Vannak olyan kivételes esetek, amikor egyszerre több magyar állhat fel az olimpiai dobogóra ugyan abban a számban. Ez történt 1968-ban Mexikóvárosban is, amikor férfi kalapácsvetésben a legendás Zsivótzky Gyula aranya mellett egy bronzéremnek is örülhettünk Lovász Lázárnak köszönhetően.
Lovász Lázár 1942. május 24-én született a bukovinai Istensegíts nevű településen. Családjával a front elől menekülve kerülnek előbb Zalaapátiba, majd a Baranya megyei Hidasra. Fiatalkorában sok mindent kipróbált, kézilabdázott és birkózott is. Ám ennél is érdekesebb, hogyan kötött ki végül a kalapácsvetés mellett.
Lovász Lázár bányaipari technikumba járt. Egy termelési gyakorlat alkalmával osztálytársával, Hauszmann Ervinnel – aki akkor már atletizált – próbálta ki először a kalapácsvetést. Jobban mondva Hauszmannak segített, aki a gyakorlat szüneteiben, hogy formában tartsa magát, dobálgatott egy ott, septiben rögtönzött dobókalapáccsal, Lovász Lázár pedig vissza-vissza dobta neki. Annyira megtetszett neki, hogy a gyakorlat után – visszatérve az iskolába – le is ment Hauszmannal edzésre. És milyen jól tette...
Vidékiként nem volt könnyű dolga bekerülni a nemzeti csapatba, de a szakvezetés bizalmat szavazott neki, amit nem is akárhogyan hálált meg, hiszen az 1968-as mexikóvárosi olimpián élete legjobb dobásával felállhatott az olimpiai dobogó harmadik fokára. Hogy mennyire volt a három magyar kalapácsvető közül a sötét ló, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a verseny végeztével, az eredményhirdetés alatt a magyar kommentátor miután az égbe kiáltotta, hogy olimpiai bajnok lett Zsivótzky Gyula, megemlítette, hogy a „másik” magyarra, Eckschmiedt Sándorra is büszkék lehetünk ötödik helye miatt, ugyanis nem tudatosult hirtelen benne, hogy a bronzérmet is egy honfitársunk szerezte meg. Lovász Lázár ezt a történetet csak az olimpiáról hazatérve tudta meg, és bár nem esett neki jól, elfogadta, hiszen tévedni emberi dolog, és hát végül is az a bronzérem az ő zsebében lapul, no meg a felháborodott nézők panaszlevelei is finomítottak kicsit a kényes helyzeten.
Lovász Lázár az élsport befejeztével a Mecseki Ércbányászati Vállalat munkatársa lett, ahonnan a bánya bezárásakor, 1994-ben ment nyugdíja, mint termelésirányító. Mindmáig ő a Baranya megyei atlétika legeredményesebb sportolója, amit 2011-ben megyei Príma-díjjal ismertek el.
Isten éltesse még sokáig a 80 éves Lovász Lázárt!