A Kozma utcai izraelita sírkertben található családi sírboltot a Nemzeti Örökség Intézet állíttatta vissza eredeti állapotára. Ahogy a NÖRI főigazgatója, Radnainé dr. Fogarasi Katalin elmondta köszöntőjében, gyakorlatilag kövenként kellett újjáépíteni a kriptát, mely az úgynevezett falsírok egyike volt. Az eredmény önmagért beszél, amiről a megemlékezésen a felújításról készített kisfilm alapján az egybegyűltek is megbizonyosodhattak. A Hajós Alfréd Társaság és a leszármazottak nevében Földvéri Gergely mondott köszönetet.

Az eseményen beszédet mondott Darvas István főrabbi – a Bét Jehuda zsinagóga rabbija –, aki elmondta, hogy az ősi zsidó tanítás szerint egy apának hat kötelessége van a fiával szemben: be kell avatnia Ábrahám közösségébe, amennyiben elsőszülött, ki kell váltania a kohéntól (pap), Tórára kell tanítania, ki kell házasítania, valamint szakmát kell adnia a kezébe és meg kell tanítania úszni. „Ha e kötelességeket az apa önhibájából vagy külső tényezős okból nem tudja teljesíteni, akkor a nagykorúvá válást követően, vagyis tizenhárom évesen és egy naposan a fiúra száll át, hogy az édesapa 'mulasztásait' pótolja.” Hajós Alfréd fiatalon, tizenhárom éves korában veszítette el édesapját, aki munkavégzés közben fulladt a Dunába, így nem tudhatjuk, mennyit teljesített a fentiek közül, de ha felidézzük bajnokunk élettörténetét, láthatjuk mindegyik megvalósult, amiből kettő igen kivételesre is sikeredett. Hiszen nem csak minden olimpiák első úszóbajnoka lett, de építőművészként is maradandót alkotott.

Erre reflektált Jusztin Ádám, a Maccabi VAC elnöke, aki köszöntőjének elején megemlékezett Michael Kevehaziról, aki mind a hazai, mind a világ maccabi sportjának meghatározó alakja volt, és saját gyerekeinek is többek között az úszás fontosságát hagyta örökül, aminek ő is az életét köszönhette; valamint megemlített több zsidó származású magyar sportolót és sportvezetőt is, akik mind-mind maradandót alkottak, köztük Kemény Ferencet, a NOB egyik alapítótagját is.

Az MTK elnöke, dr. Deutsch Tamás beszédében arra emlékeztetett, hogy mai felgyorsult világunkban, mikor minden pillanatokon múlik, mennyire nehéz elhinni, hogy valaki egyszerre több területen is kimagasló teljesítményre volt képes. „Hajós tudása, alkotásai, életpályája egy XIX. század végi és XX. századi polihisztor képét rajzolják elénk. Egy nagy műveltségű, nagy alkotóerejű és ambíciójú ember életművét” – mondta a MOB alelnöke, hozzátéve, hogy Hajós olyan polihisztor volt, mint a maguk korában az ókori görögök.

Kulcsár Krisztián, a MOB elnöke beszédének elején megemlékezett azokról, akik szintén méltatták már e sír előtt a „magyar delfint”, aki nem csak idehaza, de világviszonylatban is kiemelkedett a bajnokok közül, hiszen nem csak a sportban ért el ötkarikás eredményeket, Lauber Dezsővel közös stadionterve az 1924-es párizsi olimpián úgy kapott második díjat, hogy az elsőt helyet ki sem osztották. Továbbá „Hajós Alfréd a sportolói kettős karrier talán legelső megtestesítője, olyan példakép, aki megmutatta, hogy a sportban elért világraszóló eredmények mellett a civil életben is lehet örökérvényűt alkotni” – hiszen épületei ma is állnak, hovatovább a magyar úszó- és vízilabdasport bölcsőjének számító Nemzeti Sportuszoda is az ő tervei alapján épült.

„Az ember nekimegy a meredeknek és nem néz sehová, csak arra a helyre, amelyre legközelebbi lépését tenni szándékozik. Közben megpihen, majd visszanéz és elképedve látja azt az utat, amelyet maga mögött hagyott” – zárta sorait Kulcsár Krisztián Hajós Alfréd önéletrajzából vett idézettel. Első olimpiai bajnokunk diadala óta eltelt cirka 123 év, és bármilyen nagy is a múlttól a jelenig vezető út, vagy meredek az, ami még előttünk áll, Frédi bácsi tettei, munkássága mindig ott lesznek mementóul, hogy utat és példát mutassanak.

(MOB, fotó: MOB)