Hosszú Katinka megszerezte negyedik érmét Rióban: három arany után ezúttal egy ezüstőt a 200 hát döntőjében, az aranyérmes az amerikai Maya Dirado lett.
Hosszú Katinka riói szereplésére nehéz jelzőket találni: úgy jött helyi idő szerint pénteken este az uszodába, hogy már háromszor akasztottak aranyérmet a nyakába: 400 m vegyesen több mint két másodperces világcsúcsdöntéssel lett aranyérmes, majd következő döntőjében, 100 m háton sem talált legyőzőre, sőt, 200 vegyesen is diadalmaskodott. Még egy apróság kiegészítésként: kiváló úszónk még futamot sem veszített az olimpián.
A 200 hát döntőjét is biztató előjelekkel várhatta, hiszen a legjobb idővel (2:06.03 – új országos csúcs) kvalifikált, több mint egy másodperccel megelőzve a kanadai Hilary Caldwellt, aki másodikként lett döntős. A fináléban Katinka a tőle megszokott magabiztosággal úszott, mindhárom fordulónál vezetett, elsőként fordulhatott rá az utolsó hosszra – jegyezzük meg, Maya Dirado nagyon közel volt hozzá végig. Olyannyira, hogy a falat előbb érintette meg hat századdal, így Hosszú Katinka ezüstérmes lett 2:06.05-ös idővel. A bronzot a kanadai Hilary Caldwell nyerte.
„A versenyszellem bennem van, főleg úgy, hogy egy pár századdal kaptam ki – értékelt ezüstérme után Hosszú Katinka a mob.hu-nak. – Hogy lehetnék csalódott négy érem után?! Sosem volt még ennyi érmem egy világversenyen. Hihetetlen számomra ez. Hánytam a levezető medencében... Ennyi volt bennem. Ilyenkor van az, hogy kiszállsz a medencéből, de ennyi, Maya ma jobb volt nálam. A sors talán így akarta, neki ez volt az utolsó versenyszáma.”
A három arany- és egy ezüstérmet nyerő úszó elárulta: nem érezte nagy lelki tehernek az öt karikát. „Nagyon jól sikerült a felkészülés, ki tudtam zárni azt, hogy olimpia van, azt csináltam, amit csinálok évközben egy világkupán vagy világbajnokságon. Csak el kellett engednem magam, és azt csinálni, amit kell. Próbáltam nem online lenni, de nem teljes mértékben sikerült, megerősödtem mentálisan az elmúlt években, erőt ad, amikor az emberek olyanokat mondanak, ami nem teljesen igaz. Tudtuk, hogy keményen dolgoztunk, lehajtottuk a fejünket és csináltuk. Mindig azt csináltuk, amit a legjobbnak hittem.”
(Ilku Miklós jelenti Rióból, fotó: MOB/Szalmás Péter)