„Ameddig moccanni tudok, nem hagyom abba az edzőséget.” Tíz esztendővel ezelőtt fogalmazott így a Magyar Atlétikai Szövetség küldöttgyűlésén, amelyen a „100 éves IAAF oklevél díjat” vehette át. Személyében a magyar atlétika a kiváló versenyzőtől és a sportágat – kiemelten a rúdugrást – élete végéig fáradtságot nem ismerő alázattal szolgáló eredményes edzőtől búcsúzunk. A sokáig Gagyi Endre néven ismert sportember versenyzőként a múlt század hatvanas, hetvenes éveinek meghatározó, sokszoros válogatott rúdugrója volt. Egyéni/1964 és csapat/1965, 1971 magyar bajnoki győzelmek fűződnek nevéhez; 1970-ben ugrott országos csúcsa/494 cm máig is előkelő helyen található a hazai örökranglistán.

Annyi, de annyi szép kötötte az atlétikához, a rúdugráshoz, hogy örömmel anekdotázott. Kedvenc tanítványa nem titkoltan Bagyula István, a magyar csúcstartó, az 1991-es világbajnokságon Szergej Bubkát megszorongató, ezüstéremmel zárt sportoló volt, aki részt vett a szöuli és a barcelonai olimpián is. Miután dolgozott az Egyesült Államok mellett Szaúd Arábiában, Malajziában, Japánban, Új Zélandon és Izlandon is, mindenhol kialakultak az életét végig kísérő kötődések. Miként természetesen itthon is, ahol érmes atléták sokaságát nevelte. Az utóbbi években az Ikarus BSE rúdugróedzőjeként dolgozott.

A MOB együttérzését fejezi ki a családnak, az atléták közösségének.

(MASZ, MOB; fotó: masz.hu)