Homonnai Luca és Mozgi Milán kajakosok egyaránt ezüstérmet szereztek vasárnap délelőtt a nanjingi ifjúsági olimpián – a mob.hu közvetlenül a verseny után beszélgetett velük.
HOMONNAI LUCA (kajak, 2.)
- Mi most benned az erősebb érzés? A csalódottság, vagy hogy ezüstérmet szereztél?
- Most még elég erős bennem a csalódottság, de egy idő után ez át fog menni elégedettségbe. Szép eredmény ez a második hely, mégis ott van az emberben az érzés, hogy meg is nyerhette volna.
- Nagyon közel voltál. Min múlott szerinted, hogy láttad belülről?
- Az ellenfelem nagyon erős, ezért lelkileg is nagyon nehéz volt ez a futam. A szél ráadásul a második kanyarban megbillentett, és támasztanom kellett, amitől a hajóm teljesen lelassult, majdnem meg is állt, és ettől komoly hátrányba kerültem.
- Gyakorlatilag újra kellett indítanod a hajót, pedig féltávnál még te vezettél.
- Igen, ez a megbillenés jelentette végül a második helyet. Igaz, azt nem mondom ki, hogy amúgy biztosan nyertem volna, de ez a támasztás nagyon nem kellett volna.
- Alapvetően tehát kihoztad magadból a maximumot, csak nem volt szerencséd az időjárással.
- Azt nem mondom, hogy kihoztam magamból a maximumot, mert a második fordulóban annyira le kellett lassítanom, hogy nem bírtam a csapásaimba erőt adni, nagyon necces lett volna a borulás, és ott nem lehet maxot nyomni egy ekkora oldalszélben. Egyenes pályán jobban ment volna.
- De ugye holnap már fogsz tudni örülni?
- Persze, remélem. Szlalomra is indulok még, arra azért kíváncsi leszek.
MOZGI MILÁN (kajak, 2.)
- Négy tizeden múlott, sőt még utána is lehetett izgulni, hogy aranyérmes leszel-e, merthogy az ellenfeled úgy lökte be a hajót, hogy bizonyos szemmel azt is mondhatnánk, még nem ért be a hajó, amikor kiesett belőle. Ilyen előzmények után tudsz ennek örülni?
- Örülök neki így is, mert jó teljesítmény, hogy idáig eljutottam, de persze azért bíztam az aranyban.
- Ott bent, közben hogy érezted? Mert volt, amikor te voltál elöl.
- Az első kanyar után azt éreztem, mintha előrébb lennék, próbáltam tartani a tempót, sőt erősíteni, amikor összeért a hajónk. Ahogy csak tudtam, nyomtam. A második kanyar kicsit nehezebb volt, fújt a szél, egy kicsit lelassultam, ám úgy éreztem, még mindig elöl vagyok. Az utolsó kanyar aztán betett, ott kaptam szerintem azt a négy tizedet.
- Mennyire furcsa ez a lebonyolítás, ez a nyolcas pálya?
- Már volt időm megszokni, hiszen május óta erre, illetve a válogatójára készülök, már magaménak mondhatom lassan ezt a versenyt. Ez a négy tized azért még hiányzott, lehet, hogy csak egy edzésen vagy akár egy perc edzésen múlt.
- Hittél magadban, amikor elindult a döntő?
- Igen, hittem. Mindig próbálom magam folyamatosan ösztönözni, hittem, hogy meg tudom csinálni, de sajnos elszomorítottak.
- Azért látom, hogy tudsz mosolyogni, és ez jó!
- Igen, örülök neki.
(Fotók: Szalmás Péter)