Ez az összeállítás szólhatna evezőseink 2014-es sikereiről, ám nem az ő eredményeiktől volt visszhangos a sportág az idén. Talán majd legközelebb, de az idén nem… Az a folyamat, ami megindult a Haller, Pető, majd folytatódott a Varga, Hirling párossal, megtörni látszik. Miközben a kvartett tagjai – a 30. születésnapjukon túl, de 40-en még innen – megtalálták a helyüket a civil életben, és csak érintőlegesen kapcsolódnak a sportághoz, az evezés olyan nagyságrendű állami támogatásban részesül, amire a benne élők aligha számítottak. De vajon mihez kezdenek vele?

A sydneyi olimpián ötödik Haller Ákos, Pető Tibor alkotta kétpárevezős egység 2001-ben Luzernben megszerezte a sportág első magyar vb-aranyérmét, majd ismételt egy évvel később Sevillában. A balul sikerült athéni olimpiát követően (C-döntő) viszont többet már nem állt össze számukra a kép. Pető sérülések miatt korán visszavonult. Egységük eredménytelensége miatt a sportág honi megítélése mégsem került veszélybe, hiszen átvette a stafétát a Varga Tamás, Hirling Zsolt könnyűsúlyú kétpárevezős duó. Az olimpiai ötödik helyüket ők is egy vb-aranyéremmel kísérték el egy évvel később (Gifu, 2005). Bár nekik az ismétlés már nem jött össze, azért még két olimpián együtt mentek (Pekingben 14., Londonban 11. hely), a köztes időszakban pedig futószalagon szállították az eredményeket. „Sajnálom, hogy mostanság nem jönnek a sikerek, de nem tudom a törés okát. Viszont bármikor kijöhet egy újabb egység, amely eredményeket érhet el. Persze tudatos szakmai tervezéssel ennek elé lehet menni, vagy legalább felgyorsítani a folyamatot – mondta Varga Tamás. – Én igyekszem mindent megtenni, hogy előrébb lépjünk. A munkám és a családom mellett napi egy edzésen amolyan mentorként bárkinek bármiben segítek, aki igényli. Ez a nemzetközi szinthez nekem nem elég, ahhoz fel kellene adnom a munkámat, és nagy áldozatokat kellene hoznia a családomnak; 36 évesen ez már aligha várható el tőlem.”

„Peking után két évet hagytam ki, és hiába a jól sikerült visszatérés és felkészülés, egy sérülés miatt már a londoni kvalifikációnk is bravúr volt – hangsúlyozta Hirling Zsolt. – 2012 utánra a versenysportban már nem terveztem, de az nem esett jól, hogy meg sem próbáltak marasztalni. Világbajnok társaim közül Ákos sebész, Tibor politikus, Tomi vegyészmérnök, én légiirányító, de még így is többet profitálhatna belőlünk a sportág. Tomival vagy harminc nemzetközi versenyen végeztünk az első ötben, a világbajnoki győzelem nem egy kifutott eredmény volt. A Haller, Pető kettős örökébe lépve kimondott elvárás volt tőlünk az első hely, de minimum az érem, bármilyen versenyen. Viszont a támogatásunk – az anyagi és a menedzselési – messze elmaradt a célkitűzésektől. A szövetség most kiemelt támogatáshoz jut. Kívülről nem láthatok bele a tervekbe, ezért csak bízom abban, hogy hosszú távú koncepció készül, és az utánpótlásra fordítják a döntő hányadát. Máskülönben maradunk azon a szinten, ahol most vagyunk.”

Márpedig az nem egy túl fényes állapot. A belgrádi felnőtt Eb legjobb magyar eredménye egy 6. helyezés volt (egyetlen A-döntőbe jutott versenyzőnk, a könnyűsúlyú egypárevezős Bene Dorottya érdeme), az amszterdami vb-n a könnyűsúlyú egypárban induló Matyasovszky Dániel érte el a legjobb magyar eredményt a 11. helyezésével. A vb-n nem volt A-döntőben érintett magyar egység! Mindez olyan világversenyeken, amelyeken húsz (az Eb-n), illetve huszonhat (a vb-n) ország jutott éremhez.

A sportág 2020-ig 9.6 milliárd forint plusz állami támogatáshoz jut. A pénz, paripa, fegyver mostantól adott, a határidő ismeretében nem lehet hivatkozási alap az eredménytelenségre. De van-e olyan, aki úgy megüli a lovat és megforgatja a fegyvert, hogy annak látszata is lesz? És nemcsak idehaza, hanem a bivalyerős nemzetközi mezőnyben.

A közvetlen utánpótlás mindesetre biztató: a varesei, U23- as vb-n négy egységünk volt A-, további öt B-döntős. Érmet ugyan nem szereztünk ott sem, de a férfi és a női szakág is letette névjegyét.


(Szerző: Krasz Emil, fotó: MTI)


A Sport 2014 a Líra könyvesboltjaiban kapható 7940 forintért.