Dr. Hencsei Pál Budapesten, november 2-án hunyt el. A MOB Fair Play-díjas és Ezüstgerely-díjas sport- és olimpiakutató vegyészprofesszor munkásságáról itt olvasható méltatásunkban írtunk.

A sírkertben – mások mellett – elbúcsúzott egykori kollégájától, elődjétől dr. Nyulászi László, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszékének vezetője. Az eseményen részt vettek olimpiai baráti körök képviselői – köztük a Csanádi-kör, melynek elnöke volt – és a Csanádi-iskola korábbi és jelenlegi vezetése is. Gazdag József, a Tiszavasvári Olimpiai Baráti Kör Egyesület elnöke a Tiszavasvári Önkormányzat Vasvári-díját adta át a családnak, Hencsei Pálnak, az olimpiai mozgalom terén a városért tett segítőkész munkájáért.

„Furcsa, hogy most itt állok a ravatalodnál, és téged búcsúztatlak. Ez egyrészt nagy megtiszteltetés nekem, hogy ezt megtehetem, másrészt viszont fáj, hogy már nem vagy itt velem úgy a búcsúztatón, mint nagyon sokszor az ismeretségünk 23 éve alatt. Hiszen többszáz alkalommal voltunk együtt az ország minden szegletében olimpikonok, sportolók, sportvezetők búcsúztatóján. Most pedig külön van, más szerepünk. 1997 végén, a TF-en ismerkedtem meg veletek személyen, a legendás Ivanics – Hencsei párossal. Előtte olimpiaitörténeti vetélkedőkön láttalak, melyeken eredményesen szerepeltél. Később, amikor a sydney-i olimpia után a MOA tanácsának tagja lettem, már együtt szerveztük, bonyolítottuk le a Mező Ferenc Szellemi Diákolimpia versenyeit, a felnőtt vetélkedőket. Számos sport témájú előadást tartottál országszerte, rendszeres résztvevője voltál a Magyar Olimpiai Akadémia vándorgyűléseinek. Tagja voltál Te is az Olimpiatörténészek Nemzetközi Társaságának (ISOH), mely kiadványába is sokszor szolgáltattunk adatot. Elnökként vezetted a zuglói Csanádi Árpád Olimpiai Baráti Kört, vezetőségi tagja voltál a Halmay Zoltán Olimpiai Hagyományőrző Egyesületnek, az elmúlt ciklusban pedig, nagy örömömre, a javaslatomra, a Magyar Olimpiai Akadémia tanácsának is. Mintegy 30 sporttémájú könyved jelent meg, melyekben kiemelten foglalkoztál az olimpiai mozgalommal, a magyar olimpikonokkal. Az Ivanics Tiborral készített sorozatban például az atléták, birkózók, kajak-kenusok, öttusázók, úszók, vívók eredményességét dolgoztátok fel az ötkarikás játékokon. Társszerzője voltál a Magyarok az olimpiai játékokon című kiadványnak is. Itt nagyon nagy fejtörést okoztál azzal, hogy ki is pótolhat majd az újabb kiadás elkészítésénél. Volt közös írásunk is több, de a fő művünk A Zugló, a sportváros című, nagyon szép kiadvány. A Magyar Olimpiai Bizottság honlapján több alkalommal jelent meg cikked, képes beszámolód, elsősorban az általad vezetett Csanádi-kör eseményeiről. Több alkalommal vettél részt a határainkon túli, külföldi „ötkarikás" túrákon. Örök élmény marad a magyar olimpikonokkal közös jubileumi utunk 2010-ben Rómába, és 2018-ban, Mexikóvárosba, ahol végig szobatársak lehettünk. Itt jól kiveséztük az olimpiai témákat minden oldalról. Aktív résztvevője voltál a MOB emlék- és hagyományőrző tevékenységének. Ami nekem külön megnyugvást adott, hogy előbb Ivanics Tibivel együtt, majd a következő kiadásnál egyedül voltál a Katonaolimpikonok című könyvünk lektora. Az olimpiai munkásságodat több elismeréssel is jutalmazhattuk. Sajnos, a fenti, a már eddig nagyon erős csapatot erősíted most már Te is. Bali Misi bácsi, Kahlich Endre, Schlegel Oszi, Klész Laci, Ivanics Tibi, Fericsán Kálmán, Ujvári Anni, Kollár Misi és a többiek várnak. Egy biztos, lesz közös témátok fent is. Nekem a legnagyobb jutalom az volt, hogy ismerhettelek, nagyon sokat tanulhattam tőled. Főként a precízséget, a lényegre látást. Köszönöm ezt és az olimpiai mozgalomért végzett munkádat! – mondta Győr Béla.

A MOA főtitkára felolvasta Sákovicsné Dömölky Lídia, olimpiai bajnok vívó levelét, aki a pandémia miatt kialakult helyzetben személyesen nem tudott részt venni a búcsúztatón. „Nagy tudású, elismert, sikeres, sokat publikáló vegyész professzorként, mintegy ajándékként toppant be az olimpia és sportkedvelők családjába. Szerényen, szorgalmasan, rövidesen vezető egyéniség és tiszteletre méltó műveket alkotó személyiséggé vált, a sport közegben is. Az eredmények, sikerek rendszerezésében, pótolhatatlan műveivel megújította és megalkotta a még hiányzó magyar diadalok emléktárát. Nemcsak lankadatlan értékes munkásságával vívta ki mindnyájunk szeretetét és megbecsülését, hanem intelligens, pallérozott agyú, szellemes személyiségével is hamarosan kedvencünk lett. Egy-egy közös úton, túrán, itthon vagy külföldön szinte versengtünk a társaságáért, az együttlét vele, egy felsőfokú tanulmánnyal ért fel! Annyi értékeset, szépet és jót tanultunk, leshettünk el tőle. Nehezen hisszük el, hogy elköszönni jöttünk tőle, de ha visszatekint ránk az égből, megérzi, hogy mint egy igazi családtagunk elvesztésekor, olyan mély szomorúsággal fogadjuk el a megváltoztathatatlan tényt, itt hagyott minket. Köszönjük a jó Istennek, hogy megajándékozta dr. Hencsei Pállal a sport és olimpiai családunkat!”

„Az életet nem években, hanem megvalósításokban mérjük. Életünket nem a hossza, hanem a tartalma, a gyümölcse teszi értékessé. Az, aki nem ismeri fel az élet értelmét, a létezés célját, az alkotás örömét földi élete bármilyen hosszú is legyen, örökkévaló értékekben, maradandó tartalomban keveset mondhat magáénak. S az is igaz, hogy a szép, tartalmas, alkotásokban gazdag, Istenben bízó élet a legjobb felkészülés a halálra. A halált kegyetlennek tartjuk, de a legnagyobb ösztönzőnk arra, hogy maradandót alkossunk, hogy ne tűnjünk el úgymond nyomtalanul. Drága Pali! Annyi bizonyos, hogy Te nem tűnsz el nyomtalanul! S itt nem csupán a magad mögött hagyott, tiszteletre méltó szakmai és sporttörténeti munkásságodra, írásaidra, könyveidre, előadásaidra gondolok. Hanem - a talán még ezeknél is fontosabb – emberi értékeidre. A munka iránti alázatra, a másokra való odafigyelésre, az adott szó megtartására” – fogalmazott Horváth Vilmos.

Az emlékezők között volt Jocha Károly sportújságíró is, aki beszédében Hencsei Pál hitét emelte ki.

(MOA, fotó: Róth Tamás)