A forradalom és a szabadságharc leverését követően Nagy Imrét és társait fondorlatos módon kicsalták a nekik menedéket nyújtó jugoszláv nagykövetségről, majd egyből letartóztatták, és a mátyásföldi szovjet parancsnokságra szállították őket. Itt a foglyok mindössze egyetlen éjszakát töltöttek el, majd a közeli repülőtérről Romániába vitték őket. A tragikus végkimenetelt ismerve a mátyásföldi éjszaka véglegesen beíródott a magyar történelembe. Az egykori szovjet parancsnokság helyén ma egy felsőoktatási intézmény, a Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Kara működik, ahol évente több száz fiatalt készítenek fel a nagybetűs életre. A szomorú történelmi eseményről pedig ma már csak egy emléktábla, és egy, az épületen belül elhelyezett Nagy Imre-festmény árulkodik.

Ugyancsak az 56-os események kronológiájához szokták sorolni a Magyarországtól több ezer kilométerre található ausztráliai Melbourne-ben történteket. Az olimpia ugyanis a lehető legrosszabbkor, éppen a magyar forradalom és szabadságharc leverésével egy időben zajlott, ami megosztotta a barikádokon küzdőket is. A nagy részük a Széna téren vagy a Corvin közben próbálta benzines palackokkal feltartóztatni a szovjet tankokat, egy kisebb részük – összesen 109 sportember – pedig az olimpia helyszínén harcolt a magyar színekért. Ezt a távoli, heroikus küzdelmet szeretné az utódokhoz közelebb hozni az a tárlat, amely a rákosszentmihályi Borovitz házaspár nevéhez fűződik. Az olimpiai relikviák gyűjtéséről elhíresült pár ezúttal Nagy Imre egykori börtönében, a mátyásföldi főiskolán mutatta be Melbourne-i kiállítását. Köszönhetően az intézmény nemrégiben kinevezett dékánjának, dr. Szemlér Tamásnak, aki nem titkoltan ezzel a kiállítással is szerette volna erősíteni a főiskola hallgatóinak a történelem és a magyar sporttörténet iránt érzett lojalitását.

A Melbourne-i olimpiának volt egy sashalmi szereplője is. A ma is köztünk élő Mohácsi Ferenc Wieland Károllyal a kenupárosok 1000 méteres számában a román és a szovjet hajó mögött a harmadik lett. Ő sajnos betegsége miatt nem tudott jelen lenni az október 25-i kiállítás-megnyitón, ám a rendezvény mégsem maradt olimpikon, méghozzá egy „aranyos” olimpikon nélkül. Reviczkyné Köteles Erzsébet tagja volt annak a női kéziszercsapatnak, amely nemzeti színű szalaggal mutatta be az olimpiai gyakorlatát, és amely gyakorlat végül megérdemelten aranyérmet eredményezett.

Az október 25-i kiállítást Kovács Raymund alpolgármester nyitotta meg, aki viszont a történelmi események fontosságán kívül azt is kihangsúlyozta, hogy a Borovitz házaspárnak ez volt a 314. kiállítása, melyből közel százat a XVI. kerületben rendeztek. A Melbourne-i tárlat részleteiről, illetve az 56 évvel ezelőtti sportesemény érdekességeiről pedig dr. Hencsei Pál, az Olimpia Történészek Társaságának a tagja tartott egy rögtönzött kiselőadást az egybegyűlteknek.

(Forrás: Riersch Tamás)