1957-től 1968-ig az FTC-ben kézilabdázott, ahol Lengyel Gábor kezdett el foglalkozni vele hálóőrként, junior válogatott lett. A Műszaki Egyetem elvégzése után Kaló Sándor és Simó Lajos hívására igazolt Tatabányára, ahol tizenkét éven át 1980-ig védett és később a csapat edzője is volt. Tatabányával sporttörténelmet írtak, hiszen először a város történetében 1969-ben Magyar Kupát, majd 1974-ben, majd 1978-ban és 1979-ben magyar bajnoki címeket szereztek. 1968 és 1972 között 43-szor szerepelt a magyar válogatottban, az 1970-es franciaországi világbajnokságon (8. hely) és az 1972-es müncheni olimpián (8. hely) a magyar kézilabda válogatott csapat kapusa volt. A müncheni olimpián három mérkőzésen az Egyesült Államok, NSZK és Svédország elleni összecsapásokon Bartalos Béla illetve Horváth József mellett védte csereként a magyar hálót. Idehaza és Svájcban évtizedeken át elismert mérnökként dolgozott. 79 évet élt. Szegényebb lett a magyar kézilabda család. Szabó László temetéséről később intézkednek.

A Magyar Olimpiai Bizottság együttérzését fejezi ki a családnak és a kézilabdázók közösségének.

(Fotó: Jocha Károly)