Faragó Lajos 1932. augusztus 3-án született Budapesten. Édesapja a Kispesti Törekvés, majd a Kispesti AC kapusa. Az alma nem esett messze a fájától, hiszen Faragó Lajos 1945-től 1963-as visszavonulásáig állt a Budapesti Honvéd (korábban Kispesti AC) kapujában. Itt olyan ikonokkal játszahatott együtt, mint Puskás Ferenc, vagy Bozsik József, akikkel 1952-ben, ’54-ben és ’55-ben is megnyerték a magyar bajnokságot, nem véletlenül nevezték őket a kispesti Aranycsapatnak. Bár a forradalom és annak következményei rányomták a bélyeget a kompániára, rendezve soraikat az 1959-es Közép-európai kupát megnyerték.

A magyar válogatottban 1954 és 1957 között hétszer szerepelt, valamint tagja volt az 1960-as római olimpián bronzérmet nyert csapatnak is.

Aktív pályafutása után sem szakadt el Kispesttől, hiszen 1964-től a klub tartalék-, illetve utánpótláscsapatainál dolgozott; szakedzői diplomáját 1972-ben szerezte meg a Testnevelési Főiskolán. Az 1973/74-es idényben a felnőtt csapat edzője volt. De dolgozott a Kossuth KFSE-nél, a Kaposvári Táncsicsnál, valamint Szíriában és Mozambikban is. Közben katonai pályáját sem hanyagolta el, 1987-ben honvéd alezredesként vonult nyugállományba.

Faragó Lajost a Budapesti Honvéd a saját hallottjának tekinti.

Nyugodjék békében!

(MOB, kép: MTI)