Tíz évvel az után, hogy világbajnoki ezüstérmes lett a 400 méteres vegyes úszásban, ismét az akkori színhelyen, Barcelonában készül bizonyításra Cseh László, a magyar úszósport ikonja.
A mostani az ötödik nagymedencés világbajnoksága, amelyek közül a 2005-ös montreali csúcstalálkozó hozta meg számára a lehető legnagyobb elismerést, amit egy mesterműnek számító aranyérem testesített meg. Ehhez hasonló bravúrral valójában csak egyszer szolgált: Pekingben az olimpián, ahol gyors egymásutánban három ezüstérmet is összegyűjtött, ami viszont csak akkor lehetett volna arany, ha Michael Phelps háromszor is késve érkezik a rajthoz…
„Jó érzés töltött el, amikor csütörtökön megérkeztünk Barcelonába, és szerintem gyorsabban kezdett verni a szívem, amikor a Montjuich-hegyi uszodába ismét betettem a lábamat, ami valójában nem is vízi-sport létesítmény, hanem egy óriási sportcsarnok küzdőterén kialakított 50 méteres mobil medence. Jó a víz, nem túl meleg, és a légkondicionálást is jól oldották meg, szóval nem úgy, mint két éve Sanghajban” – ezekkel a mondatokkal kezdte a Telekom Sporthír Szolgálatnak adott telefoninterjúját a 27 életévében járó Cseh László, Halásztelek és Kőbánya díszpolgára."
Idén a 400 méteres vegyes úszás kikerült a Telekom által hosszú évek óta támogatott úszó versenyprogramjából, de így is három akadályt kell vennie egyéni indulóként, és emellett, még véletlenül sem csak amolyan ráadásként, a 4x100 méteres vegyes váltóban is bizonyításra készülhet. Felkészültnek, mi több, napról napra jobbnak érzi magát, nem akadályozta az előkészületeit sem betegség, sem sérülés.
„Minden kezd a helyére kerülni, tehát a „hibamentesítés hadműveletét” siker koronázhatja. A jó szereplés mércéjét azért ennél pontosabban szeretném maghatározni. Elégedett leszek magammal, ha a 100 háton és pillangón, valamint a 200 vegyesen is a döntőbe jutok, de ennek a kivitelezése egyáltalán nem tűnik kis feladatnak. A 200 vegyesről például már most pontosan tudom, hogy a boldogulásom kulcsát a mellen bemutatott teljesítményem jelentheti. Így vagy úgy. Ha a mellúszásban akadozik a gépezet, akkor hiába igyekezek, ha megszakadok, akkor sem tudok a legjobbak közé kerülni. De mint mondtam, minden nap, minden egyes edzés egy-egy pozitív visszajelzést ad. Olyan jó momentumokat vélek felfedezni az úszás közben, amelyekre évek óta hiába vártam.”
A 100 háton kezd, ezután következik a 200 vegyes, harmadik próbatételként pedig a 100 méteres pillangó. A „szakma” a vegyesen várja a legtöbbet tőle, ott, ahol tavaly olimpiai bronzérmet nyert, de úgy is lehet mondani, hogy azon a versenyen, ahol vigasztalódni tudott a balul sikerült 400-as szereplése után. Kicsit furcsa, hogy most a mellúszással bajlódik, abban az úszásnemben, amelyben három éve, a 2010-es budapesti Európa-bajnokságon éppen ő, és a mellúszó specialista Bodor Richárd együttesen próbálta helyre billenteni Hosszú Katinka valamiért akadozó technikáját,, akinek akkor hasonló gondjai támadtak.
„Fájni fog a szívem a 400 méteres vegyes úszás döntőjének a napján, mert most először hagyom ki ezt a számot. Bizonyára jobban viselem majd a dolgot, ha az előző napok eredményei kellőképpen feldobtak. Nagyon szeretnék ismét érmet szerezni, de akkor sem fogok búslakodni, ha nagyon jó úszással most kevesebbre futja a tudásomból. Nem búcsú VB-re készülök, mert érzek még magamban erőt, és abban is szinte biztos vagyok, hogy a 400 vegyesen még teszek néhány próbát” – hangoztatta a magyar úszó válogatott egyik rangidőse.
(Forrás: Telekom Sporthír Szolgálat – Szalay Péter, videó: Siklós Erik/MOB)