Szöllősi Imre életének 82. évében, hosszan tartó betegség után, tavaly december 27-én hunyt el.

Búcsúztatásán a család és a barátok mellett részt vett több egykori sporttársa, a MOB, Magyar Olimpiai Akadémia, a kajak-kenu szövetség és az UTE képviselői is. Részvétét fejezte ki többek közt dr. Nobilis Márton, az Agrárminisztérium államtitkára, Győr Béla, a Magyar Olimpiai Akadémia főtitkára, a MOB Hagyományőrző Bizottságának tagja, Doma Gergő, az UTE szakosztály-igazgatója, az MKKSZ elnökségi tagja, Szakács Bálint, az MKKSZ ügyvezető igazgatója, Hazsik Endre, a KSI korábbi elnöke, világbajnoki bronzérmes kajakozó, a Honvéd korábbi szakosztályvezetője, Tatai Tibor olimpiai bajnok kenus, Pfeffer Anna olimpiai ezüst- és bronzérmes, világbajnok kajakozó, valamint Dávid Géza mesteredző is.

A sportember legnagyobb sikereiként a római olimpián két ezüst-, a mexikóin egy bronzérmet nyert; Tokióban 4. és 5. lett. Világbajnokságokról és Európa-bajnokságokról 13 érmet, köztük 6 bajnoki címet is jegyez. Kajakozóként egyéniben, párosban és csapatban is eredményes volt.

Schmidt Gábor búcsúbeszéde

Tisztelt gyászoló Család, Hozzátartozók, Barátok, Ismerősök, kedves Egybegyűltek!
Nem csak az itt jelen lévők nagy része, de az olimpiai mozgalom, illetve mi, a magyar kajak-kenu társadalom is egy családtagunktól búcsúzunk. Olyasvalakitől, aki a 60-as évek meghatározó kajakosa volt, aki rengeteg dicsőséget szerzett Magyarországnak, és a magyar kajak-kenunak. Annak a sportágnak, amelyhez mindig is szívből kötődött, és amelynek történéseit élete utolsó percéig követte.
Szöllősi Imre és a kajakozás közös története 1956 telén kezdődött. A Fradiba jelentkezett először edzésre, nem sokkal később viszont már az Újpesti Dózsa klasszisai között találta magát. Társai közül talán elég, ha csak az akkor már olimpiai bajnok Fábián Lászlót említem, akivel később párosban szép sikereket ért el.
Imádott kajakozni, olyannyira, hogy elmondása szerint egyszer egy hajót is elkötött, hogy megkerülje vele a Hajógyárit. Hamar jöttek az eredmények is, 1959-ben, mindössze 18 évesen már kétszeres Európa-bajnok volt, majd rá egy évre a római olimpián a királyszámában, K-1 1000 méteren és a 4x500-as váltóval is ezüstérmes lett.
1963-ban úgy döntött, elhagyja Magyarországot, azonban a szíve hamar visszahúzta a Dunára, alig 10 hónap múlva már a Budapesti Spartacusban evezett. Hosszú időt hagyott ki, de a már megszerzett tudást nem lehet elfelejteni. Világbajnok lett, majd a mexikói ötkarikás játékokon harmadszor is dobogóra állhatott.
A müncheni olimpia helyett már a tanulást és a civil életet választotta – ahol nem mellesleg szintén megállta a helyét –, de a szeretett sportágától így sem szakadt el. Naprakész volt az eredményeinkből, és a televízión keresztül folyamatosan szurkolt nekünk. Klubjai sem feledkeztek meg róla, Dávid Géza bácsi hívásának sosem tudott ellenállni a Szparis ünnepségekre, de Újpestre is rendszeresen visszajárt.
Tudtuk, hogy egy ideje beteg, halálhíre azonban mégis letaglózta a kajak-kenu társadalmat. Családunk fontos tagját veszítettük el, de eredményei, és a sportág iránti hűsége örökre velünk marad. Biztos vagyok abban, hogy fentről is ugyanúgy szurkol majd nekünk, mint ahogy tette azt életében is.
Szöllősi Imre, nyugodjék békében!

(MOB; MKKSZ; fotó: MOB/Szalmás Péter)