Kevesen gondolták, remélték, hogy az emberiség legpusztítóbb konfliktusa, az 57 millió emberi áldozatot követelő második világháború után alig három évvel – az 1940-re, illetve az 1944-re már kijelölt Tokió, valamint Helsinki helyett – 1948- ban Londonban megrendezhető lesz a XIV. Nyári Olimpia. A békés versengés szellemének győzelmeként 59 ország több mint négyezer versenyzőjét küldte el a háborús bombázásokat még nem felejtő brit fővárosba. Örvendetes, hogy ott lehettek a magyarok is. Százhuszonnyolc versenyző képviselte a magyar színeket, köztük a Debrecenből elindult Gyarmati Olga, a távolugrás egyik titkos favoritja. A harmincas években szülővárosában az ismert Debreceni Torna Egylet szakosztályának edzéseit látogatta, majd az atlétikához pártolt, s a DEAC versenyzőjeként rövidtávfutóként jeleskedett.

A világháború a bajnoknő életében is változásokat eredményezett; fiatalon férjhez ment és Budapestre költözött. Budai otthona közelében, a Vasas sporttelepén kapott újra kedvet az atlétikához. Bácsalmási Péter, a magyar atlétika akkori szakmai irányítója rövidesen a távolugrásra beszélte rá. Olga ruganyosságának köszönhetően a kísérlet bevált, egyedül a nekifutással akadtak nehézségei, nem tudta jól kiszámítani: hol pontosan lécet fogott, hol belépett, de már 599 cm-t is ugrott. Amikor nyilvánosságra került, hogy Fanny Blankers Koen, a hollandok legyőzhetetlen nagyasszonya az olimpiai program ütközése miatt a gátfutást választja, nem indul távolban, Gyarmati Olga számára a távolugrást választották Bácsalmási Péterék.

Jól választottak. Első ugrása ugyan nem túl jól sikerült, de nem lépett be, a második pedig annál jobb volt. Az eredményhirdetésre kínos perceket kellett várni, végül az atlétikai versenyt megszakítva köszöntötték Elek Ilonát, aki sikerrel ismételte meg berlini győzelmét.

A távolugrás eredményét is kihirdették: Gyarmati Olga 569.5 cm-es olimpiai rekorddal nyerte az aranyat, a magyar női atlétika második bajnokságát.

„Gyarmati Olga született őstehetség – értékelte teljesítményét Bácsalmási Péter. – Később soha meg nem szerezhető mozgáskészség, csupa ruganyosság, csupa energia és micsoda sportkedv!”

Sokoldalúságának köszönhetően sorra nyerte a versenyeket, javította meg a magyar rekordokat. Az érdeklődés középpontjába került, férfiak tucatjai versengtek a dekoratív bajnoknő kegyeiért. Az atlétika, a szorgalmas edzés mind inkább háttérbe került. Helsinki előtt még egy bolgár gátfutó is feltűnt a tatai edzőtáborban, ám az olimpián nem jutott túl a selejtezőkön. Kalandos szerelmi életének részleteiről csak a rendszerváltás után, a kulturális örökség által kiadott „Levelek Rákosihoz” címmel megjelent kötetből szerezhettünk tudomást.

Az ötvenes években mindennapos dolog volt, hogy elkeseredett, nehéz helyzetbe került emberek Sztálin legjobb magyar tanítványához forduljanak segítségért.

Gyarmati Olga a kötet szerint három alkalommal is fordult személyes, szerelmi ügyeinek megoldását kérve Rákosihoz. Először egy bolgár atléta kért engedélyt arra, hogy mivel halálosan szereti a bajnoknőt és feleségül kívánja venni, a tatai edzőtáborban készülhessen a helsinki olimpiára. Másodszor egy év múlva külföldön szeretett volna letelepedni. Harmadszor pedig arról tájékoztatta a mindenható pártvezért, hogy komoly, mély érzelmek kötik Aczél Tamáshoz.

A sporthoz visszatérve a bajnoknő Melbourne-ben is indult, viszont nem jutott túl a selejtezőn. Azok közé tartozott, akik nem tértek haza, de Gyarmati Olga nem a Sports Illustrated ismert túráján vett részt, hanem Londonba utazott, ahol férjhez ment Aczél Tamáshoz.

Ezzel új fejezet kezdődött életében. Aczél Tamás a Magyar írók szövetségének titkáraként Nagy Imre elkötelezett híve volt, A Szabadság Árnyékában című könyve elismeréseként kapott előbb Kossuth- (1949), majd Sztálin-díjat (1952). Londonban az Irodalmi Újság szerkesztőjeként dolgozott, míg 1966-ban az Egyesült Államokba költöztek. Aczél Massachusettsben az Amhurst Egyetem tanára lett. A rendszerváltás után több ízben jártak itthon, Az Európa Kiadó Aczél több kötetét megjelentette. A bajnoknő hazai tartózkodása alatt sem lépett kapcsolatba sem egykori sportolótársaival, sem a Magyar Olimpiai Bizottsággal. Az olimpiai résztvevők számára a NOB által alapított olimpikon jelvényt sem volt hajlandó átvenni. A látogatások megszűntek. Egyes hírek szerint utolsó alkalommal a belépéskor adminisztrációs nehézségeik léptek fel. A bajnoknő megsértődött és hajdúsági rokonainak még azt is megtiltotta, hogy új címét közöljék.

Hámori Jenő, Melbourne olimpiai bajnoka, a New Orleansban letelepedett, de ideje jó részét itthon töltő biokémiai professzor azután mégis megtalálta a Massachusetts állam északi részén, Orange településen élő Gyarmati Olgát. Fel is köszöntötte 87. születésnapja alkalmából és elmondta, hogy a bajnoknő férje 1994-es halála óta hallatlanul szerény körülmények között, teljesen egyedül él. Senkivel sem érintkezik, fizikailag jól van, de a régen történtekre nem nagyon emlékezik. A telefont nem veszi fel, e-mail üzenetekre nem válaszol, de ez Tamás fia szerint, akivel egyedül tartja a kapcsolatot, tökéletesen kielégíti, boldoggá teszi.

Halálának híre kerülőúton, egy atlétikával foglalkozó amerikai statisztikus közvetítésével került nyilvánosságra. Ennek Hámori Jenő szerint az a magyarázata, hogy időközben elköltözött az Orange állambeli Greenfield településre, ahol remete életvitele miatt senki sem ismerte. Leépülését fia halála meggyorsította és lényegében az egyetlen hozzátartozó személynek tekinthető személy, a fia menyasszonyjelöltje ismerte sorsát. Más hozzátartozója nem lévén a menyasszonyjelölt közbenjárására Aczél Tamás volt munkahelyén, az Amhurst Egyetemen helyezték el hamvait, aminek költségeihez a MOB is hozzájárult.

A szólás-mondás szerint mindenki saját sorsa kovácsa, de az olimpiai bajnoknő minden botlása ellenére jobb sorsot érdemelt volna…

(Szerző: Vad Dezső, fotó: MTI)


A Sport 2014 a Líra könyvesboltjaiban kapható 7940 forintért.