Tizenharmadik évfolyamát kezdte a Varjú Vilmos Olimpiai Baráti Kör, melynek első rendezvénye máris teltházasra sikeredett.
Az Erzsébetligeti Színház Harmónia termében annyian voltak kíváncsiak az összenőtt ujjakkal és alsó lábszárak nélkül született parasportolóra, Illés Fannira, hogy a későn jövőknek már alig, vagy nem is nagyon jutott hely. A program azonban nem a tavalyi londoni világbajnokságon 100 méteres mellúszásban aranyérmes paraúszó bemutatásával, hanem egy rendhagyó eseménnyel kezdődött. A legendás röplabdaedző, dr. Kotsis Attiláné Kincsessy Gabriella, ugyanis nemrég úgy döntött, hogy maga is belép a Varjú Vilmos Olimpiai Baráti Körbe. A belépése csak jelképes gesztus volt, hisz a 92 éves sportlegenda az elmúlt időszakban már rendszeresen részt vett a Varjú-esteken. A kertvárosi baráti kör vezetősége, illetve Kovács Péter XVI. kerületi polgármester a február 5-i rendezvényen abból az alkalomból köszöntötte az újdonsült klubtagot, hogy Gabi néni 2019 decemberében sport kategóriában Prima Primissima-díjban részesült. A sportlegendát a házigazda klub nevében stílszerűen három másik legenda, Hóbor Béla, akit 2012-ben a világ legjobb röplabda-játékvezetőjének választottak, Gedó György, az 1972-es müncheni olimpia győztes ökölvívója, illetve Mohácsi Ferenc, az 1956-os Melbourne-i olimpia bronzérmes kenusa köszöntötte.
A rendhagyó kezdetet követően viszont már mindenki Illés Fannira figyelt. Volt is mit figyelniük a nézőknek, mert a végtaghiányos sportolóból csak úgy áradt az energia és az életszeretet. Az első magyar paralimpiai kvótát megszerző úszóhölgy annak ellenére pozitív hangulatot tudott teremteni, hogy az est folyamán több nehéz témát is érintenie kellett. Így többek között szó volt a születéséről, és az azt követő döbbenetről, valamint pánikról, de szó volt a tragédiából építkező családi szeretetről, egy láb nélküli kislány falusi gyermekkoráról, és szó volt a parasportot gyakorta bírálatként érő sérültségi fokozatok igazságosságáról és igazságtalanságáról is. Fanni azonban egy pillanatig sem hagyta kizökkenteni magát hozott életkedvéből, olyannyira jól kezelte a nehéz témákat, hogy azt akár már tanításként is fel lehetett fogni. Illés Fanni néhány éve azért vetette le a műlábait, mert nem akart hamis képet mutatni magáról. Ő az egyik hazai szószólója a fogyatékkal élő embereknek, így azt sem érezte helyénvalónak, hogy műlábakkal titkolja saját fogyatékosságát. A februári Varjú-esten a közönség tiszteletét is kiérdemelte az a könnyedség és természetesség, ahogy Fanni a hiányosságát kezelte. Jó volt látni valakit, aki a hátrányából előnyt tudott kovácsolni, ezzel pedig nemcsak a fogyatékkal élők számára, hanem minden ép embernek leckét adott.
(MOA/Riersch Tamás)