Eddig napi két elsőség a „termése” Hosszú Katinkának, akinek immár állandó beceneve van az angolszász úszósajtóban: „Iron Woman”-ként emlegetik, valamint „többszámos szupersztárként”, elvégre a világbajnok magyar úszó továbbra is halmozza az élvezeteket.

Az esemény második napján – az elsőn csak a hosszabb távok (800-1500m) szerepeltek a programban – Katinka 200 gyorson és 400 vegyesen győzött, mindannyiszor a legjobb amerikai úszók előtt érve a célba. Az első számban az olimpiai bajnok Allison Schmittet előzte meg 11 századdal, ami önmagában bravúr, hát még az ideje: az 1:56.30 új országos csúcs – ráadásul a régi rekordot (1:56.47) még a hírhedt cápadresszben úszta Mutina Ágnes a 2009-es római vb-n, ezt döntötte most meg Katinka textilben. Katka saját Facebook oldalán úgy kommentálta mindezt, hogy „iszonyatosan örülök, mert már régóta kergetem ezt a csúcsot.”

Örömre volt később is oka, hiszen utcahosszal nyerte meg a 400 vegyest, ezt a felkészülési időszaknak megfelelő idővel (4:37.85), és csaknem öt másodpercet verve az utána érkező hazaiakra, Becca Mannre és Elisabeth Beiselre. (Ugyanezen nap krónikájához tartozik még Michael Phelps 100 pillangón aratott győzelme: a visszatérő géniusz ezúttal kicsit gyengébb időt ment, mint három hete, igaz, a térdével továbbra is bajlódó Ryan Lochte ezúttal nem szállt vízbe.)
Szombaton – magyar idő szerint vasárnap hajnalban – aztán az Iron Woman újabb parádéja következett, és ismét egy, a nagyobb versenyeken kevésbé preferált számban alakított nagyott: 100 háton 59.64-gyel, a világ idei negyedik legjobb idejével győzött. A másik, a profiljában előkelőbb helyet betöltő 200 pillangón is simán diadalmaskodott, igaz, itt saját legjobbjához mérten „csendesebb” idővel (2:09.66 – ennél már úszott csaknem másfél másodperccel jobbat idén, még Brazíliában). Ezután még rajthoz állt 400 gyorson is, de már csupán az állóképesség szintentartása végett, hiszen az első két úszástól kissé kifáradva nyolcadikként zárt.

Katinka ezután a Swimming World videóinterjújában értékelte a teljesítményét:
„Kétszáz pillangón lehettem volna kicsit gyorsabb, de ebben az időszakban igencsak elégedett vagyok a 2:09-es idővel. A száz háton már délelőtt egy percen belül jöttem, Shane mondta, hogy jó lenne, én meg mondtam, miért ne? Igaz, magam is meglepődtem, amikor felnéztem az eredményjelzőre, elvégre nagyon nem reméltem, hogy sikerülni fog... Délután persze még gyorsabb akartam lenni, sikerült is megközelítenem az 59.4-es legjobbamat, és emiatt rendkívül boldog vagyok. A 400 gyorsra pedig másként tekintek, mint talán sokan mások: számomra az a fontos, hogy megcsináltam. Nem baj, hogy fájt, a 4:12-es időnek is tudtam örülni, mert azt gondoltam, nagyjából 4:30 lehetett, az utolsó ötven méteren ugyanis úgy éreztem, már nem is mozgok egyáltalán, annyira égett mindenem. Mégis, ennek éppen az a lényege, hogy tudjam, ezt is végig tudom úszni két kemény szám után, úgyhogy a végén a helyezéstől függetlenül jó érzés töltött el. Különben is, a lényeg, hogy imádok versenyezni, még akkor is, ha közben már görcsölnek az izmaim.”

Katinkát berlini terveiről is kérdezték, erre így válaszolt:
„Még nem tudom, milyen számokban indulok az Európa-bajnokságon, de a száz hátat és a kétszáz gyorsot is szeretném megcsinálni, ha nagyon nem ütközik mással.”

Mindenesetre a zárónapon tovább tesztelheti, milyen az, amikor gyors egymás utánban kell rajthoz állni, hiszen a 200 hát és a 200 vegyes között gyakorlatilag nem lesz pihenőideje, pláne, hogy ezeken a GP-ken nincs eredményhirdetés.

(Csurka Gergely)