A Farkasréti temetőben hétfőn vettek végső búcsút a 83 éves korában, négy hete elhunyt Temes Judit olimpiai bajnok úszónőtől.
Ravatalánál Hargitay András, a magyar úszósport első világbajnoka tekintett vissza a három olimpián részt vett többszörös világcsúcstartó sikeres pályafutására, példa értékű életútjára.
A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) és az Olimpiai Bajnokok Klubja képviseletében búcsúzó Kamuti Jenő, a Nemzetközi Fair Play Bizottság elnöke emlékezett meg arról, hogy Temes Judit 1952-ben, Helsinkiben olimpiai rekorddal nyerte a 100 méteres gyorsúszás előfutamát. A döntőt azonban kétszer indították, sapkája is elszakadt, nem tudott megfelelően koncentrálni, így végül harmadik lett, pedig előfutambeli eredményével biztosan győzött volna. A 4x100 méteres váltóban aztán vigasztalódott, a staféta második embereként két testhossznyi előnyt szerzett és a Temes, Novák Ilona, Novák Éva, Szőke Katalin összetételű négyes hosszú éveken át fennálló világrekorddal győzött.
Temes Judit még versenyzői pályafutása idején szerezte meg orvosi diplomáját. A kórbonctant választotta szakterületének és két évtizeden át osztályvezető főorvosként dolgozott az Erzsébet kórházban. Tagja volt a LEN, az európai szövetség technikai bizottságának, a Magyar Úszó Szövetség elnökségének, a Magyar Olimpiai Bizottságnak. Nyugdíjba vonulását követően szerezte meg az orvosi jogi diplomát, hogy az újpesti kórházak betegeinek jogi képviselőjeként még többet és szakszerűen tudjon segíteni.
A gyászszertartáson jelen volt Fábián László, a MOB sportigazgatója, Gyárfás Tamás, az úszószövetség (MÚSZ) elnöke, Szabó Tünde MÚSZ-főtitkár, Bodnár András vízilabdázó olimpiai bajnok, a Mező-bizottság vezetője, dr. Jakabházyné Mező Mária, a Magyar Olimpiai Akadémia főtitkára, Győr Béla MOA tanácstag, továbbá több olimpiai bajnok és az úszók családjának számos képviselője.
(MTI, Foto: Kovács Anikó/MOB)
Dr. Kamuti Jenő búcsúbeszéde
A búcsúztatás nehéz feladat egy olimpiai bajnok temetésén.
Valamennyien megrendülten vettük Dr. Tuider-Temes Judit
halálhírét. Jómagam ezüstérmes sportolóként és hivatásos orvosként veszek tőle búcsút a Magyar Olimpiai Bizottság nevében.
Orvosi pályafutása 1955-ben kezdődött, amikor a Budapesti Orvostudományi Egyetemen orvosi diplomáját átvette. Az egyetem kórbonctani és rákkutató intézete, majd az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet, később a László Kórház munkatársa lett.
1980-tól 1994-ig a Korányi Kórház, illetve a Szent Erzsébet Kórház osztályvezető főorvosa volt.
2000-ben az Eötvös Lorád Tudományegyetemen -69 éves korában!- jogi diplomát szerzett.
Sportvezetői pályafutása
1961 –ben kezdődött, amikor a Magyar Olimpia Bizottság tagjává választották.
1973-tól a Magyar Úszó Szövetség elnökségének tagja.
1977-től az Európai Úszó Szövetség (LEN) technikai bizottságának magyarországi képviselője, egy ideig alelnöke volt.
1989-től a MOB Orvosi Bizottságának tagja.
Versenybíróként részt vett a Szöuli Olimpián.
1990-ben a Magyar Úszó Szövetség alelnöke lett.
A Galilei Társaság elnöke volt.
A Magyar-Egyiptomi Baráti Társaság tagja volt. 2010-ben jelent meg a „Nílusi ballada a főpapról és a szajháról” című könyve.
Díjai, elismerései
- A Magyar Köztársaság sportdíja (1994)
- Magyar Köztársaság Érdemrend tisztikeresztje (2010)
Temes Judit eredeti szakmája szerint kórboncnok, később filozófiatanár, majd jogi diplomás lett. De mindenekelőtt az élet iskolájának a professzor asszonya. Élmény volt vele beszélni, őt hallgatni.
Például arról, hogy 1956-ban Amerikából, Angliából, Braziliából, Németországból és Svédországból is kapott orvosi ajánlatokat, ám nem fogadta el egyiket sem, mert itthon volt az édesanyja, a vőlegénye, meg néhány utca is, amit szeretett.
Hiányozni fogsz az uszodákból, életünkből...
Búcsúzom a család nevében is...
Hargitay András búcsúbeszéde
Temes Juditot, Jutka nénit régóta ismerem.
Megdöbbenve értesültem halálhíréről. Szinte fel sem fogtam, nem akartam elhinni, hogy Ő is itthagyott bennünket.
Eleinte – természetesen – az úszás kötött össze bennünket. Úszó pályafutásáról, sikereiről már versenyzőként is hallottam, de személyesen 1982-ben, az Úszó Szövetség elnökségi tagjaként kerültünk közelebbi ismeretségbe. Sokat tudott az úszósportról, az életről, és ezt a tudását szívesen osztotta meg velünk. Sokat dolgozott az úszósportért. Munkájára, segítségére mindig számíthattunk.
Szívesen beszélt emlékeiről is...
...hogy 1942-ben, 12 évesen egy versenyen fedezték fel.
...hogy 1945-ben az MMUE (Magyar Munkás Úszó Egylet) versenyzője lett, majd 1947-től a BSZKRT-ba (Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság) igazolt. Később a Budapesti Előre, 1954-től a Budapesti Haladás színeiben versenyzett.
...hogy 14 éves korától szerepelt a magyar válogatottban.
...hogy az 1949-es budapesti főiskolai világbajnokságon két, az 1951-es berlinin öt aranyérmet szerzett.
...hogy 1952-ben, a helsinki olimpián a Novák Ilonka, Temes Judit, Novák Éva, Szőke Katalin összeállítású magyar gyorsváltó tagjaként olimpiai bajnoki címet nyert, száz méter gyorson pedig harmadik lett.
...hogy 1954-ben, a torinói Európa-bajnokságon a gyorsváltóval arany-, száz méter gyorson pedig ezüstérmet szerzett, és ugyanebben az évben a főiskolai világbajnokságon négy számban végzett az élen.
...hogy 1950 és 1954 között háromszor volt tagja a világcsúcsot elérő magyar váltónak.
Olimpiai és Európa-bajnok, 12-szeres főiskolai világbajnok; 17-szeres magyar bajnokként az aktív sportolást az 1956-os olimpia után fejezte be.
1961-től a Magyar Olimpiai Bizottság tagja, 1973-tól a Magyar Úszó Szövetség elnökségének tagja, 1977-től az Európai Úszó Szövetség (LEN) technikai bizottságának magyarországi képviselője, egy időben alelnöke, versenybíróként részt vett a szöuli olimpián. 1989-től a MOB orvosi bizottságának tagja, 1990-ben a Magyar Úszó Szövetség alelnöke lett.
Az utóbbi időben már nem szövetségi ügyekben keresett meg. Állatorvosi kérdésekben fordult hozzám, hogy segítsek idős kedvencei gyógykezelésében. Sokszor tűnt reménytelennek a helyzet, de nem adta fel. Dolgozott, küzdött tovább.
Meggyőződésem, hogy Jutka néni most sem adta fel.
Csak vége lett a versenynek.
Drága Jutka néni... Búcsúzunk Tőled – nyugodjál békében!