Sokáig kellene törnöm a fejemet, hogy rájöjjek: mikor is mondtam azt Daninak, hogy ha olimpiai bajnok lesz, győzelme estéjétől már tegezhet. Erre az ajánlatomra a londoni 200-as döntő után rögvest fel is hívtam a figyelmét, de semmi sem változott. Maradtam Sanyi bácsi a számára, ahogy a „Szia” vagy a „Szervusz” sem jön a szájára. Tőle kellene megkérdezni, hogy miért is, én ugyanis csak találgatni tudok. Talán azért, mert az együttes munkával eltöltött tizenhárom és fél év alatt az agyába vésődtek a régi szokások, de az sem kizárt, hogy a jólneveltsége és tisztelettudása tartja vissza az újtól, a változtatástól” – így elmélkedett Széles Sándor mesteredző, aki az első számú tanítványával az idén ért fel a sport birodalmának legmagasabb csúcsára.

A legmagasabb csúcsra, amit úgy neveznek, hogy olimpiai bajnokság, és ahová kettejük esetében nagyon hosszú és rögös út vezetett. És hogy a mester emberi öröme és a szakmai elégedettsége még nagyobb és teljesebb lehessen: nem csupán Gyurta Dániel neve mellé írták oda azt, hogy edzője Széles Sándor, hanem Risztov Éváé mellé is, akit 2012 elején fogadott az istápolt versenyzői közé.

„Számomra 2012 életem eddigi legszebb esztendeje, pedig a sok örömbe nem kevés üröm is vegyült. Nem csak ünnepeltek, hanem a lelkembe is gázoltak, talán még a vesztemet is kívánták. Mindig is voltak ellendrukkereim és rosszakaróim, az viszont így is meglepett, hogy a pofonokból Dani és Éva londoni diadalútja után is kijutott nekem” – nyilatkozta panaszosan, de távolról sem elkeseredve az 56 éves úszóedző a T-Mobile Sporthír Szolgálat munkatársának, aki nemrégiben a Gyurta fivérekkel és két edzőtársával együtt az Újpesti Torna Egylethez igazolt át.

Az athéni 2:10.80-tól a londoni 2:07.28-ig

Gyurta Dániel nyolc esztendővel ezelőtt az athéni olimpián már ezüstérmet nyert a 200 méteres mellúszásban, ahol csak a világbajnok japán Kitadzsima Koszuke volt gyorsabb nála, de ő is csupán 96 századmásodperccel. Hét századdal maradt el ugyanakkor a magyar „csodaúszótól” az amerikai Brendan Hansen, a 200 méteres táv világcsúcstartója. Dani akkor 15 éves volt, ha szabad ezt mondani, a nagyok között egy magabiztosan mozgó nagy gyerek.

„Akkor azt hittem, hogy rakétaként hasítunk majd az ég felé, fékezhetetlenül és állandóan csak újabb dicsőségeket aratva. Nem így történt, vagy inkább egyáltalán nem úgy, ahogy akartuk. Talán a kapkodás és a görcsös erőlködés tette ezt velünk, miközben Dani szemmel látható élettani változáson ment keresztül és a gyors növekedése közben a technikája is összekuszálódni látszott. Pekingig sok nehezen feldolgozható rossz dolog történt és az újabb olimpiánkon csak az vigasztalhatott, hogy Dani a selejtezőben Európa-rekordot javított. Ezek után a döntőben viszont így is csak az ötödik hely jutott neki. „Innen szép nyerni Londonban” – mondta akkor – nem ugratva - egy hozzám közelálló és bennem erősen bízó ember és újabb négy év elteltével az ő szavai is a fülemben csengtek.”

Gyurta Dániel 2012-ben „mindent vitt”. Olimpiát nyert, világ- és Európa bajnoki aranyat, Londonban világcsúcsot javítva vitte el a pálmát. Olimpiai bajnok csapattársait, Berki Krisztiánt, Szilágyi Áront és Pars Krisztiánt megelőzve lett az „Év Sportolója.”

„Együtt folytatjuk, és én egészen biztos vagyok abban, hogy Dani négy év múlva Rió de Janeiróban képes lehet a 200-on az ismétlésre, de arra is, hogy a 100 méteren is érmet szerezzen. Risztov Évi továbbra is számíthat rám, miért is ne számíthatna? Az év elején Kiss László szövetségi kapitány kért meg arra, hogy az én csapatommal edzhessen és ennek a missziónak a teljesítését a kötelességemnek éreztem. A csapatom régi tagjai eleinte nem nagyon lelkesedtek, de aztán ők is tapasztalhatták, hogy egy hozzájuk hasonlóan keményen gürcölő edzőtársat kaptak. Hat hónap alatt robbanásszerűen javultak Évi eredményei, így ugye nem számít önteltségnek, ha azt mondom, hogy jócskán benne voltam a londoni győzelmében. Ami engem illet, bármi is történt és bármit is mondanak rólam, tényleg az életem eddigi legsikeresebb esztendejének a végéhez érkeztem, de már most azzal az erős elhatározással a fejemben, hogy jöhet még szebb és jobb is. Amit 2016-ban Dani újabb olimpiai győzelme aranyozhat be. Kimondom, mert ami a szívemben, az a számon.” – mondta befejezésül a vitatott pályafutású mester, akinek a sikerei viszont vitathatatlanok.

(Forrás: T-Mobile Sporthír Szolgálat – Szalay Péter)