Igaz, hogy Szerbia két olimpiai bajnoki címet hozó aranykoraszának már leáldozott – az idő haladását senki sem tudja legyőzni –, de azért az nem szokványos, hogy bárki ellen 0–6-tal kezdjen. Márpedig a férfi vízilabda-torna második fordulójában Ausztrália ellen így történt, a sárga-zöldek pedig végül 8–3-ra nyertek. Ez már jelezte, hogy idén talán kicsit erősebbek a kenguruk, mint azt megszoktuk.

Erre volt bizonyság az egymás elleni 32 percünk is.

Eleve 4:49 kellett az első gólhoz, aztán sokáig nem sikerült ellépni kettővel – már a mieinknek, mert az ausztrálok bizony vezettek 4–2-re, innen kellett visszajönni.

Ez, mondjuk, parádésan sikerült, mert a hátrányt a fiúk 5–4-es vezetéssé alakították át, ám ez sem jelentette azt, hogy innentől majd könnyebb lesz, és főleg nem azt, hogy kinyílna az olló.

Pedig a harmadik már biztatóbban kezdődött, ekkor a mieink is vezettek kettővel, 7–5-nél, ám ennek sem volt hosszú az élettartama, azaz a meccs visszarázódott a nehéz és küzdelmes hangulatába.

Közben persze volt itt minden, gólok, kihagyott és védett lövések, kapufák, kiállítások és kontrák – meg persze tömény izgalom.

Manhercz Krisztián büntetőjével ugyanis hiába léptünk el ismét kettővel, és vezettünk 8–6-ra, az ausztrálok egy fór- és egy akciógóllal innen is egyenlítettek, egyszerűen nem lehetett őket levakarni.

Az utolsó percre tehát úgy fordultunk, hogy ők támadhattak a vezetésért, és be is találtak!

Így nekünk maradt 46 másodpercünk, hogy legalább a szétlövésre mentsük a meccset, ehhez pedig megkaptuk a segítséget 25-tel a vége előtt egy emberelőny formájában. Ám ez kimaradt, a maradék pillanatokban pedig a fehér sapkások már lenyelték a labdát, miközben a kispadjuk őrjöngött.

A mieink az utolsó csoportfordulóban a már említett Szerbiával zárnak.