Pályafutása az FTC-ben indult (1957-től 1968-ig), ahol Lengyel Gábor kezdett el foglalkozni vele hálóőrként, innen lett junior válogatott. A Műszaki Egyetem elvégzése után Kaló Sándor és Simó Lajos hívására igazolt Tatabányára, ahol tizenkét éven át, egészen 1980-ig védett és később a csapat edzője is lett. A Tatabányával sporttörténelmet írtak, hiszen a város történetében először 1969-ben Magyar Kupát, majd 1974-ben, majd 1978-ban és 1979-ben magyar bajnoki címeket szereztek. 1968 és 1972 között 43-szor szerepelt címeres mezben, az 1970-es franciaországi világbajnokságon (8. hely) és az 1972-es müncheni olimpián (8. hely) a magyar kézilabda-válogatott kapusa volt. Münchenben három mérkőzésen az Egyesült Államok, NSZK és Svédország elleni összecsapásokon Bartalos Béla illetve Horváth József mellett védte csereként a magyar hálót. Sportpályafutását követően idehaza és Svájcban évtizedeken át elismert mérnökként dolgozott. 79 évet élt. Szabó László temetéséről később intézkednek.

A Magyar Olimpiai Bizottság együttérzését fejezi ki a családnak és a kézilabdázók közösségének.

(Fotó: Jocha Károly)