A „nagy ötös”, tehát Czene Attila, Darnyi Tamás, Rózsa Norbert, Szabó József és Wladár Sándor közül a névsorban első Czene úgy gondolja, hogy a felsorolásból semmiképpen sem szabad kimaradnia Hargítay Andrásnak és Verrasztó Zoltánnak sem, akik olimpiai aranyérmet ugyan nem nyertek, ám világbajnoki győzelmükkel ők is feliratkoztak a magyar úszósport dicsőségtáblájára. A Telekom Sporthír Szolgálat munkatársa a Tamás bácsihoz fűződő szép emlékek felidézésére kérte az 1996-ban az atlantai olimpia 200 méteres vegyes úszó döntőjében győztes Czene Attilát (39) a debreceni országos bajnokság zárónapján.

- Hány évet töltött el a „Mester” iskolájában, és kik voltak azok, akikkel együtt gyűrte le a mindig kemény edzések napi penzumát?

„Nagy csapat volt az enyém, élén Darnyival, Szabó „Joe”-val, Rózsa Norberttel, Deutsch Tamással, Zubor”Atival”, Horváth Péterrel, azaz „Fülessel”, Ágh Norberttel és Kalaus Walterrel. Jómagam több mint tíz évig tartoztam ehhez a különleges társasághoz, de a Sydneyben megrendezett olimpiára már amolyan „levelező hallgatóként” a távolból készített fel engem, hiszen akkor már az Arizona State University egyetemistája voltam. Bizony regényes volt annak az időszaknak a története...”

- Miből állt Széchy nagy tudománya, miért pont ő tudott öt olimpiai bajnokot a csúcsra juttatni?
„
Az Ő nagy tudománya az egyedülálló képessége volt, ami többek között abból állt, hogy pontosan meg tudta mondani, ki mennyire terhelhető. Személyre szabottan tudott edzésterveket készíteni, akár több éves távlatokra előre is. Nagyon jó szeme volt a tehetségek kiválasztásához, látta a vízben, hogy kinek és hol keletkezik „turbulencia” a teste körül, milyen a fajsúlya, és ahhoz milyen úszótechnikára van szüksége. Persze, a legkorszerűbbre, mert ebben is képes volt megelőzni a korát. Tudta, mikor kell szigorúnak lenni és mikor engedni. mi pedig természetesen a több évtizedes tapasztalatára bízhattuk magunkat.”

- Mi igaz abból, hogy szinte minden sikeres kortárs és utód magyar edző az ő módszerét utánozta le és alkalmazta, illetve azt fejlesztette tovább?

„ Ez így igaz, akár bevallják, akár nem.”

- Szigora mennyire volt meghatározó tényezője a világra szóló sikereknek?

„Fontos volt a számára, hogy tartsunk Tőle, hogy ne tudjuk teljesen kiismerni, hogy mindig tudjon újat mondani, ami később szinte mindig a siker titkának bizonyult. Fontos és hatásos lelki fegyver volt a számára, hogy a teljes figyelmünket birtokolja és emellett megkérdőjelezhetetlenül a bizalmunkat is. Ő mindig és mindenhol sikeresnek és magabiztosnak akart mutatkozni és minket is erre tanított. Ahogy azt gyakran mondta: az életre készített fel minket.”

- Mennyire lépte túl a mai úszás azt a korszakot, amelyet a Széchy tanítványok sikerei fémjeleztek?

„Erről nem tudok érdemben nyilatkozni, mert elfogult vagyok, de azt gondolom, sőt, biztos vagyok benne, hogy a mai napig még nagyon sokan az ő szelleméből és szellemiségéből táplálkoznak.”

- Egy közös emléket még felidézne?

„Sok ilyen van, és sokat fel is tudnék sorolni, ezért egyet nagyon nehéz kiválasztani. A leginkább meghatározó erejű emlékem talán az volt, amikor rájöttem, hogy el tudja fogadni azt a nagy döntésemet, hogy az Egyesült Államokba költözök. Ahol nem is elsősorban az úszó pályafutásomat akarom folytatatni, hanem inkább visszaalakulni tanuló diákká, azaz előrelépni. Aminek az lesz a következménye, hogy az úszás attól kezdve már csak másodlagos szerepet fog betölteni az életemben. Emlékszem: féltem előhozakodni a témával és első nekifutásra nem is voltam túl sikeres. Idő kellett, amíg elfogadta a merész gondolatot, hogy elköltözöm Magyarországról és már nem tudom teljesíteni nap mint nap az Ő elvárásait. De megtört a jég és onnantól kezdve egyre jobban segítette a törekvéseimet, ezért az óta is hálás vagyok neki és mindig jó szívvel gondolok Rá.”

(Forrás: Telekom Sporthír Szolgálat – Szalay Péter)