Erős elhatározás és bátorság kell ahhoz, hogy egy élsportoló letérjen arról az ismert útról, amelyet hosszú évekig járt, ami zsákutcába soha, sikerekhez viszont számtalanszor vezetett. Cseh László klubját és edzőjét elhagyva tavaly decemberben döntött úgy, hogy 29 esztendős válogatott úszóként új életet kezd, azaz nem Kőbányán, hanem Törökbálinton és Egerben folytatja a felkészülését, és nem Turi Györggyel, hanem a gyermekúszóként megismert Plagányi Zsolttal.
Tizenhét hosszú év monotóniába hajló gyakorlatán változtatott...
Öt hónappal a szakításnak is nevezhető átigazolás után Cseh László hamarosan olyan, számára jól ismert nemzetközi versenyek kihívásával találja szembe magát, amelyek eredményeiből már következtetéseket is le lehet vonni. Jókat vagy rosszakat.
„Nekem most úgy tűnik, hogy nem fogunk csalódni. Sokkal jobbnak érzem magamat, mint tavaly ilyenkor, jobbnak és felszabadultabbnak is. Ez valószínűleg annak tudható be, hogy az edzéseimet sokszor együtt tervezhetem meg Plagányi Zsolttal, akitől egy dolgot gyorsan megtanultam. Még pedig azt, hogy ugyanazt a célt nem csak egy, hanem többféle úton is meg lehet közelíteni. Minden jel arra mutat, hogy engem – aki egyre közelebb kerül a mérföldköves harmincadik életévéhez – a kényszermentes edzések visznek előre. Sok rossz beidegződéssel és gátlással kellett leszámolnom, hogy más embernek, más úszónak érezhessem magamat.” – ismerte el a Telekom Sporthír Szolgálatnak nyilatkozó Cseh László.
Kiss László, a válogatott szövetségi kapitánya szerint elismerésre méltó, hogy Cseh László már az áprilisi eindhoveni versenyen teljesítette az olimpiai részvételhez szükséges szintet, és nem is egy, hanem három számban: a 100 és 200 méteres pillangón, valamint a 200 vegyesen.
„Bízom abban, hogy ez csak a jó kezdet volt, amit még jobb folytatás követ. Nap, mint nap tapasztalom, hogy még a hozzáállásom is megváltozott, ezt pedig a környezetváltozással magyarázom. Jól érzem magamat a törökbálinti 25 méteres „kismedencében” és ugyanolyan jól az egri 50-es uszodában is, ahol 15-16 éves tehetséges srácok folyamatosan arra hajtanak, hogy az edzésen megszorítsanak, sőt, ha már fáradok, meg is előzzenek. Kell ez a versengés nekem, csak örülök annak, hogy rendesen oda kell tennem magamat.”
Június elején először a kedvére való franciaországi nyílt bajnokságon, Canet-en- Roussillonban teszi próbára magát, aztán a még nagyobb kihívást jelentő római versenyen. A hónap végén következik Győrben az országos bajnokság, amely bevált szokás szerint egy hónappal előzi meg az év főversenyét, a kazanyi világbajnokságot.
„Egyéni csúcsokat kell döntenem ahhoz, hogy a világbajnokságon döntős lehessek, és az is világos, hogy ott még egyszer felül kell múlnom magamat, hogy ezt ne mások tehessék meg velem. Azért változtattam meg szinte mindent magam körül, hogy kaphassak még egy esélyt az eddig megvalósulatlanul maradt álmaim beteljesítéséhez. Ha túl leszek a kazanyi világbajnokságon, nem fogom keresni az újabb versenylehetőségeket. Kiveszek majd néhány hét szabadságot, hogy aztán szeptemberben felfrissülve indulhassak el a Rió felé vezető hosszú úton.”
Először azonban a magyar válogatott rangidősének a felsorolt júniusi versenyek „húzós” feladatait kell teljesítenie, majd Kazanyban azt is bebizonyítania, hogy a jelenleg legjobb számaiban, a 100 pillangón és a 200 vegyesen igenis tartani tudja a lépést a világ legjobbjaival.
(Telekom Sporthír Szolgálat/Szalay Péter, fotó: MOB/Kovács Anikó)