Dávid Imre, a Magyar Olimpiai Bizottság felügyelőbizottságának elnöke a közelmúltban ünnepelte a hetvenedik születésnapját, az aktív sportolás azonban még mindig a napi rutinját képezi.
Az egykori evezős legkiemelkedőbb eredményeként az 1972-es olimpián elért hetedik helyre tekint vissza, még akkor is, ha úgy véli, jobban is kijöhetett volna a lépés Münchenben.
„Éremszerzési reményekkel utaztunk a játékokra, ám nem sikerült jól a formaidőzítés, emellett hátrányt jelentett, hogy oldal-ellenszeles pályát kaptunk” – mondta a mob.hu-nak Dávid Imre, aki a Magyar Evezős Szövetség tiszteletbeli elnöke is egyben.
„Az Európa-bajnokságon a negyedikek lettünk, a döntőt furcsamód Új-Zéland nyerte. Akkor még nem rendeztek világbajnokságot, csak nyílt Eb-t, így fordulhatott elő, hogy Európán kívüli sportolók is rajthoz állhattak.”
Időközben több mint négy évtized telt el, a nyolcszoros magyar bajnok Dávid Imre a hetvenedik életévét is betöltötte június elején, ám a sportolástól ez sem tántorítja el.
„A mai napig heti négy-öt alkalommal elmegyek edzeni, és a masters versenyeken nemcsak hogy megméretem magam, de a dobogóra is gyakorta felállhatok. Fontos odafigyelni az egészségre, sok egyéb mellett a rendszeres testmozgás is segít abban, hogy idősebb korában se hagyja el magát az ember.”
Dávid Imrének a MOB felügyelőbizottságának elnökeként komoly rálátása van arra, milyen jövő vár a magyar sportra, és úgy hiszi, nincs miért aggódnunk.
„A magyar sportban jó irányba mennek a dolgok. Rendelkezésre állnak azok a források, amelyek elengedhetetlenek a további sikerekhez, és tapasztalatom szerint szakmai tudás terén is remekül állunk. Örömmel látom azt is, hogy nem csupán a versenysportra koncentrálunk, az utánpótlástól a szabadidősportig mindenhol pozitív fejleményekről lehet beszámolni.”
Szeretett sportágában ugyanakkor még bőven akad tennivaló.
„Sokan kezdenek el evezni, majd hagyják abba, ha bekerülnek a felsőoktatásba. Vonzóbbá kellene tenni a sportágat, valahogy rávenni a fiatalokat, hogy tartsanak ki az evezés mellett. Nem fog menni egyik napról a másikra, de mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy változzon a tendencia.”
(Czövek Oszkár)