Hvg.hu: Kettős interjúra kaptunk lehetőséget, mivel a Budapesti Olimpiáért Mozgalom (BOM) elnöke hivatalosan is a MOB elnökéhez, egyben jó barátja mellé szegődött, ahogy ezt legutóbb bejelentették.
Szalay-Berzeviczy Attila: Annyit szeretnék pontosítani, hogy a hivatalos kapcsolatra épült a barátságunk, az előbbi ment át az utóbbiba. Már a Magyar Vívószövetség elnökségében együtt dolgoztunk, majd a BOM alapításában is. Ezek vezettek barátsághoz, tehát nem egy iskolai barátság alakult munkakapcsolattá. A mi barátságunk a budapesti olimpián és a víváson alapszik.

Hvg.hu: A BOM-elnök érkezésével a lehetséges budapesti olimpia ügye is még erősebbé vált a MOB-on belül? Épp, amikor úgy kell összefogdosni a jelentkező városokat.
Kulcsár Krisztián: Attila megjelenésével nem válhatott még erősebbé az olimpiarendezés törekvése, hiszen azzal, hogy én lettem a MOB elnöke, már a legerősebbé vált az ügy képviselete. Egy társat kerestem, hogy a segítségével még hatékonyabbak lehessünk. Ez nagy különbség. És valóban vannak nemzetközi tendenciák, a NOB ezzel a problémával küszködik is. A két dolog között viszont nincs összefüggés – már ha a szeptemberi limai közgyűlésen a NOB nem adja ki egyszerre a 2024-es és 28-as rendezés helyszíneit.

Amennyiben a körülmények adottak, megvan a társadalmi támogatottság, ha a fékek és ellensúlyok működése mellett ki lehet egy jó pályázati bizottságot alakítani, ami hitelessé teszi a közvélemény szemében az olimpia ügyét, akkor igenis pályázni kell.
Sz.-B.A.: Azt gondolom, hogy többek közt azért is választotta meg Krisztiánt a MOB, mert elismerik a BOM-ban folytatott tevékenységét. Ha a budapesti olimpiát ellenzők lennének nagyobb számban a magyar sportban, ez szóba sem jöhetett volna. A 2024-es pályázattal kapcsolatban most a legfőbb teendők közé tartozik az ott elvégzett munka átmentése egy következő pályázathoz, valamint az elkövetett hibák elemzése, amely elvezetett ahhoz, hogy az évtizedeken át erős társadalmi támogatottság a célegyenesben elolvadt. A politikát nyilvánvalóan nem lehet kizárni a budapesti olimpia ügyéből a jövőben sem, és nem is kell, hiszen a mindenkori kormány és főváros vezetése nélkül értelmetlen olimpiai pályázatról beszélni, főleg mert ez nem pusztán a főváros vagy a MOB ügye, ez országos ügy. Most viszont, amikor a közelgő országgyűlési választások miatt a politika teljesen kivonult a budapesti olimpia mögül, az teljesen egyértelmű, hogy a következő pályázatra való felkészülés, a többségi társadalmi támogatottság helyreállítása két civilszervezet felelőssége marad: a MOB-é és a BOM-é.

Hvg.hu: A hibák alatt konkrétan mit értenek?
Sz.-B.A.: A társadalmi támogatottság visszaállításának és az ügy depolitizálásának az alapja a következő pályázat pénzügyeinek a teljes transzparenciájának biztosítása, vagyis a bizalom helyreállítása. Egyértelműen meg kell majd mutatni az embereknek, hogy mik a bevételek és mik a kiadások, miért és mire költ a pályázati bizottság. Természetesen ennek megfelelően a kommunikációban is lesz mit változtatni.
K. K.: Az történt, hogy ennek az ügynek 2015-ben masszív többségi támogatottsága volt a lakosság, és az összpárti politika körében. Én azt tekintem végeredménynek, hogy 2017 elejére leamortizálódott a társadalmi támogatottság. Hogy ide mi vezetett, kommunikációs vagy hitelességi, esetleg a transzparenciára vonatkozó gondok, egy másik kérdés. Azt kell elkerülni, hogy ez újra bekövetkezhessen.

Hvg.hu: Szalay-Berzeviczy Attila annak idején kinyilvánította, hogy népszavazáspárti, és a kormányt hibáztatta, hogy túl könnyen kihátrált a népszavazási kampány mögül. Ezt fenntartja most is, és akkor ez most a MOB hivatalos álláspontja is lett?
Sz.-B.A.: Pontosítsunk: miközben nagyon valid érvek szólnak amellett, hogy ez az ügy nem lehet egy referendum tárgya, a Momentum februári tevékenységének köszönhetően ez a vita végérvényesen eldőlt. Magyarország következő olimpiai pályázatának az első lépése egy országos népszavazás kell, hogy legyen. És nyilván ez az, amit a kormány is belátott, amikor a pályázat visszavonása mellett döntött. A következő kandidálásunkat csak így lehet megvédeni attól, hogy még egyszer egy politikai erő szét tudja bombázni a pályázatunkat saját politikai céljai okán a folyamat végső fázisában. Februárban a kampány, a küzdelem hevében, annyi évi munka után egy nyilvános vitaesten váratlanul értesülve a kormány döntéséről én sem örültem a szomorú hírnek, és ennek ott hangot is adtam. De hetekkel utána magam is beláttam, hogy ennek így kellett történnie ahhoz, hogy esélye legyen Magyarországnak a belátható jövőben olimpiát rendeznie. A belátásom oka pedig egyszerű: a februári aláírásgyűjtés idején rájöttem arra, hogy képtelenség lett volna egy kétfrontos harcot folytatnunk, egyszerre eredményesen itthon egy kemény népszavazási kampányt és külföldön egy komoly pályázati kampányt végigcsinálnia néhány embernek. Hiszen nagyjából a két kezemen bőségesen meg tudom számolni, hogy hányan vannak ebben az országban, akik komolyan értik és ismerik az olimpiai pályázatot a gazdasági és politikai hatásaival együtt, nyelveket beszélnek, médiaképesek, hitelesek és felvállalják az ilyen küzdelemben való részvételüket.

Hvg.hu: Akkor a budapesti olimpia felől kell néznünk azt, hogy ön kandidált az elnöki posztra? Ez volt a legfontosabb motiváció?
K. K.: Nem, nem ez volt a legfőbb, de fontos eleme volt az üzeneteimnek.

Hvg.hu: Hogy találta meg az ötlet? Egyszerűen eszébe jutott Lausanne-ban a Nemzetközi Vívószövetségben ülve, hogy pályázzon? Vagy megkeresték itthonról?
K. K.: Nézze, nem nagyon tudok olyan pozíciót a hazai olimpiai mozgalomban, ami vonzóbb tudna lenni, mint a MOB-elnöki szék. Voltak megkeresések, de nem volt egy kiemelkedő impulzus, ami rávett az indulásra.

Hvg.hu: A közgyűlésen olyan elméleteket hallottam, hogy a nagybátyja, Kulcsár Győző egykori csapattársa, Schmitt Pál áll maga mögött, tehát ön Schmitt Pál embere.
K. K.: Én remélem, hogy Schmitt Pál mögöttem állt, de bár ilyen egyszerű lenne egy 200 tagú MOB támogatásának megszerzése. Biztos nagy a befolyása a tagságra, több ilyen tagja van a MOB-nak, de nem szabad elfelejteni, hogy a tagság fele jön a sportági szakszövetségekből, és a másik fele a lehető legkülönbözőbb, a MOB életében valamely módon szerepet játszó szervezetből.

Hvg.hu: Megválasztása után kijelentette, főállású elnök lesz, és utána néz, hogy mi a jogi helyzet az elnök díjazásával kapcsolatban. Mire jutott?
K. K.: Az alapaszabály annyit mond erről, hogy az elnök és a vezető tisztségviselők tiszteletdíjat kaphatnak. De ezzel a témával még egyelőre nem tudtam foglalkozni, mind a mai napig nem kapok semmifajta juttatást a MOB-tól. Ami fontos: ha bárki bármilyen kompenzációt kap, az legyen transzparens és nyilvános.

Hvg.hu: Milyen kört érinthet ez a juttatás, és ki dönt felőle?
K. K.: Pontosan az a lényeg, hogy kikre terjed ki a szűkszavú alapszabályi meghatározás. A MOB munkavállalóit persze nem érinti a dolog. Szerintem emiatt egyébként az elnökség is dönthet a kérdésről, de ezt még nem tisztáztuk pontosan.

Hvg.hu: A MÚSZ az új vezetés érkezésével átvilágította a szervezetet, hogy tisztán lehessen látni. Lesz-e átvilágítás a MOB-nál is?
K. K.: Igen, most kértünk ajánlatot, pénzügyi átvilágítás lesz. Az eredmények nyilvánosak lesznek.

Hvg.hu: Szalay-Berzeviczy Attila azt mondta, az olimpiarendezést népszavazás kell megelőzze. Ugyanakkor a kormány kijelentette, minden tervezett létesítményt felépít, amit a 2024-es olimpiára meg akart építeni. Mennyire sportszerű az emberek megkérdezése előtt kész helyzetet teremteni?
Sz.-B.A.: A népszavazás nem arról szólt volna, hogy szeretné-e, ha az ország leállítana mindenféle beruházást és fejlesztést, hanem arról, hogy visszavonja-e a pályázatot vagy sem. Az teljességgel természetes, hogy az a kormány, amelyik az olimpiát 2002 óta a zászlójára tűzte, folytatja az olimpiához is fontos, de nem elsősorban azért szükséges sport-és közlekedési infrastruktúra fejlesztését. Az, hogy mit épít, mire költ a mindenkori kormány, az a saját politikai felelőssége, amivel kapcsolatban számot kell adnia a választásokon. Egyébként az elmúlt 27 évben ennek megfelelően egyetlen nagyberuházásról sem írt ki egyetlen kormányunk sem népszavazást, még a 4-es metróról sem. A lényeg, hogy mind az, amit épít, az transzparens körülmények között történjen, szükséges és fenntartható legyen. Az olimpia egyébként számomra pontosan azért fontos gazdaságpolitikai ügy, mert ha jól csináljuk a pályázattól a záróünnepélyig, akkor az egy nagyon komoly tolóerőt biztosít a magyar gazdaságnak hosszútávon. Fontos itt még azt is megemlíteni, hogy nálunk nincsenek elhagyott, begazosodott sportlétesítmények. A két legutóbbi nagy fejlesztés: a Papp László Aréna és a Groupama Aréna kiválóan és nyereségesen működnek. Magánkézben működnek, és az államnak nincs más dolga, mint a bérleti díjat havonta beszedni a bérlőktől.
K. K.: De most itt a sportlétesítményekről beszélünk konkrétan. Nem nekem kell, azt hiszem, kommentálnom a kormány lépéseit, de válaszolok, ha ez a kérdés. Én, ha a sportba 1 forinttal több kerül, annak örülök, mint a MOB elnöke. A kormány 2011-ben deklarálta, hogy a sport stratégiai ágazat. Ez nem változott meg, még ha közben volt is egy visszavont olimpiai pályázat. A sportlétesítményekről pedig: ezeknek olyan értelmes koncepció keretében kell megvalósulniuk, ami által fenntarthatóan tudnak működni, ne kongjanak üresen 3-5 év múlva a dzsúdócsarnokok, evezős pályák. Ez a fontos, és úgy látom, a folyamatok ennek megfelelően haladnak.

Hvg.hu: A széles társadalmi egyeztetésnek része kell legyen a MOB is, amely az új elnöki program alapján változtatna a kommunikáción, és a szponzori felfogásban is mást elveket követne, piacbarátabb lenne. Mit várhatunk ezeken a területeken?
K. K.: A MOB hatáskörei és forrásai leszűkültek a sporttörvény módosításával. Két dolgunk van: törekedni a jó kapcsolatra a sportirányítással, ami biztosítja, hogy a MOB véleménye szakmailag mindig megjelenjen, és saját forrásból megoldani azt, hogy a szakmai programjainkat finanszírozni tudjuk. Ehhez pedig a piacról kell forrást bevonni. Ehhez kellenek a szponzorok.

Hvg.hu: De ez azt jelenti, hogy a költségvetésben biztosított források nem elegendőek a MOB tevékenységének a finanszírozására?
K. K.: De elegendők azokra, amelyek itt maradtak nálunk. Csak ezeknek a köre leszűkült. A további szponzori pénzekkel a saját programomra lesz forrásom.

Hvg.hu: Nem gondolkodnak abban, hogy a MOB lobbizzon, hogy visszakapjon jogköröket, forrásokat, hogy módosítsanak a sporttörvényen?
K. K.: A szakállamtitkársággal ezzel kapcsolatban tárgyalnunk kell. Azt kell megértenem, hogy számunkra mi az ideális felállás. Amit én látok, az az, hogy az átvállalt hatáskörök túl nagy feladatot, terhet jelenthetnek a minisztériumnak, nem erre van kitalálva az a gépezet, el tudnak nehezülni kifizetések, az ügyintézés.

Hvg:hu Ezt vehetjük kritikai megjegyzésnek a kialakult gyakorlatra?
K. K.: Nem kritika, ez egy tapasztalati megjegyzés.

Hvg.hu: A szakszövetségekkel is folyamatos nyilván a kommunikáció, törekszik-e ara a MOB, hogy az egyes, szövetségeken belüli állapotokra odahasson, ha azok nem tűnnek ideálisnak? Gondolok például a súlyemelőknél fennálló helyzetre.
K. K.: Ezt a viszonyt úgy látom, ahogy a NOB viszonyul a nemzetközi sportszervezetekhez. Természetesen nem szólhatunk abba bele, hogy egy autonóm civil szervezet hogyan szervezi az életét. Ezzel együtt világosan el tudjuk mondani, hogy a nemzetközi sztenderdek alapján mit tartunk ideálisnak.

Hvg.hu: Érinteni fogja-e az átvilágítás az olimpiai felkészülésre adott pénzösszegek sorsát, amit a szakszövetségek kaptak négy éven át, és az elköltési hatékonyság kapcsán vita volt.
K. K.: Nem, a MOB-nak nem volt hatásköre a pénzek elköltésének ellenőrzésére. Az átvilágítás azt szolgálja, hogy lássam, mit veszek át. Az elmúlt hat évben működő MOB teljes átvilágítása az nagyon drága és irracionális volna. Ehelyett egy egyéves átvilágítást végzünk el.

Hvg.hu: Mi most a legfontosabb feladat?
Sz.-B.A.: A legfontosabb most azt megérteni, hogy valójában mire készül a NOB a 2024-es és 2028-as olimpiát illetően és esetleg a gondolkodását befolyásolni, hogy Budapest reményei megmaradjanak a belátható időszakra vonatkozóan. Ha Limában csak egy olimpia sorsáról döntenek, akkor 2019-ben kéne beadni a Budapest 2028-as pályázatát, a parlamenti választások után egy évvel, de az önkormányzati választásokkal egyidőben. Ha kettőről döntenek, akkor kitolódik a felkészülési szakasz 2023-ig. Mi azon leszünk, amíg Kulcsár Krisztián a MOB elnöke, én pedig a BOM vezetője, hogy bármilyen kormányzat van is hatalmon, segítsük az olimpiai pályázat ügyét úgy pozicionálni, hogy abba ne legyen nehéz a mindenkori kormánynak beleállnia.

(Hvg.hu/Dercsényi Dávid, fotó: Hvg.hu/Németh Attila)