Mohamed Aidának minden ötkarikás játékok után az alapoktól kellett magát újraépítenie. A 6. olimpiáján a hiányzó éremkollekciója medálját szeretné megszerezni. Sztankovics Anna Gyurta Dániel mellett rója a hosszakat, ami nagy segítség, hiszen Dani sokszor kielemzi mozgását. Miskolczi Julianna újra megbízik a fegyverében így jó eséllyel készül Rióra. Czékus Eszter és Czegle Fanni csupán egy hellyel maradt le a kvalifikációról, ám még maradt a lányoknak egy kevés esélyük a kijutásra. Minderről bővebben az M4 Sport műsorán, az Út Rióba 35. adásában láthatnak március 28-án délután fél négytől.
Mohamed Aida 1992-ben hívta fel magára először a figyelmet azzal, hogy 16 évesen Európa-bajnoki ezüstérmet nyert. Azóta eltelt 24 év, Aida pedig töretlenül jelen van a nemzetközi vívóélet elitjében. Néhány napja pedig sporttörténelmet írt, hiszen ő az első magyar hölgy, aki a 6. olimpiájára is kvalifikálta magát. 1996-ban, Atlantában vett részt először a nyári játékokon, s most 20 év elteltével Rióban is pástra léphet majd. Ráadásul a kvalifikációs versenysorozatban a kvótát érő utolsó pontokat éppen a 40. születésnapján szerezte. Mindezt immár két kislány anyukájaként érte el.
Sztankovics Anna már igazán fiatal korban letette a névjegyét a felnőttek között. „13 évesen eljutottunk odáig, hogy felnőtt bajnokságban indultunk. Én úgy mentem oda, hogy csak jól szeretnék úszni. Az elég nagy meglepetés lett számomra, hogy nyerni tudtam.”
A 2011-es és 2012-es ifi Eb-n Anna bizonyult a magyar csapat legeredményesebb versenyzőjének. Így nem is volt kérdés, készülhet élete első olimpiájára. „Londonba úgy jutottam ki, hogy még csak „B” szintem volt csak. Így az utolsó pillanatig nagy izgulás volt, hogy tudok-e menni, vagy sem. Kint voltunk az ifi Eb-n, amikor hívtak engem a szövetségtől: „Boszika, van egy kis probléma, valaki visszamondta a 200 mell indulását és úszhatnál, hogy ha szeretnél. Mondom, ne vicceljetek, persze hogy szeretnék úszni. És aztán nekem az olimpia egy álom volt, hogy ott lehettem. Tátott szájjal járkáltunk fiatalok a faluban, szinte fel sem fogtuk, hogy ott lehetünk. Az, amikor több ezer ember elé kilép az ember, és mindenki üvölt és tapsol és az az ováció, az volt az egyetlen egy verseny, amikor felálltam a rajtkőre, és akkor is remegett mindenem. Ott olyan izgulás volt rajtam, hogy azt el nem tudom mondani. De nagyon jó érzés volt, ott úszni.”
Annának ki is lehetne más a példaképe, mint az olimpiai bajnok Kovács Ágnes. „Amikor megalakult a Kovács Ági-vándordíj, amit minden országos bajnokságon az kap, aki 200 mellen nyer, akkor már első évben is ott voltam az ob-on, de sajnos nem sikerült nyerni, csak második lettem. Akkor Ági azt mondta nekem, hogy szeretné, ha következő évben én nyerném ezt a díjat. Ez egy olyan jó érzés volt, hogy ő figyeli azt, én mit csinálok. Illetve amikor én az első országos csúcsomat úsztam, ami az övé volt ugye, akkor kaptam tőle egy üzenetet, hogy nagyon gratulál, és két csúcs még hátra van. Úgyhogy ez a cél továbbra is, hogy ez a két csúcs az enyém lehessen.”
A nanjingi ifjúsági olimpiára győzelemre esélyesként utazott ki. Végül 50 és 200 méter mellen is bronzérmes időt úszott. A technikáján még van mit csiszolgatni, amit nem csak edzője, de a mellette úszó Gyurta Dániel is megtesz. „Van olyan, hogy Dani megnézi egy-egy fordulómat, és mondja: ’kicsit jobban emeld fel a fejed, vagy hajtsd le inkább’. A kezedet hogyan tegyed - és ezek azért nagyon jó érzés hallani tőle, hogy ő is odafigyel rám.”
Anna az áprilisi országos bajnokságon szeretné megúszni azokat a szintidőket, amivel biztosan ott lehet élete második olimpiáján.
A győri sportlövő Európa-bajnokság volt az utolsó esély, hogy megszerezze a riói kvótát Miskolczi Julianna. Két éve Moszkvában Európa-csúccsal állhatott a dobogó tetejére, ezúttal csapatban sikerült megszereznie az aranyérmet és a riói indulást érő kvalifikációt.
A fegyvere nem működött a legtökéletesebben, de javított és kölcsönpuskával is lőtt, éppen ezért a hazai rendezésű verseny előtt jobban izgult a megszokottnál.
Czékus Eszter 17 évesen sporttörténelmet írt, hiszen Kiss Szofival kijutott a londoni olimpiára. Az első ötkarikás játékain a 21. helyet szerezte meg. Azóta Szofi abbahagyta a szinkronúszást, így Eszternek új pár után kellett néznie. Kocsán Gabriella szerint elég nehéz az Eszternek párt találni a képességei és adottságai miatt.
„Czegle Fanni szerintem nagyon jól vette az akadályt és ő is az az igazi hajtós ember, aki nagyon szeret dolgozni, nagyon fegyelmezett, és hihetetlen akarat van benne, mind a kettőben. Úgyhogy nekem ez egy iszonyú jó szerencse.”
2015 szeptemberében tehát összeállt a páros, ami egy távoli célt tűzött ki magának. „2017 volt nekünk a cél, hogy arra egy jó párost csináljunk. Igazából ezért is álltunk össze, hogy ezt az utat megkezdjük. Az elnökség részéről történt ez a rábeszélés, hogy mi lenne, ha Rióban is elindulnánk. És úgy voltunk vele, ha a versenyekről pozitív visszajelzéseket kapunk, illetve ezt a riói részvételre a kvalifikációs versenyt sikerül megnyernünk, akkor természetesen megyünk és megpróbálunk minél több eredményt elérni" – mondta Czékus Eszter
A lányok tehát az első akadályt legyőzték, vagyis utazhattak a tesztversenyre. Ám előtte nem kevés munka várt rájuk, amit az edzőjük Gabriella igen csak megkövetelt tőlük. „Én szertornász voltam, tudom milyen az, amikor fáj, és tudom azt, amikor az ember átlépi a határait, az egy nagyon keserves és nehéz történet. De amikor elérte azt az eredményt, amit ő szeretett volna és kitűzött magának, annál jobb érzés nincs.”
A csapatban Fanni felel a szép és nőies dolgokért. „A sminket meg a fürdőruhát, azt mindig én csinálom, Eszternek is meg magamnak is. A riói fürdőruhánkat még az utazás előtt én festegettem otthon meg varrogattam. Szóval, míg én két fürdőruhát varrogatok, addig Eszter vizsgázik.”
A magyar duó a 17. helyen zárta a kötelező programot, majd a szabadprogram első körét követően is ezt a pozíciót foglalta el. Hét rivális ország párosával együtt jöhetett a mindent eldöntő kűr. A nyolc résztvevő közül az első négy szerzett olimpiai részvételi jogot. Eszter és Fanni az ötödik helyen végzett. „Próbáltam a nagy elvárásokat kizárni, mert azt vettem észre, azok mindig csak rossz felé visznek el engem. Nagyon meglepődtem, hogy most ilyen közel kerültünk a kvótához. Természetesen akkor lettem volna nagyon boldog, ha ez sikerül, de nem voltam csalódott” - Eszter azt hitte sokkal hátrébb fognak végezni.
A lányok számára nem veszett el minden remény, mert április 15-ig könnyen elképzelhető, hogy visszalépés miatt mégis kijutnak az olimpiára. Fanni gondolataiban folyamatosan Rióban jár. „Egyszerűen nem nagyon tudok másra gondolni. Főleg amikor jönnek az e-mailek, hogy ilyen-olyan adatlapot kitölteni, ha kijutnánk, és egyszerűen nem tudom elfelejteni, mi van, ha nem mondja vissza valaki. Szóval nekem ezen kattog az agyam mindig minden nap.”
Eszter, ha nem is a nap 24 órájában, de az ő fejében is ott motoszkál az olimpia. „Azért leszek én különösen boldog, mert akkor én leszek az első magyar, aki második olimpiájára megy szinkronúszásban. Illetve egy olyan párral és edzővel, akiket nagyon szeretek. És ebbe a nem túl jól szituált sportágban be tudjuk bizonyítani, hogy igenis képesek vagyunk jó eredményt elérni. Ez velem mindent elfeledtetne.”
(utrioba.hu, fotó: MOB/Szalmás Péter)