1956 december vége felé indult Melbourne-ből az a kis csapat az Egyesült Államokba, amely nem tért haza egyenesen az olimpiáról… Szorongva, kétségek között.

"Vajon helyes döntést hoztunk e? Mi vár ránk odakinn? Mi van az otthoniakkal? Egyáltalán hogyan tovább?"

Akkoriban még a nagy utasszállító repülök is az üzemanyag-felvétel miatt megállókat iktattak be. Így történt, hogy a csapatot is szállító gép leszállt Fiji szigetén (egyesek szerint Canton Islandon), ahol az utasok is elhagyhatták a gépet egy rövid időre. A tényen mit sem változtatott, hogy ez melyik szigeten történt. De az esemény igencsak megható volt, a már helyieknek számító odaházasodott magyar származású hölgyek kedves karácsonyi ünnepséget szerveztek, így fogadták a magyar olimpikonokat, tehát ott december 25-én! Meghatottan, könnyes szemekkel gondolt mindenki haza az otthoni karácsonyra.

Rövid pihenés és kisebb izgalmak után – mert a fiúk fürödni indultak a csábító napsütötte öbölbe és már a vízben voltak, amikor riadtan rohantak utánuk a helyiek, hogy vissza, mert cápaveszély van! - szállt fel ismét a gép..

Miután Kelet felé tartott tovább az útunk, San Franciscóba érkezve ismét december 25-e karácsony napja volt! A fényes, híres Mark Hopkins Hotelben feldíszített karácsonyfa várta a sportolókat a számukra furcsa, nem téli, hanem tavaszi időjárás közepette. És a magyar kolónai kedves karácsonyi partija jelentette a meghívottak számára az év második karácsonyi ünnepségét.

De hiába minden jószándék! Mindenki könnyes szemmel énekelte a "Mennyből az angyalalt" és szívében otthon szeretett volna lenni a családdal együtt. Nem mertük bevallani a kedves vendéglátóknak, hogy elcseréltük volna az egymást követő két pompás karácsonyi ünnepséget – EGY SZERÉNY HAZAIVAL….

(Sákovicsné Dömölky Lidia)