Egy úszó számára semmi nem lehet rosszabb annál, mint az a kényszerhelyzet, amikor nem mehet a vízbe. Kapás Boglárka immár négy hete pontosan emiatt kesereg, ráadásul a kétszeres ifjúsági olimpiai bajnok egyelőre azt sem tudja, hogy mikor állhat újra edzésbe.
„Négy héttel ezelőtt egy szokványosnak gondolt vírusos influenza döntött le a lábamról, és ennek a betegségnek a szövődményei miatt még ma sem látogathatom az uszodát. Rövid ideig kórházban is voltam, de a kezelésnek szerencsére már vége, így most már „csak” pihennem kell. Egyelőre nem úszhatok és szárazföldi edzéseken sem vehetek részt, de próbálom a tőlem telhető legnagyobb türelemmel kivárni azt a napot, amikor ott folytathatom a sportolást, ahol egy hónapja abbahagytam. A családom minden tagja biztat és igyekszik jó kedvre deríteni, ezen kívül az is nagyon jólesik, hogy Nagy Péter, az edzőm nap, mint nap felhív, és kedves szavakkal tartja bennem a lelket” – így számolt be nehéz heteinek eseményeiről Kapás Boglárka, akinek a nevét akkor ismerte meg az ország, amikor 2010-ben az első alkalommal megrendezett ifjúsági olimpiai játékokon Szingapúrban két számban, a 200 pillangón és a 400 gyorson is aranyérmet nyert.
Azóta felnőtt Európa-bajnok lett Debrecenben, hatodik helyezettként pontszerző a londoni olimpián, idén pedig a barcelonai világbajnokságon három igazán értékes döntős helyezéssel, köztük egy „majdnem bronzzal” bizonyította kivételes tehetségét és szorgalmát. Az olimpia utáni esztendő csúcs-eseményén a 800 méteres gyorsúszásban a negyedik helyen végzett, a 400-on az ötödiken, az 1500-on pedig a hetediken. Sikersorozatát három országos rekord megdöntésével tetézte.
„Két éve egyszer már voltak hasonlóan rossz élményeim, amikor egy osztálykiránduláson elestem, csúnyán beütöttem a hátamat, megsérült egy bordám és még az izmom is bevérzett. Akkor majdnem négy hétig kellett meglennem úszás nélkül. Az sem volt szívderítő, ahogy a mostani helyzetem sem, de szomorkodás helyett a rám jellemző „örök optimizmussal” próbálom túltenni magamat a nehézségeken. Szerencsére a dániai rövid pályás Európa-bajnokságot pontosan két hónap múlva rendezik meg, ezért úgy gondolom, hogy a többhetes tétlenség ellenére sem kell lemondanom a herningi szereplésemről. Nem lesz könnyű behozni a lemaradást, de én minden kihívást szeretek, és akkor tudok csak igazán harapni, ha a feladat nem mindennapi.”
Öröm az ürömben, vagy inkább jó a rosszban, hogy ezekben a napokban az eddiginél jóval több időt tud foglalkozni az egyetemi tanulmányaival. Kapás Bogi az Eötvös Lóránd Tudományegyetem pszichológia karának első éves hallgatója.
„Először az édesanyám tanácsolta, hogy ezt tudományágat tanuljam ki, de a pályaválasztásomban közrejátszott Balassa Levente sportpszichológus is, aki hatodik éve foglalkozik velem, és akitől nagyon sokat tanultam. Remélem, hogy nagyon messze még a versenyzői pályafutásom vége, de azt már most tudom, hogy a segítőtársam szakmájában szeretnék én is elhelyezkedni. Az sem kizárt, hogy éppen az úszók felkészülését segítve.”
Kapás Boglárka még csak 20 esztendős, s bár rendre azt hajtogatja, hogy még nem szeretne felnőtt lenni, amit az elmúlt négy szezonban bemutatott a vízben, az bizony távolról sem „kislányos” teljesítmény volt…
(Telekom Sporthír Szolgálat – Szalay Péter, Fotó: MOB/Kovács Anikó)