Az Ifjúsági Nyári Olimpiai Fesztivált Győr rendezheti 2017-ben az Európai Olimpiai Bizottság friss döntése értelmében, ami hatalmas siker az országnak.
Az Innsbruckban legutóbb megtartott Ifjúsági Téli Olimpián kilenc magyar sportoló vett részt. Közülük az egyik az akkor tizenhét, most tizennyolc éves Bodnár Zénó, a gyöngyösi Vak Bottyán János Katolikus Szakközépiskola negyedikes tanulója és a Budapesti Vasas SC sportolója nemzeti színekben ért el szép eredményt sífutásban. Összesen hetven ország ezernél több 14 és 18 év közötti sportolója versengett tizenöt szakágban.

– Milyen téren jelent segítséget az olimpiai szerepléshez, ha az ember katolikus iskolába jár?

A katolikus neveltetéssel együtt jár a következetesség, a fegyelem és egyfajta szemléletmód, amely sokat segít a nehéz küzdelmek idején. A szüleimnek köszönhetően én kiskorom óta ebben a szellemben nevelkedtem. Tudat alatt nyilván a hittanórákon hallott példák is vezérelnek, ahogyan Vak Bottyán harcos alakja is hatott rám. A Vak Bottyán-ünnepek nagyon szépek és magasztosak a gyöngyösi Barátok templomában, illetve a Fő téri templomban. Ezek az élményeim is meghatározóak.

–Életed legjobb nemzetközi eredményét érted el sífutás sprintben.

Nagyon meghajtottam magam. A pálya vége felé már csorgott rólam a veríték, de az egész verseny alatt rengeteg erőt tudtam meríteni a hitemből. Elejétől fogva a célra koncentráltam, egész idő alatt a megérkezés lebegett a szemem előtt. Láttam, ahogy az előttem futó és köztem egyre csökken a távolság, míg a mögöttem jövőt egyre inkább lehagyom. Ez még nagyobb teljesítményre ösztönzött. Hallottam, ahogy a magyar csapatból szurkoltak nekem a pálya szélén álló edzők és versenyzők. Farkas László is eljött, hogy szorítson értem. Ő a személyi edzőm, s egyúttal nagybátyám, többszörös magyar bajnok és olimpikon. A „hajrá Zénó!” bekiabálások nem egyszer megsokszorozták az erőmet. Lélekben és állóképességben is jól bírtam az egy kilométeres távot. Minden erőmet összeszedve küzdöttem, és végül nem sokkal a cél előtt beértem az előttem haladót.

– Elégedett voltál az eredményeddel? És mit mit szóltak a többiek?

Huszonhetedikként értem célba, tehát abban a pillanatban még továbbjutónak számítottam. Bizakodtam, hátha összejön, de a későbbi indulók közül néhányan aztán megelőztek. A középmezőnyben végeztem egy olyan versenyen, ahol a harmincas döntőbe kizárólag olyan országok sportolói kerültek be, ahol egész évben sok a hó és összehasonlíthatatlanul jobbak a felkészülési lehetőségek: ők minden nap havas pályán edzenek, amire nekünk egyszerűen nincs lehetőségünk. A harmincnegyedik helyezésemmel ezt a negyeddöntős elitet sikerült megközelítenem. Szerettem volna bekerülni a harminc legjobb közé, de így is elégedett vagyok a teljesítményemmel. Sokat foglalkozott velünk a média. Az iskolában minden tanár gratulált az osztály előtt, ami nagyon jó érzés volt. A tanári szoba falán kint vannak az innsbrucki olimpiáról és a szereplésemről szóló cikkek. Jól esett, hogy ennyire számon tartották a versenyzésemet, és örültem, hogy az osztálytársaimat is sikerült meglepnem a helyezéssel.

– Milyen kapcsolatod alakult ki az olimpián részt vevő versenyző társaiddal?

Baráti kapcsolatok szövődtek közöttünk. Volt a magyar csapatban három csinos lány is, de félszavakból is tudtuk, hogy a barátságnál tovább nem mehetünk, mert mindenki az ország más-más szegletében lakik. Komolyabb kapcsolatra ilyen távolságok mellett nincs lehetőség. Márpedig egy reális barátság többet ér, mint egy reménytelen szerelem.

– Nem lehet könnyű tanulni és magas szinten sportolni egyszerre…

Sok ember segítségére van szükségem ahhoz, hogy ez működni tudjon, és nagyon hálás vagyok a hozzáállásukért. Az osztályfőnököm például biztosítja számomra a lehetőséget, hogy el tudjak menni az edzésekre és a versenyekre. Ha szükséges pótdolgozatot írattat velem. Az osztálytársaimból alakult tanulói hálózaton keresztül mindig megtudom, mi a lecke. A szaktanárok is sokat segítenek: elmagyarázzák azt a tananyagot, amiből kimaradok. Az élet rákényszerített, hogy az órákon nagyon odafigyeljek, mert aztán csak kevés időm jut a tanulásra. Szerencsére könnyen megjegyzem az anyagot. 4,4 a tanulmányi átlagom, ami ilyen körülmények között, azt hiszem, nagyon jónak mondható.

– Nemzetközi szinten is kiemelkedő sportteljesítmény és remek tanulmányi eredmények – minek tudhatjuk be, hogy minden téren jól teljesítesz?

Alapvetően barátsággal, szeretettel viszonyulok a környezetemhez, s ezt a sors visszaadja. Ha kell, szívesen segítenek az emberek. Emellett a titkos receptem úgy szól, hogy mindig arra koncentrálok, amit csinálok. Ha tanulok, csak a tanulásra figyelek, ha edzek csak az edzésre. Céltudatos vagyok. Gyerekkoromban ügyesen rajzoltam, s a mai napig szeretek tervezgetni. Gépészmérnöknek készülük, a Budapesti Műszaki Egyetemre fogok jelentkezni.

– Feltételezem, a sporttal is vannak további terveid…

Innsbruckban sikerült megmutatnom, hogy vannak rejtett tartalékaim. Ezeket az erőket szeretném még tudatosabban magam köré csoportosítani, hogy legközelebb még eredményesebb legyek. Nem csak sprintben, hanem a klasszikus számban is fejlődni akarok, nekem az a nehezebb. A legnagyobb vágyam, hogy rengeteg edzéssel felküzdjem magam a felnőtt téli olimpiáig, s ott jó eredményt érjek el. A 2018-as dél-koreai olimpián, Phjongcshangban a tőlem telhető legmagasabb szinten szeretnék teljesíteni.

(Forrás: Új Ember, Kép és szöveg: Hegoczki F. Zsolt)