A magyar olimpikonok, miután befejezték a versenyzést Londonban, vagy hazautaznak vagy társaikért szorítanak az olimpián. Mondhatnánk azt is, hogy ez természetes, hiszen „egymásért vagyunk”.
Az összetartás, összetartozás néhány jele:
A 200 m mellúszás olimpiai bajnoka, Gyurta Dániel a kajak-kenu versenyek helyszínén szorít barátjáért, Vajda Attiláért. Peking aranyérmes kenusa 1000 méteren lesz érdekelt szerdán. Gyurta Dániel egyébként élvezi a népszerűséget, hiszen a Pegazus londoni szurkolói klubjában kedden tartott élménybeszámolót nemcsak a helyi magyaroknak, majd rengeteg autogramot osztott ki.
Berki Krisztiánt is körülrajongták az egyik megálló közelében. Az angolok nagyon jól ismerik az olimpiai bajnok magyar tornászt. Nemhiába, két brit versenyzőt is legyőzött és ő a világ legjobbja lólengésben. A britek is tisztában vannak Berki képességeivel. Közülük senki - sem az angol lapok, sem az utca embere, sem pedig Louis Smith – nem kérdőjelezte meg Kovács István tanítványának olimpiai elsőségét. Igazi gentlemen-ek.
Szilágyi Áron olimpiai bajnok vívónk sem „panaszkodhat”. Az immár otthon pihenő (?) aranyérmesünk életében nem kapott annyi sms-t, mint azon a bizonyos „aranyos” napon. Sorra kapja a tv-s, rádiós felkéréséket.
Pars Krisztián olimpiai bajnok kalapácsvetőnek lassan visszatér a hangja. Nem sokáig, hiszen szerdán Császár Gáborék Izlanddal játszanak. Egy erős ember hatalmas hanggal rendelkezik. Kell is a buzdítás.
A keddi nap folyamán Módos Péter olimpiai bronzérmes birkózónk szinte végig barátja, Lőrincz Tamás mellett állt. Együtt készültek, együtt edzettek, melegítettek az ExCel csarnokban. Meg is lett az eredménye. Lőrincz ezüstérmet szerzett kötöttfogásban. Talán holnap már örülni is tud a második helynek. Ungvári Miklós is aludt rá egyet.