Gyarmati Andrea azon kevesek közé tartozik, akiknek mind az édesanyja, mind az édesapja kiemelkedő sportolói pályát futott be: Székely Éva az 1952-es helsinki olimpián nyert aranyérmet 200 méteren mellúszásban, a tavaly augusztusban elhunyt legendás vízilabdázó, Gyarmati Dezső pedig háromszor ért fel a csúcsra a játékokon (1952 Helsinki, 1956 Melbourne, 1964 Tokió).

Lányuk, bár olimpián nem állhatott fel a dobogó tetejére, az 1972-ben Münchenben szerzett ezüst- és bronzéremre méltán tekint vissza büszkeséggel, akárcsak a két barcelonai Európa-bajnoki elsőségre 1970-ből (200 m hát, 100 m pillangó). És hogy melyik versenyre, esetleg a hátúszásban és pillangóúszásban elért tizenöt Európa- csúcsra vagy a világrekordra gondol-e vissza a legszívesebben? „Nem tudnék dönteni, mindegyik közel áll a szívemhez” – hangzik a válasz.

A sikerek egyáltalán nem a véletlennek tudhatók be, hiszen háromévesen édesanyja edzője, a Hírességek Csarnokába is beválasztott Sárosi Imre tanította meg úszni, és akkor is még csak négy gyertyát fújt el a születésnapi tortáján, amikor először leugrott a 10 méteres toronyból.

Bő másfél évtizedes karrierje során mindössze két klubban fordult meg: 1959 és 1969 között a BVSC alkalmazásában állt, 1969-1975-ig pedig a Ferencvárost erősítette.

Visszavonulását követően orvosi oklevelet szerzett a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen, majd gyermekgyógyász és ortopéd szakorvosi vizsgát tett. Első hívásunkkor is éppen rendelés közben zavartuk meg.

1982-ben kiérdemelte a Magyarország örökös úszóbajnoka címet, majd 1995-ben beválasztották az Úszó Hírességek Csarnokába, akárcsak édesanyját és édesapját, márpedig erre soha korábban nem volt példa az úszás világában. Emellett 2012-ben A Magyar Érdemrend tisztikeresztjével, valamint Gerevich Aladár emlékéremmel tüntették ki.

Fia, Hesz Máté is megfertőződött a víz szeretetével: vízilabdásként magyar bajnoki címig vitte, de nyert junior világbajnokságot, ifjúsági Európa-bajnokságot és háromszor KEK-et is.

A sporttal kapcsolatos aktuális témákban Gyarmati Andreának természetesen van véleménye, ám úgy érzi, nem ért hozzájuk annyira, hogy mértékadó szakvéleményt fogalmazhasson meg, csupán szurkolóként követi az eseményeket. Mindeközben bízik benne, hogy a magyar úszósportban jó irányba mennek a dolgok, és a továbbiakban is reménykedhetünk a kiemelkedő teljesítményekben, fényesen csillogó olimpiai érmekben. Szívből drukkol a mai versenyzőknek, különösen unokahúgának, Szilágyi Liliánánák.

(Czövek Oszkár)