A Luzernben megrendezett sakkolimpián még csak „kóstolgatta” a legnagyobbakat a szovjet válogatott tagjaként, ám három évvel később már világbajnok lett. Különösen a Komszomol kedvencével, Anatolij Karpovval vívott párosmeccsei emlékezetesek, amelyeket rendre megnyert. Volt olyan 24 játszmás ütközete is Karpovval, amelynek utolsó negyedében több, váratlan vereséget is „begyűjtött”, amelyek következtében az utolsó játszmában nyernie kellett címének megtartásához. Versenyzői nagyságát bizonyítja, hogy a hatalmas túlfeszültséget is elviselve, megnyerte a 24. partit, így megmaradt világbajnoknak.

Kaszparov 1992-ben, a Debrecenben megrendezett sakkcsapat Európa-bajnokságon játszott, Budapestre viszont most látogatott el első alkalommal, mint a hetedszer megrendezett Aquaprofit-Polgár Nemzetközi Sakkfesztivál díszvendége. A több száz fős hallgatóság előtt vele folytatott nyilvános interjú legfontosabbnak vélt tételeit idézzük.

- Mit gondolt, amikor 1988-ban, a szaloniki sakkolimpián meglátta a Polgár-lányokat?

„Nagyon is élénken emlékszem rájuk” – felelte Kaszparov. „Játékukat figyelve hamar beláttam, hogy új korszak kezdetére érkeztünk az ő megjelenésükkel. Bár éppen a szovjet válogatottat megelőzve lettek olimpiai bajnokok, mégis adtam nekik tanácsokat is.”

- Röviddel később, amikor férfi nagymesterek között Ön is játszott ellenük versenypartikat, zavarta ez a tény, hogy hölgyekkel kell összemérnie tudását?

„Engem személy szerint egyáltalán nem izgatott, hogy a megszokott férfiak helyett olykor nőkkel is szembekerültem. Mindig csak és kizárólag az ellenük megvívott partik minőségére figyeltem és azt értékeltem.”

- 1986-tól egészen 2005-ig Ön érte el az Élő-szisztéma alapján elérhető legmagasabb pontértéket. Mennyire zavarja, hogy ezt a rekordot a norvég Carlsen elvette Öntől?

„Természetesen nem örülök neki. Arra viszont büszke vagyok, hogy éppen a korábban évekig volt tanítványom tette ezt meg velem. Tény, hogy Carlsen kitűnő sakkozó.”

- 2005-ben, a linaresi verseny befejeztével bejelentett visszavonulási szándéka jókora meglepetést keltett. Azóta nem is játszik. Nem bánta meg ezt a döntését?

„A sakkozás eseményeit máig is figyelemmel kísérem, viszont más feladatok is vártak rám az életben. A legutóbbi időkben például Polgár Judittal együtt lobbiztam az Európa Parlamentben a sakkozásnak az iskolákba történő bevezetése érdekében. Hiszek az oktatás erejében!”

- Kislánya hét esztendős. Ő is sakkozik?

„Igen, de más is érdekli az életben.”

- Mostanában milyen tervek megvalósításán fáradozik?

„A sakkjátékot szerte a világon új impulzusokkal akarom lendületbe hozni. Ehhez a legnagyobb lehetőséget az jelentheti számomra, ha a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) elnöke lehetek. Ezért elindulok a közeljövőben esedékes elnökválasztáson.

Az eseményen megjelent az 1988-as olimpiai bajnoki címet kiharcoló négy sakkozónő: Polgár Zsuzsa, Zsófia, Judit és Mádl Ildikó. Ők – Tompa János, akkori kapitánnyal együtt - a sakkszövetség emlékplakettjeit vehették át Seszták Miklós elnöktől.

(Jocha Károly)