Pars Krisztián teljesítménye nemzetközi szinten is kimagasló, Magyarországon pedig éppenséggel párját ritkítja. Nincs még egy olyan férfi sportolónk, aki 2010 óta minden világversenyén felállhatott a dobogóra, s közbeiktatva begyűjtött egy olimpiai aranyat is. (A nőknél Kozák Danuta büszkélkedhet hasonló sorozattal.) Ahogy Spiriev Attila szakmai igazgató fogalmazott a zürichi Eb-győzelem után: a szombathelyi kalapácsvető korszakos világklasszissá nőtte ki magát. Nemcsak azzal, hogy immár évek óta megbízhatóan szállítja az eredményeket, hogy a magyar atlétika állócsillaga és mindenkori legeredményesebb versenyzője, hanem azzal is, ahogy versenyről versenyre hozza és odateszi magát. A zürichi Eb ebből a szempontból is nagyszerű példa.

A világbajnok az olimpiai bajnok ellen – a lengyel Pawel Fajdek Pars ellen, erről szólt a kalapácsvetés döntője. Az egyik oldalon az erő és a kiszámíthatatlanság, a másik oldalon a technika és a kiszámíthatóság. Fajdek odaáll és vagy beletalál, vagy nem, ha igen, akkor az nagy dobás szokott lenni. Pars viszont fokozatosan építkezik az első kísérlettől kezdve, s próbálja magából kihozni a maximumot. Az Eb-n sem történt ez másképp, Fajdeknek mindössze két érvényes dobása volt, a magyar nehézatléta viszont kitűnő sorozatot produkált, benne három 80 méter felettivel. És itt jön a lényeg! Miután Fajdek elrontotta utolsó dobását is, s biztossá vált, hogy Pars Krisztián megvédte címét, a Dobó SE sportolójának már be sem kellett volna mennie a dobókörbe. Elkezdhetett volna ünnepelni, fogadhatta volna a gratulációkat, cigánykereket hányhatott volna, azt csinálhatott volna, amit akar. De ő egyet akart, megpróbálni megdobni a 83 métert, mert úgy érezte, „benne van” ez az eredmény. Már győztesként beballagott a ketrecbe, megpörgette a kalapácsot és megdobta új egyéni csúcsát, ami mellesleg a világ idei legjobbja (82,69 m)!

„Nem tudtam volna nem dobni” – összegzett egyszerűen Pars, aki szerint jót tesz a kalapácsvetésnek kettejük párharca Fajdekkel. Bár akadnak mindig feltörekvő fiatalok, vagy régiek, akik egy-egy idényre „felszívják” magukat, az látható, a következő évek a Pars-Fajdek összecsapásokról szólnak majd, hiszen ez a két versenyző képes stabilan 80 méter feletti teljesítményre.

„Ő könnyebb helyzetben van, mint annak idején én voltam. Nekem többek között fehéroroszokkal, szlovén és japán riválissal kellett mindig megküzdenem, neki csak engem kell legyőznie” – utalt arra Pars, hogy kitartó munkával ért fel a csúcsra, s rázta le ellenfeleit.

Ahhoz képest, hogy 2014 „tesztév” volt számára, az eredmények nem maradtak el. Az Eb-arany mellett a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) kalapácsvető sorozatában is diadalmaskodott – már harmadszor –, versenyei többségét fölényesen nyerte meg. Ahogy fogalmazott: „túlzottan is” sikerült megvalósítani, amit erre az évre edzőjével, Németh Zsolttal elterveztek.

„Próbálgattunk egy új technikát, csiszolgattuk, olyan edzésmódszereket csináltunk, amiket eddig nem, s mind bevált” – mondta Pars, akire jövőre is vár egy nagy feladat. Nevezetesen, hogy megszerezze a magyar atlétika első világbajnoki címét. A prímet tehát szokás szerint Pars vitte a magyar csapatból az Eb-n, de még két versenyző teljesítménye mindenképpen kiemelést érdemel. A másik érmet meglepetésre az idén Gyémánt Liga-versenyeken edződött súlylökő Márton Anita szállította, „átlépve” a 19 méteres lélektani határt. Mellesleg pedig megjavította a nála két évvel (!) idősebb országos csúcsot. Baji Balázs 110 m gáton talán paraszthajszálnál is kevesebbel maradt le a dobogóról, de a sprinter két országos rekordot is átadott a múltnak. Fantasztikusan versenyzett, sugárzott róla a magabiztosság mindegyik futásánál, s nem csak rajta múlt, hogy nem került érem a nyakába. Az őt akadályozó francia riválisát ugyan kizárták, de Baji nem kapta vissza azt a néhány ezredet, ami a dobogóhoz kellett volna.

A világszintű teljesítmény mellett még egy dolog köti össze a három atlétát: nevezetesen a hozzáállásuk – ahogy mondani szokás: fejben nagyon ott voltak –, ami nyilatkozataikban is jól tetten érhető. Pars Krisztián az Európa-bajnoki cím megvédése, az egyéni csúcs után arról beszélt, hogy nagyobbat szeretett volna dobni elsőre és utolsóra… Márton Anita már a selejtező után kijelentette: célja az országos csúcs megdöntése. Baji Balázs pedig a finálét követően nem az elmaradt érem miatt siránkozott, mert mint mondta, most még ez volt a papírforma, a többiek ennyivel jobbak, esélyesebbek voltak nála.

Azaz: motiváció+egészséges önbizalom+realitás=eredmény. (Ha cinikus akarnék lenni, azt mondanám: ajánlom ezeket a nyilatkozatokat a hazai futballtársadalom figyelmébe...)

Sztriptíz a célegyenesben

Mahiedine Mekhissi-Benabbad nevét nem könnyű megjegyezni. A hosszú és hangzatos nevű francia futó mégis az egyik legtöbbet emlegetett atléta volt a zürichi Európa-bajnokságon. Szögezzük le: az algériai felmenőkkel rendelkező versenyző elsősorban eredményeivel hívta fel magára a figyelmet és jegyezhető a 3000 méteres akadályfutás egyik meghatározó alakjaként. Kétszeres olimpiai ezüstérmes és világbajnoki bronzérmes, Európa- bajnokságon pedig 2010 óta nem talált legyőzőre ezen a távon. Svájcban sem, csak éppen saját magát verte meg.

Történt ugyanis, hogy a célegyenesbe fordulva már olyan fölénnyel vezetett, amit vele szemben nem lehet behozni. Nekiállt tehát ünnepelni, majd lehúzta magáról a trikót és szájába fogta, így vette az utolsó akadályt, mielőtt karjait széttárva, félmeztelenül átkocogott a célvonalon. A közönség reakciója azonnali, de vegyes volt, fütty és taps egyformán felhangzott a Letzigrund Stadionban. Mahiedine Mekhissi-Benabbad közben ünnepeltette és fotóztatta magát, élvezte a show-t. Ekkor még csak egy sárga lapot kapott a vetkőzésért, aztán a spanyolok óvása után kizárták. Az lett volna igazán érdekes, hogy erre miként reagált, nekiment-e valaminek vagy valakinek, egyik sem áll ugyanis távol tőle.

A 2010-es Eb-n, Helsinkiben, a befutó után kiverte a kabalafigura kezéből az esőkabátot, majd két kézzel csaknem fellökte. Tettéért nem kért bocsánatot. Egy évvel később a monacói Gyémánt Liga-versenyen csapattársával, a szintén arab származású Mehdi Baalával vívott kisebb ökölpárbajt a pályán. A balhék úgy tűnik, már hozzátartoznak Mahiedine Mekhissi- Benabbadhoz, legalábbis a 3000 méter akadály kizárása különösebben nem rendítette meg. Az Eb zárónapján, 1500 méteren fölényesen diadalmaskodott – de tanult a történtekből, mivel a célegyenesben már nem állt neki vetkőzni, csak integetni…

Egyenlő pályák – egyenlő esélyek?

Nincs új a Nap alatt atlétikában se. Miközben hónapok óta zajlik a barátnője megölésével vádolt Oscar Pistorius bírósági tárgyalása, a dél-afrikai parafutóéhoz hasonló harcot vív az épekkel való összehasonlítás terén Markus Rehm. A német versenyző egy hódeszkabaleset következtében elveszítette jobb lábát térdtől, de a sportolást protézissel folytatta, majd atletizálni kezdett, s paralimpiát, világbajnokságot is nyert. Idén elindult hazája atlétikai bajnokságán is, miután a német szövetség (DLV) ezt engedélyezte – féléves vizsgálódás/ vita után. Arra azonban valószínűleg nem számítottak, hogy Rehm 8,24 méteres ugrásával megnyeri a bajnokságot, s ezzel részvételi jogot szerez a zürichi Európa-bajnokságra. Ez már sok volt a német szövetségnek, amely egy tanulmányra hivatkozva Rehmet nem nevezte az Eb-re. A frankfurti olimpiai edzőközpont szakemberei ugyanis azt állították, hogy Rehm sokkal nagyobb erővel tud elugrani protézisével, mint tette ezt például a második helyen végzett Christian Reif, így jogosulatlan előnyt élvez.

Ismerős a történet? Pistorius annak idején hosszú harcot vívott a Nemzetközi Atlétikai Szövetséggel (IAAF), hogy indulhasson világbajnokságon és az ötkarikás játékokon. Vele szemben a kifogás ugyanaz volt, mint Rehm esetében, miszerint műlábaival előny élvez az épekkel szemben. Márpedig a szabályzat szerint tiltott olyan eszközök vagy technológiák igénybe vétele, amelyek versenyelőnyt jelentenének a szabályszerű szereléshez képest. A kérdés csak az: hol a határ, mi számít szabályszerű szerelésnek, s mi nem? Ha a német bajnokságon indulhatott Rehm, az Eb-n miért nem?

A technikai fejlődésből az következik, hogy a sportban egyre többször kell majd szembesülni ezzel a kérdéssel.

-------
Valami elkezdődött

Tavaly a magyar atlétika minden idők legjobb szereplését produkálta. A 2013-as felnőtt világbajnokságon a 11 indulóból hatan végeztek az első 16-ban (egy ezüstérem), az U23-as Európa-bajnokságon nyolcan értek el egyéni csúcsot (egy ezüst), a junior Eb pedig minden idők második legjobb magyar eredményét hozta egy arannyal, két ezüsttel és egy bronzzal. Az ifjúsági világbajnokságon egy arany és két ezüst volt a termés, míg az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon (EYOF) az atlétika bizonyult a legeredményesebb magyar sportágnak.

S a sorozat idén folytatódott. A zürichi Eb-n az arany- és ezüstérem mellett hat egyéni rekordot, köztük három országos csúcsot értek el a magyarok. A junior vb-t két ezüsttel zártuk, az ifjúsági olimpia pedig egy ezüstöt és négy bronzot hozott. Az európai országok közül csak Franciaország, Németország, Oroszország és Ukrajna előzte meg Magyarországot, az atlétika pedig a második legeredményesebb magyar sportág lett Nanjingban. Szorosan ide tartozik az ifjúsági olimpia európai kvalifikációs versenye, ugyanis ez volt az egyetlen alkalom a kvótaszerzésre, a magyar fiatalok itt hét medállal (3, 3, 1) az éremtábla negyedik helyén végeztek, s egy ifjúsági világcsúcs is született.

A rúdugró program – az olimpiai bajnok Makszim Taraszov volt edzője foglalkozik a fiatalokkal – is része azoknak a változtatásoknak, amelyekkel egyrészt a minőségi atléták számát szeretné növelni, másrészt a hátországot erősíteni a szakvezetés. Ennek jegyében hozták létre a pénzdíjas csapatbajnokságot, valamint a ligasorozatot több korosztály számára. Mindkét széria döntővel zárult szeptember közepén, illetve augusztus végén, így hosszabb lett a versenyszezon. A korábbi évekhez képest nagyobb hangsúlyt kap a fiatalok felkészítése, versenyeztetése is.

„Egyénre szabott munkára van szükség, ezt nem lehet elég korán elkezdeni” – ez Spiriev Attila szakmai igazgató egyik hitvallása. Az alapok tehát egyre erősebbnek tűnnek. Ha a tehetségeket sikerül átmenteni és megtartani a felnőttek között, akkor a magyar atlétika szép jövő elé néz.

-------
Gyulai Memorial: bombaerős mezőny

Az év fő versenye atlétikában idén a zürichi Európa-bajnokság volt, de itthon is rendeztek egy mini Eb-t vagy inkább vb-t. A Gyulai Memorial Atlétikai Magyar Nagydíjon ugyanis olyan rangos mezőny gyűlt össze, amilyenre még nem akadt példa hazánkba.

A „gyűlt össze” azonban nem pontos kifejezés, hiszen hosszú és kemény tárgyalások sora vezetett oda, hogy 44 ország közel 300 versenyzője, olimpiai és világbajnokok – néhány számban mármár Gyémánt Liga-szintű mezőny – látogatott el Székesfehérvárra. A szervezők ugyanis úgy döntöttek, elköltöztetik a nagydíjat Budapestről a felújított Bregyó-közi sportközpontba. Amíg az egykori Népstadionban 10 ezer néző is elveszik, addig Fehérvárott pár ezer szurkoló is nagyszerű hangulatot tud teremteni.

„A város és a helyiek is nagyon hamar szívükbe zárták a versenyt, ami nagyon jó jel. Meg kell találni ugyanis azokat a helyeket, nem csak az atlétikának, minden sportágnak, ahol otthonra lelhetnek és évtizedeken át minőséget produkálhatnak” – mondta Gyulai Márton versenyigazgató.

Valóban, a Gyulai Memorialnak olyan helyszínekkel kell felvennie a versenyt, mint például Zágráb, ahol idén 63. alkalommal, vagy Ostrava, ahol 52. alkalommal rendezték meg a nemzetközi atlétikai versenyt.

A Gyulai Memorial tavaly 20. volt a világ egynapos versenyeinek rangsorában, s ezt a helyét idén is megőrizte. Pedig az időjárás nem volt kegyes hozzá, kijutott az esőből bőven.

A szervezők célja az volt az induláskor, hogy évről évre előrébb tudjanak lépni. Ez idén abszolút sikerült, hiszen ennyi olimpiai és világbajnok, világcsúcstartó még nem indult, remek eredmények születtek.

„Már nem elég egy 110 m gátat rendezni, hanem kettő kell, nem elég egy női 100-at, kettőt kell” – említi az előrelépés egyik biztos jelét Gyulai Márton, kiemelve, hogy 2014-ben már nemcsak a férfi, hanem a női kalapácsvető sorozat része is a viadal.


(Szerző: Ambrus Gábor; fotó: MTI, Reuters, Szalmás Péter)


A Sport 2014 a Líra könyvesboltjaiban kapható 7940 forintért.