tegnap estig ült az a sztorim, hogy három itt tartózkodó magyar sportvezető is azzal büszkélkedhet, hogy egykori versenyszámában magyar olimpiai győzelem született. Ezt tehette Gyurta Dani világcsúccsal megnyert 200 méteres döntője után Czene Attila, a sportügyekért felelős államtitkár, Szabó Bence kétszeres olimpiai bajnok azt követően, hogy Szilágyi Áron minden ellenfelét legyűrte a kardívásban, no és jómagam, aki a magyar olimpiai tornászbajnokok klubjában köszönhette Berki Krisztiánt. Tegnap este aztán odalett a jó történet, de ennek tiszta szívből csak örvendezhettünk, mert jött Pars Krisztián és neki a küldöttség olimpiai bajnok sportvezetői között már nem akadt „párja”…”

Borkai Zsolt szerint nagyon jól tette Berki, hogy az egész londoni tartózkodása alatt igyekezett leszegett fejjel kivonni magát az olimpia nagy és zajos forgatagából, mert ő is így tett 1988-ban Szöulban.

„Csak annyit láttam az olimpiából, amit a tornacsarnokban, az edzőteremben és az olimpiai faluban tapasztaltam. Semmi mással nem törődtem, csak a gyakorlatommal, pedig lett volna bőven néznivaló. A kárpótlást az aranyérem átvétele, a magyar Himnusz hangjai és a nemzeti lobogónk látványa jelentette, amelyből még ma is meríteni tudok. Elárulom, hogy a Himnusz dallamával itt Londonban még távolról sem teltem be, nem egyszer és nem is kétszer szeretnék még vigyázban állni és megkönnyezni nagyszerű honfitársaimat!”

(Forrás: T-Mobile Sporthír Szolgálat – Szalay Péter)